Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
FADRUSZ JÁNOS 1858-1903 Az idén lesz száz esztendeje, hogy Fadrusz János, a nagy magyar szobrász, megszületett. A magyar föld nagy fiának erről a száz éves jubileumáról a magyar emigrációnak is kegyelettel kell megemlékeznie. Rövid, de diadalmas küzdelmekkel teli élete volt. A maga erejéből lett azzá ,amivé lett. Nem dédelgették és becézték, mikor első szikrája kipattant zsenijének, nem oktatták tanárok, magának kellett küzdenie, hogy eljusson a magasba. Diadalának küszöbén így jellemzi ■ő maga küzdelmes ifjúkorát: “Apám szőlőkapás, anyám szatócsasszony. Mindketten szegények. Jómagam már többre vittem. Voltam Pozsonyban lakatosinas, Prágában úszómester, fafaragó Zay-Ugrócon, Bécsben szobrászsegéd — és leszek valamikor magyar művész, ha megsegít az Isten és olyant csinálok, amivel Budapestre is bekukkanthatok.” Csupa küzdelem és nyomorúság szegélyezte útját ifjúkorában, de már kora ifjúságától kezdve állandóan fúrt farigcsált és ezzel keresett pénzt. Pozsonyban született, sok vidéket bejárt, hogy meg tudjon élni, három évig katonáskodott, életének sorsfordulata azonban 1883 ban ismét Pozsonyban találja. A pozsonyiak kiállítást rendeztek a bécsi Tilgner Viktor által készített Hummel-emlék javára. Fadrusz, akinek akkor semmi állandó keresetforrása nem volt, jelentkezett a kiállítás titkárjánál, Batka Jánosnál, hogy szeretne ő is egy Ahasverus-fejet kiállítani. Batkának feltűnt a jóképű lakatoslegény értelmes beszédével, megnézte a mintát, tetszett neki és mikor megtudta, hogy Fadrusznak nincs pénze gipszbe önteni, maga intézkedett erről. A lakatoslegény müve annyira tetszett, hogy 1884-ben, 26 éves korában, Batka révén a bécsi Tilgner mellé került tanítványnak. Batka megkedvelte az ifjút. Két évre 600-600 forint ösztöndíjat eszközölt ki neki a Pozsonyi Első Takarékpénztártól, amely összeg lehetővé tette, hogy a bécsi Képzőművészeti Akadémiát látogathassa. 1887-ben hazajött és öt évig csendesen dolgozott, minden nagyobb siker nélkül. Első nagy müve, amellyel nevét a hir szárnyára vette, remek feszületé volt, a szobrászati munka csodás alkotása. A mű tökéletes volt elgondolásban és kivitelben. 1892-ben országossá lett sikere, mikor a feszület a Műcsarnok téli kiállításán elnyerte a nagy dijat. Pozsony város országosan elismert fiát ezután megbízta a monumentálisnak tervezett Mária Terézia-szobor elkészítésével. Ez már lángeszéhez méltó megbízatás volt. ösereje és alkotóerejének teljessége tükröződött a karrarai márványba vésett remek szobron. Ezt a szobrot a csehek ledöntötték. a töredék darabokat a budapesti Nemzeti Múzeumban helyezték el. Ezek ígyis beszélnek a művész zsenijéről, de egyben a csehek kultúrájáról is. Ezután már egymásután kapta a szebbnél szebb megbízásokat. Az egyik legszebb alkotása a kolozsvári Mátyás király szobor. (Címlapunkon ennek a szoborcsoportnak főalakja látható). Ez a magyar erő szobra, az uralkodó akarat és a lenyűgözően királyi tekintet bronzban való megelevenítése. Fadrusz ezzel a szoborral maradék nélkül minden időkre megalkotta a magyar erő és fenség szobrát. Csak úgy izzott benne az alkotó erő. Egymásután jöttek: Wesselényi szobra, a zilahi Tuhutum-emlék, Wenckheim Béla lovas szobra. Kisebb munkák a kúria, királyi palota és parlament épületén. 1899-ben Szeged város Tisza Lajos szobrát rendeli meg. Nagyvárad Szent Lászlót, Kecskemét Kossuth és Rákóczi, Karánsebes Ferenc József, az orvosi fakultás Semmelweisz szobrát várja tőle. De már sok munka nem készült el, vagy félbemaradt. Megjelent az elmúlás angyala és élete delén 1903 október 26.-án elragadta a nemzet nagy fiát. Munkazubbonyában tették ravatalra, melléje helyezték mintázófáját. Koporsóját leterítették azzal a nemzetiszínü lepellel, mely legelőbb Miunkácsy koporsóját borította be. A haza megsiratta nagy halottját. Neve együtt él a magyarsággal. Idegen nép nem fogja megbecsülni, annyira magyar. De amíg magyar lesz, addig tudjuk, hogy Fadrusz lelkűnkből lelkezett magyar művész volt. Magyar érzés élt benne, még a hibája is magyar hiba, közös hibánk volt. Nagyot és hatalmasat ad, fenségesen beszél minden finomkodás nélkül. Ránk maradt és el nem pusztított művei minden időkben a magyar géniuszról tanúskodnak. MÉCS LÁSZLÓ: A BIVALYOK BALLADÁJA Mentek a bivalyok sötéten, feketén mint a sötét magyar fátum. Húzták a szénásszekeret, rajta aludt a turáni magyar a holt virágú szénán A múltján, mint aszalt dicsőségen. Keleti nemtörődömséggel nyugodtan feküdt és (aludt. A bivalyok közben piros pipacsos mezőhöz (értek; Megvadultak, futni kezdtek, a magyar késön (ébredt; S a pipacsos mezőn túl a mocsaras tóban nagyot (loccsant a szekér S elmerült eltűnt bivaly, magyar s délibábos (álom. 4
