Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-05-01 / 5. szám
M. Szabó Erzsébet: ANYÁK NAPJÁRA Szereplők: Két kisleány és tündérek. (Tetszés szerinti számban.) Szín: Lehet a szabadban is előadni... Két kisleány virágot szed, közben énekelnek: Virágot keresek, Virágot keresek, Kötöm bokrétába. Megcsókol majd érte Az én édesanyám, Amikor meglátja. Illatos a virág, Mit a kertben szedek, Rózsa, szegfű, ibolya. A legszebb jutalom, Amit érte kapok Édesanyám csókja. 1- kislány: Nézd, már mennyit szedtem, tele a két kezem. Neked még milyen kevés van. 2. kislány: A legszebbeket szeretném, de nem eléggé szép a legszebb sem nekem. 1 ■ kislány: Szeretetünkkel kötjük bokrétánkat, ezzel szerzünk legnagyobb örömöt az édesanyánknak. 2. kislány: Ha egy kis tündérke ide szállna hozzám, és elvinne messze szép Tündérországba, a legszebb virágokat kötném bokrétába, azokat vinném edes jó anyámnak az anyák napjára. (Távolabb leülnek, virágaikat rendezgetik.) Tündérek: (Táncolva, dalolva jönnek.) Zöld erdő pázsitján egy rubintos hintó, Abban szép tündérlány, mint a rózsabimbó. Tündér a tündérlányt meg is koszorúzza, Tizenkét tücsök meg csak a nótát húzza. (A szöveget ritmikus mozdulatokkal kisérik.) Megjöttünk, lám itt vagyunk. Szellőszárnyon, holdsugáron ím a földre huppanunk! Napsugár, holdsugár, Erre jár, arra jár, Napsugára ki ne hunyjon, Holdsugár a megmaradjon, Mindent szépre, jóra vonjon, Aki beteg meggyógyuljon. Tündi Ründi lábnyomába Minden boruljon virágba. Erre szökken, arra lebben, Virág nyiljék a berekben. Napsugáron, holdsugáron Tündi Ründi táncot járjon. Hipp hopp! hippi hopp! 2. kislány: Nézd csak! kis tündérek ropnak táncot ottan. 1■ kislány: Tündérek! jaj milyen kedvesek, jaj de milyen szépek! Bújjunk el, mert megijednek tőlünk. 2. kislány: Dehogy bújok el előlük! Szeretnék pár szót váltani velük. Hátha elvinnének szép Tündérországba, tündérvirágokat kötnék bokrétámba. (A tündérekhez.) Üdvözöllek kis tündérek jaj de szépek vagytok! I • kislány: De szép a ruhátok! Ki varrta tinéktek? Az édesanyátok? Egy kis tündér: (csodálkozva.) Édesanya? ki az? í. kislány: Ki az édesanya, azt ti nem tudjátok? 2. kislány: Meséljetek nekünk szép Tündérországról! Egy kis tündér: Bizony, szebb ott minden, mint bármerre máshol. De, ha akarjátok, elviszünk magunkkal, játszhattok ott napestig S2£p tündérlányokkal. , 2- kislány: És szedhetünk virágot ékes bokrétába? Egy kis tündér: Amennyit csak akartok! 2. kislány: De jó lesz! de jó lesz! az anyák napjára! Egy kis tündér: Az anyák napjára? 2- kislány: Arra bizony, arra. Hogy megörül majd édesanyánk néki! Egy kis tündér: De kedves gyermekem, ki Tündérországot egyszer általlépi, az a földre többet vissza már nem jöhet. Tündérhon kapuja bezárul mögötte, földi életét végkép elfeledte. 1 . kislány: És nem emlékezik többet az édesanyjára?! Kis tündér: Nem bizony. De minek is emlékeznék rája? Van ott minden, mi szem-szájnak kellemes. Arany, gyémánt, ezüst, minden, ami becses. Mi szükség volna ott az édesanyára? 2. kislány: Üljetek le mellém, mesélek majd néktek. Igaz történet az, de mesének is szép lesz. Amikor egy gyermek születik világra, Gyámoltalanabb lény nincs még egy őnála. De a Mindenható, ki a létet adja, Kicsi teremtményét elveszni nem hagyja. Rendel mellé gyámot, ki felfogja ügyét, Teremtvén jósága az édesanya szivét. Annak szeretete átkarolja, védi, Szive melegével ápolja, becézi. Első kis lépteit egyengeti szépen, Első gügyögését csak 6 érti, más nem. 59
