Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-06-01 / 6. szám

.Wass Albert: AZ ANTIKRISZTUS ÉS A PÁSZTOROK Wass Albert: л AZ ANTIKRISZTUS ÉS A PÁSZTOROK Másnap odalent a völgyben a Békebíró nagy kendermagos kakasa szólalt meg elsőnek mint mindég, s érces, kihívó hangon meghirdette a falunak a reggelt. A Tromka-udvarról egyszerre három kakas is felelt reá, s rendre a többi gazdák kakasai is megszólaltak, az Ezüstlyuktól le a Libarétig s utolsónak Peti is elnyikorogta magát, a vén, félig kopasz magános kappan fent az erdőszéli csőszháznál. Ekkor már hallani lehetett itt-ott a fa­luban egy-egy istállóajtó nyikorgását, ahogy valaki elindult meg­fejni a kisborjas tehenet. A házakban mécsesek gyultak, derékig vetkőzött borzas fejek odahajoltak az itatóvályuk fölé, hogy az éjszaka csókjától hűvös vizzel kimossák szemeikből az álom csipáját. Mikor a nap, vörösen, mint egy nagy izzó tepsi, kiült a Keleti Hágó ködös gerincére, a Tromka-udvaron megcsattant a karikás ostor s Ángya, a cseléd, elindult a négy fehér ökörrel föl a dű­lőbe szántani. Lassan és méltóságteljesen léptek a címeres szarvú hatalmas ökrök a falu utcáján fölfele s öreg Álgya álmosan cso­szogott mögöttük óriási bocskoraiban, egyik kezében a déli batyut cipelve, másikban az ostort. Pontosan nyolc órakor a piac sarkán lévő bolt mögött meg­nyílt a lakásajtó, és Samu, a boltos, kalappal a fején kilépett -az udvarra, nagy tarkakockás zsebkendőbe kifújta az orrát, föl­nézett az égre, mint aki az időjárást fürkészi, aztán lassan ki­­-cammogott az utcára, és fölhúzta a bolt redőnyeit. A toronyóra fönt a templom csúcsán tizenegyet mutatott ugyan, de konokul ■annyit mutatott; immár hat és fél esztendeje, mióta csókák köl­töztek be az óraszerkezetbe. Viszont ez senkit sem zavart, mert Samu, a boltos, minden óránál megbízhatóbb volt, s még maga a papné is visszaigazította a fali konyhaórát öt perccel, pontosan nyolcra, amikor meglátta az ablakon át Samut az utcán, s föltette főni a kávévizet. Az erdőszéli gyepen ott fent a csőszház körül ezüstösen csil­logtak a pókhálók, s hiába kúszott a nap egyre följebb az égen, ,a bokrok tövében kitartott a harmat. Mikor Dominik, a csősz, borzosan és ásítva kidugta fejét az ajtón, Peti, az öreg kappan, leugrott a farakásról és kis, éles “tyak, tyak, tyak’’ kiáltásokkal szaladni kezdett feléje, esetlenül, mint akinek köszvény van a lábában. — Peti — dünnyögte Dominik, és bütykös ujjaival belevakart őszülő hajába — vedd tudomásul a tényállást, miszerint türelem a rend és törvény alapja. Dominik a hivatalánál fogva használta ezt a nyelvet, amire negyvenhét évi szolgálat kötelezte, s egy tábla az asszonytalan ház dísztelen falán, melyen esőmosta nehézkes betűkkel ez állt: Községicsösz é s KarHatalom. A tábla valamikor fehér volt s a betűk rajta valamikor piro­sak, de azóta megváltoztak a színek, akárcsak az emberek, akik akkor éltek, amikor az a tábla készült. De mindez nem csökken­tette Dominik öntudatát. Egy kézlegyintéssel elkergette az álmos őszi legyeket az ajtó melletti hivatalos tábláról s szikáran, cson­tosán, egyenes derékkal lement a csörgőhöz, sovány bogos felső­testéről lefejtette a szakadozott kék inget, s odatartotta fejét a csörgedező viz alá. Prüszkölt, köpködött és aszott bőre lilavörös lett.a hideg forrásvíztől. Fejét még egyszer megmártotta, ujjaival hátrafésülte homlokából hosszúra megnőtt zilált, fakó haját, nad-Előző számunkban kezdtük el közölni Wass Albert leg­újabb regényét. A romlatlan, nyugodt havasi faluban meg­jelenik a Keleti Hágón át Emánuel, a boltos fia, az An­­tikrisztus lelkes rajongója, és hirdetni kezdi a keletről kö­zeledő új Megváltó tanát. Megbolygatja a kis falu nyu­galmát, és előkészíti őket az új Megváltó méltó fogadásá­ra. Felmegy a hegyekbe a pásztorokhoz, és meghirdeti nekik a “szabadulást”. Wass Albert legújabb re­génye hazánkra borult ször­nyű tragédiát egészen új meg­világításban, megrázó erővel tárja elénk. Költői leírások félelmes realizmussal párosul­nak, az olvasó lélegzetvissza­fojtva figyeli az eddig védett, háború borzalmaitól is meg­kímélt, eldugott havasi falu szörnyű pusztulását és szen­vedését a rázuhanó keleti ve­szedelem “felszabadításában." A magyar emigráció ismét ajándékot kap a kiváló er­délyi író legújabb művével, ami újabb bizonyítéka annak, hogy hazánktól távol sem szűnik meg a magyar élni­­akarás, hanem újabb és újabb remekművekkel gazdagodik a magyar irodalom. “Az Antikrisztus és a pász­torok” című könyvből ezentúl egyes szemelvényeket fog közölni a KÁRPÁT. A könyv teljes egészében rövidesen megjelenik, és kapható lesz a Kárpát Könyvkiadóban, vala­mint az összes bizományosai­nál. KI TUD RÓLUK? Szalai László építészmérnö­köt Budapestről keresi: Nagy Ernő, 1190 Bishop St. Mont­real, Canada. Perényi Emőné, hadbiró alezredesnét keresi Alice Fe­­renczy, Av. Alvear 91, Car­los Casares, Prov. Buenos Ai­res, Argentina. 7

Next

/
Thumbnails
Contents