Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-05-01 / 5. szám

A mester szép lassan, nyugodtan borotvált, mintha minden egyes szálat külön pártfogásába venne.

— Phű, de meleg van! — szólt. — De látom, hogy mylord is izzad. Van tehát valami közösség mégis a gazdag és szegény ember közt. Az életük pedig igazán egy hajszálon múlik. Mind a kettőnek.

Az earl magában ájtatosan imádkozott. Még nem tudta, hogy miről van szó. Nem is ért rá. Fiatal életére gondolt és arra, hogy kár volna ilyen korán befejezni.

— A feleségem pedig késik — színcerizált a borbély. — Pedig, ha tudná, hogy mylord itt van, ugyancsak siettetné a lépéseit. Milyen különösek is ezek az asszonyok! Mondjuk csak úgy, hogy az én feleségem. Kiemeltem a szegénységből. Egy részeges napszámosnak volt a leánya. Elvettem feleségül. Éjjel-nappal dolgoztam érte. Ha nem is szerezhettem meg neki a lady címet, de könnyebben élt ,mint akárhány úriasszony, akinek a férje cifra nyomorúságban teng. Az asszony úgy tett, mintha hálás lenne a sok jóért. Ajánlkozott, hogy segít az üzletben és jóformán az akaratom ellenére elkezdett járni az urakhoz. Én szegény bolond, nem is sejtettem, hogy micsoda vége lesz ennek. Ez már így szokott lenni. Aki férj, az már félig bolond.

Az earl halkan sóhajtott, nagyon halkan.

— Ne tessék félni — mondta a mester. — A kezem nem reszket, csak a szívem... És ki tudja vájjon mylord az egyetlen-e? Lassankint rájöttem az asszony minden gonoszságára. És elhatároztam, hogy ha egy olyan szép úrficska, mint ön, egyszer a kezembe akad, azzal végigízleltetem azt a sok kínt, azt a sok keserves pillanatot, azt az élettel való leszámolást, amit ez a csalfa, ördögi asszony szerzett nekem.

Az earl a lekötött kezével intett, amennyire tudott.

— Parancsol talán valamit? —■ kérdezte a borbély. —i Tessék beszélni. Szavamra, hogy nem vágom meg.

— Nem bánom, ha meg is vág — mondta rekedten az earl. — Legalább ártatlanul halok meg.

— Ártatlanul?

— Uram! az én szavamban ne kételkedjék

— mondta a lord — az Orpingtonok sohasem hazudtak a haláluk küszöbén. Ebben az ünnepies pillanatban, amikor az életemmel leszámoltam, esküszöm önnek, hogy a felesége ártatlan. Hisz ön egy embernek, aki el van a halálra készülve?

— Nem hiszek én már senkinek — felelte könnyezve a borbély — csak azt az egyet tudom, hogy a feleségem megcsalt. Egyébbel nem törődöm.

—• A saját szemével látta, hogy megcsalja?

— Nem kell az embernek mindent a maga szemével látni — felelte a mester.

—< Helyes, ez az igazság — felelte a lord. — És én látatlanul is a tűzbe teszem a kezem, ha akarja, megesküszöm, hogy a feleségét hamisan vádolják azok, akik megirigyelték a maga zavartalanul boldog házaséletét.

—• És miért mer mylord minderre megesküdni?

— Mert én személyesen győződtem meg arról, hogy a feleségét semmi módon sem lehet hűségében megtántorítani. Erre, ha akarja, leteszem a főesküt.

A boltnak az udvarra vivő ajtaján kopogtak.

—■ Ez a feleségem — szólt Tommy mester.

— Ép jókor jön — mondta a lord. — Ha véglegesen meg akar győződni a felesége ártatlanságáról, mingyárt próbára is tehetjük. Ön rejtőzzék el valahol. Én ajtót fogok nyitni a feleségének, színleg udvarolni fogok neki, ígéretekkel igyekszem majd elcsábítani. Meg fogja látni, hogy ezt a derék asszonyt megrágalmazták, mert nincsen földi hatalom, amely erősebb volna az erényességénél.

— De ez az utolsó próba! — mondta a mester. — Én elbújok ebbe a kis kamrába. Itt szoktam a hölgyeket fésülni.

Tommy mester bement a kis fésülő kamarába, magára zárta az ajtót. Ebben a pillanatban Orpington earlje föllélegzett. Odament az udvari ajtóhoz, fölnyitotta és lehúzta róla a kulcsot.

Odakinn nem a borbély felesége volt, hanem a levélhordó állt egy levéllel.

— Kérem, ne menjen be a borbélyhoz — szólt hozzá lihegve az earl — hanem vigyázzon rá, amíg rendőrt hívok.

Megjelent a rendőr, a gyorslábú londoni rendőr és letartóztatta a mestert, aki még akkor is dühösen hadonászott a borotvájával.

Tommy mestert hat hónapi fogházra ítélte a bíróság, mert az earl személyes szabadságát sértette meg, ami Angliában a legnagyobb vétségek közé tartozik.

És ez a történet nem volna kerek, ha hozzá nem füznők, hogy a hat hónap alatt, amelyet a borbély az Old Bailey épületében töltött el, az earl minden nap kétszer borotválkozott és egyre rózsásabb lett az arca. A Burlington árkádok alatt.

46