Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-05-01 / 5. szám

Színi Gyula: A BURLINGTON ÁRKÁDOK ALATT Mint a kent rózsa, oly finom és illatos volt Orpington earlje. Angolszász haja gyűrűkbe göndörödött. Nőies, vékony orra, rózsaszínű sze­­mehéja, royalkék szeme, pici ajka volt és bo­rotvált, sima, szinte porcellános arca. Gyakran lehetett látni az Old Bond-streeten a képkereskedők és régiségárusok kirakata előtt, de háttal. Az elegáns portál, a szép diva­tos festmények, a nemes történelmi stílű bú­torok, a játszi és ragyogó műtárgyak csak íz­léses keretül szolgáltak az ő arisztokratikus megjelenéséhez. És híres volt a rózsája, amely mindennap, télen-nyáron a gomblyukában álmodozott és amelyért napról-napra az inasát küldte el a kewi botanikus kertbe. Pálcájával, amely keleti alabástromból volt faragva és drágakővel kirakva, szinte felsőbb­­séget gyakorolt a szép asszonyok és leányok tömegén, amely a déli napfényes órákban ellep­te a Westend legcsillogóbb utcáját. Demokra­tikus jóakarattal uralkodott és az egyszerű varróleány meleg pillantását ép oly szívesen viszonozta, mint az előkelő lady bágyadt mo­solyát. ő volt a nők titkos szerelme, néma bál­ványa. És sem a nők, sem az earl illúziói nem szenvedtek ezalatt, mert Orpington olyan ár­tatlan volt mint egy fiatal leány. És egyszer az történt, hogy Orpington earlje a Burlington árkádok alatt sétált a kirakatokat nézegette és az egyik tükörben észrevette, hogy az álla nem olyan sima, mint amilyen lenni szokott és kora reggel óta, mikor utoljára bo­rotválkozott, szokatlan tüskék ütköztek ki rajta. — Vénülök — sóhajtotta — már kezdek ti­zennyolc éves lenni. Körülnézett egy borbélytányér után és az el­ső fodrászüzletbe, amely az útjába akadt, be­tért. —■ Jó napot, mylord — köszöntötte a mes­ter. — Végre egyszer az üzletemben lehet sze­rencsém lordságodhoz. — Nini, Tommy mester! — nevetett az earl. — Hát ez a maga boltja? — Már tavasz óta — felelte a mester. — Hja igaz! mondja csak, miért nem jött a tavasszal, mikor hivattam? — Részben ez a bolt az oka — felelte a mes­ter. — Önállósítottam magamat. Most már nem járok házakhoz. — A felesége sem? — ő sem — felelte a mester. — A feleségem egészen visszavonult az üzlettől. — Kár. Kár. Bizonyára jobban menne az üz­lete, Tommy mester, ha a felesége is forgatná itt a kést. — Méltóztassék helyet foglalni, mylord — szólt a borbély — a feleségem is itt lesz tíz perc múlva. Addig, ha megengedi, én borotválom meg. — Csak rajta. Orpington earlje helyet foglalt az egyik ka­rosszékben és Tommy mester azalatt a borot­vát élesítette. — Hány segéddel dolgozik? — kérdezte az earl. — Kettővel, mylord. Az egyik elment egy abonenshez, a másikat hazaküldtem, mert ma hétfő van és kevés a dolog. —• Csinos az üzlete, Tommy mester — tré­fálkozott az earl — csaknem olyan csinos, mint a felesége. — Egy kissé lekefélem a mylord cipőjét — ajánlkozott a mester. — Odakinn sár van és piszkos lett a cipője. Tommy mester lehajolt a kefével és tett-vett az earl lábai körül. Aztán még egyszer meg­fente a borotvát, beszappanozta az earl állát és munkához fogott. Mikor elkészült az earl fél arcával, így szólt: — Jó lesz így? Nézze meg magát, mylord, a tükörben. Az earl előrehajolt, de egyszerre érezte, hogy a lábait nem tudja mozgatni. Föl akart állni, de nem volt képes. Előre nyújtotta a kezét, de a karja visszacsapódott. Le volt kötve. Kiáltani akart, de a mester borotvája akkor már a tor­kán volt. — Ne kiáltson! — szólt nyugodtan Tommy — különben kicsúszik a kezem és megvágom! Az earl egy szót nem mert szólni, csak a hideg veríték gyöngyözött a homlokán. — Csak semmi aggodalom! — mondta a mes­ter kedélyesen. — Olyan nagy urat, mint ön, nem tanácsos megvágni. Hogy egy kissé a székhez kötöttem, annak csupán az az oka, hogy szeretnék egyetmást mondani, ami mylordot könnyen felizgathatná. Elkezdene izegni-mo­­zogni és a késem akaratom ellenére kissé mélyebbre csúszna. Ezt a szégyent pedig nem akarom. Húsz év óta vagyok borbély, de még nem metszettem bele senkibe. Az earl megmeredt, mint a sóbálvány. —• Attól se féljen — folytatta a mester — hogy valaki bejöhet és megláthatja. Az ajtó kulccsal van bezárva. 45

Next

/
Thumbnails
Contents