Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-05-01 / 5. szám
Kicsiny kis kacsóit kulcsolja imára, Nyiladozó lelkét gyengéden formálja. És ha tán a halál rideg csontkezével Prédáját perli, az anyai szívvel Hiába kel harcba. A keserű tusán A halál lesz a vesztes. Nem fog ki az anyán Virrasztás, könny, munka, a halál robotja, Mit rámért, hogy a prédát tőle elrabolja. És megnő a gyermek, üres lesz a fészek, Vár reá az élet: örömök és vészek. Az anyai szívben, mint kő, ha tóba perdül, Minden sorsváltozás vele együtt rezdül. S míg ül magányos gyászban: tépett fa télen, Elmereng a lelke sok régi emléken. És ha int az óra, a szive szakadtán, Végső gondolatja csüng szive magzatján. Kis tündér: De szép mese volt ez, szép Tündérországban Szebbet elgondolni sem tudnánk álmunkban. 2- kislány: Be szánlak titeket, boldog kis tündérek! Sorsotok az enyémmel nem cserélném én meg. Több énnékem anyám ölelő két karja, Mint egész Tündérhon gyémántja, aranyja- És ha nékem adnák minden gazdagságát, Nem cserélném véle az édesanyám csókját. Amikor ölelem, szive dobbanása, Az az én életem szép tündérvilága. Menjetek csak szépen, legyetek boldogok, Én csak itt e földön anyámnál maradok. A két kislány elénekli: Nincs senki olyan szép, nincs senki olyan jó, mint az én anyám... stb.------ Függöny —— GRÓF BERCSÉNYI MIKLÓS II. Rákóczi Ferenc leghívebb barátja és egyik legkiválóbb hadvezére volt. Bercsényi az ország leggazdagabb főurai közé tartozott. Buda visszafoglalásánál egész fiatal korában vitézkedett. Mikor Rákóczi kibontotta a szabadság zászlóját, azonnal melléje állt és élete végéig hűséges híve maradt. Szoros barátság fejlődött ki közöttük, amit soha nem zavart semmi. Mikor a szabadságharc nyolc esztendei élet-halálharc után a szatmári békével (1711 ápr.) befejeződött, követte fejedelmét és barátját az emigrációba, Lengyelországba, Franciarországba, majd Rodostóba is. Bercsényi igen nagyműveltségű ember volt. A magyaron kívül németül, franciául, latinul és oroszul beszélt. BARÁT KATA GYÖNCYHARMAT — MESE — Aznap senki sem dolgozott az erdőben, mindenütt csak Gyöngyharmat szépségét és kedvességét dicsérték- Még az iskolások is játszottak tanulás helyett, senki sem szólt rájuk. Mókus Máli is ünnepi ebédet főzött magának és Matyikának. Rántott mogyorót, dióhéjtálacskában és friss földiepret gyöngyviráglevélen. Friss forrásvizet ittak utána, tavalyi makk-kupából, és olyan jókedvük kerekedett tőle, hogy no! Am eljött az este is. Sötét árnyak lopóztak a fák tetejére, aztán mind lejjebb.. .lejjebb szálltak és Kelet felől felkúszott az égre az aranyarcú hold. Aludni tért Gyöngyharmat is, a békák altatódalba kezdtek a tavirózsák tetején, a strázsák pedig behúzták a nehéz vaskaput, s bezárták a kristályfalú várat. Mókus Máli is megágyazott, aztán elfújta az éjjeli mécsest, és ők is aludni tértek. Mélységes csend volt az erdőn. Csak az őítálló strázsák vigyáztak az aranytornyok tetején és Bagoly Bertalan tanító úr jegyezgetett most is füzetébe, a holdvilág fényénél, mert valakinek mégiscsak fel kell jegyeznie ezt a gyönyörű ünnepséget az utókor számára... II. Rigó Rózsika fent ült a terebélyes mogyorófa egyik ágán, és új nótákat próbálgatott —■ csak úgy, kotta nélkül, mert nagy mester volt ő már az ilyesmiben —, s ha egy-egy kövér bogár mászott el előtte egyik-másik mogyorólevélen, hát hirtelen utánakapott, és egy szempillantás alatt bekapta. A mogyoróbokor már büszkén mutogatta, hogy levelei között egyre nagyobbak és keményebbek az új mogyorószemek és tavaszi hajtásai is szépen megerősödtek. Elközelgett a nyár. A vadkörtefa is észrevette, hogy sok-sok apró kis körtéje napról-napra nő, és sárgul, s ha meg-megrázta lombjait, hát ae érettebbje le is potyogott a földre. Nossza volt is mindjárt, aki megegye! Minden madár megcsipkedte, s nagyon ízlett nekik ez a finom, édes csemege. Fülemüle Franciska már repülni tanította kisfiát. Pacsirta 60
