Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
kollegámmal, a vezető szellemmel? Mi lesz, ha ismét jelentkezik majd? — Nem kell megengedni. Vessétek végét a szeánszoknak... — Hát nem feltétlenül ez a megoldás... ez a szerelem? — Honnét tudjam én azt? Megtettem, amit kívántál, a menyaszonyod megnyugodott... — De a bizonyosság, az abszolút bizonyosság. .. — Az nincs. Én egyszerűen szuggeráltam neki, hogy szeret téged. Nem volt más kiút. Az is meglehet, hogy valóban szeret... Azt a római centuriót pedig felejtsd el. A lélek, a lelkiműködés délibábjátéka az egész, nincs konkrét jelentősége... Csak nem félsz most már magad is... ember... rajtad aztán igazán nem segíthetek. Vagy azt akarod, hogy téged is... — Nem, nem — szabadkozott a kapitány, fölkelt, elbúcsúzott és lehajtott fővel hagyta ott a vállait vonogató barátot. Két hétre rá oltárhoz vezette Ágotát. * * * És az esküvőre következő harmadik napon, Dijon és Párizs között kisiklott velük a marseillei gyorsvonat. A katasztrófa a számos sebesült mellett szerencsére csupán két áldozatot követelt: Ojtózy István kapitányt és ifjú hitvesét. 2 SZÁMÚ REJTVÉNY. Fehér: К gl — В al, — H b2, — G a2. Fekete: К c2 — F f3 és h8 — G a3, d2, e3, f6, g2, g3. Segitőmatt 3 lépésben (Fekete lépj A beküldési határidő: február 20. A mutatványszámban levő rejtvény megfejtését és a nyertesek nevét és jutamazását márciusi számban, a mostaniét pedig az áprilisi számban közöljük. EREDJ, HA TUDSZ! Eredj, ha tudsz... Eredj, ha gondolod, Hogy valahol, bárhol a nagy világon Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod. Eredj... Szállj, mint a fecske délnek, Vagy északnak, mint a viharmadár, Magasából a mérhetetlen égnek Kémleld a pontot, Hol fészekrakó vágyaid kibontod, Eredj, ha tudsz. Eredj, ha hittelen Hiszed: a hontalanság odakünn Nem keserűbb, mint idebenn. Eredj, ha azt hiszed, Hogy odakünn a világban nem ácsol A lelkedből, ez érző élő fából, Az emlékezés új kereszteket. A lelked csillapuló viharának Észrevétlen ezer új hangja támad, Süvít, sikolt S az emlékezés keresztfáira Téged feszít a honvágy és a bánat, Eredj, ha nem hiszed. Hajdanában Mikes se hitte ezt, Ki rab hazában élni nem tudott, De vállán égett az örök kereszt, S egy csillag Zágon felé mutatott. Ha esténkint a csillagok Fürödni a Márvány tengerbe jártak, Meglátogatták az itthoni árnyak, Szelíd emlékek: eszeveszett hordák, A szivét kitépték S hegyeken, tengereken túlra hordták,. . Eredj, ha tudsz. Ha majd úgy látod, minden elveszett, Inkább, semmint hordani itt a jármot, Szórd a szelekbe minden régi álmod; Ha úgy látod, hogy minden elveszett. Menj őserdőkön, tengereken túlra Ajánlani fel két munkás kezed, Menj hát, ha teheted. Itthon maradok én! Károgva és sötéten, Mint téli varjú száraz jegenyén, Még nem tudom; Jut-e nekem egy nyugalmas sarok, De itthon maradok. Leszek őrlő szú az idegen fában, Leszek az alj a felhajtott kupában, Az idegen vérben leszek a méreg, Miazma, láz, orozva dúló féreg. De itthon maradok! Akarok lenni a halálharang, Mely temet bár: halló fülekbe cseng, És lázit: visszavenni a mienk! Akarok lenni a gyújtózsinór, A kanóc része, lángralobbant vér, Mely titkon kúszik tiz-száz évekig Hamuban, éjben, És akkor...! Még nem tudom: Jut-e nekem egy nyugalmas sarok, De addig, varjú a száraz jegenyén: Én itthon maradok. Reményik Sándor. 36
