Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
szolgálati ügyekben, hanem a közkatonákat is meglátogatta. A táborban szeretettel járta sorra a betegek sátrait; az erőtleneket, gyakran saját kezével etette, az ételeket a szájukba adta; — buzdította őket, hogy szedjék össze magukat. Korholta a kislelkűeket, vigasztalta a kétségbeesetteket; a az ütközetek alatt maga kötözte be sebeiket. E természetes jósága miatt valamennyien csodás bizalommal voltak hozzá. Sem békében, sem háborúban nem igen őriztette magát. De minthogy mindenki, — elsősorban katonái hűséggel ragaszkodtak hozzá, elérte azt, hogy általános hűség és gond őrizte. A magyar királyok és urak házában nem voltak gyöngyös serlegek, sem arannyal rakottak, sem ónixból valók. Termeik padlóját és falát nem borították pompás szőnyegek. Házi fölszerelésük alig volt, s az is egyszerű, művészietlen. Négyszögletes asztalukon durva térítők voltak. Minden díszt a lovakra és a fegyverekre raktak; ezeken viselték az aranyat, az ezüstöt, a gyöngyöket. Beatrix királynő azonban, miután megérkezett, az étkezést s az életmódot előkelőbbé tette. Keveselte az egyszerű lakást, s ezért pompás ebédlőket és arannyal díszített termeket rendeztetett be. A királyt lebeszélte róla, hogy népével sokat érintkezzék; állandó ajtónállókat alkalmazott, s megszüntette a szabad bejárást. Rávette a királyt, hogy csak meghatározott időben menjen a tanácsterembe, s akkor végezze hivatalos teendőit. A magyar szokások közé olaszokat vegyített, s olasz módra készült ételeket rakatott az asztalra. Olyan művészeteket honosított meg, amelyek azelőtt Magyarországon ismeretlenek voltak. Festőket, vésőket, szobrászokat, ácsmestereket, ötvösöket, kőfaragókat, műépítőket fogadott Itáliából, s ezeket igen jól fizette. Az istentiszteleten a királyi kápolnában Németországból és Franciaországból hozatott énekesek szerepeltek. Sőt még olasz műkertészeket, gyümölcstermelőket és képzett földművelőket is hívott a király udvarába, — s olyan hozzáértőket, akik olasz, francia és szicíliai módon készítettek sajtot. Ezekhez járultak a bohócok, a színészek, akiket a királyné különösen kedvelt, — továbbá a fuvolások, a citerások és egyéb zenészek. Megajándékozta a költőket, a szónokokat, a tudósokat. Mátyás mindezen művészeteket csodás bőkezűséggel pártolta és szerette. A magyarok azonban nem értékelvén az új életmódot, s az élet élvezeteit megvetvén, mindezeken bosszankodtak. Kárhoztatták a roppant költekezést. Nap-nap után megvádolták a királyt, hogy könnyelműen játszik a pénzzel, hogy a jobb célra szánt adókat fölösleges haszontalanságokra pazarolja. Az ellen is zúgolódtak, hogy nem tud a feleségének parancsolni. A nagy fejedelem azonban korholta a magyarok műveletlenségét. Azon fáradozott, hogy a műveltséget lassan-lassan meghonosítsa...” (Bonfini) Mátyás Király szobra a Budai Várban. KÁRPÁT es el titulo de la presente revista dedicada a las familias húngaras distribuídas en todo el mundo. La hemos llamado así recordando los Cárpatos, montanas que protegen a Hungría hacia el oeste. La revista Kárpát quiere ser el lazo de cultura entre las familias húngaras, que viven actualmente en distintos países. Quiere mantener la cultura milenaria en los húngaros emigrantes. Nuestro país es ocupado por extrarios, que tratan de extirpar la herencia cultural de nuestros antepasados mientras nosotros en lejanos países tratamos de proteger viva la llama de la civilizáción con nuestras débiles fuerzas. Estamos realizando este trabajo con la esperanza de que nos amanezca un futuro mejor. />
