Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
Mikor február végén Esztergom alá érkeztek, a jég már olvadozni kezdett, s kétségessé tette a biztos átjárást a sereg számára. A lovasok azonban nem törődtek a veszedelemmel, noha a jég nem egyszer ropogott alattuk; nagyrészt mégis vígan átkeltek. A többiek Pestnél keltek át a Dunán. Úgy látszik a közös örömben még a természet is részt vett, mert a nagy sietségben a vakmerő átkelés alkalmával senkinek sem esett baja. “Ez a Corvin-ház szerencséje!” mondogatták az emberek. Másnap Buda alá közeledtek. Az összegyülekezett főpapok, urak és nemesek, továbbá a város bírája, az összes tisztviselők és az egész papság ünnepi pompával és a szentek képeivel eléje vonultak, s templomi énekeket énekeltek. Eléje ment az egész nép is, és hangos szóval, nagy örömmel fogadta a várva-Várt királyt.” * ¥ MÁTYÁS KIRÁLY KATONÁI. Bonfini olasz tudós, aki Mátyás udvarában élt és könyvét irt uráról és királyáról, beszámol többek között az egyik bécsújhelyi hadiszemléről is. Ezt mondja Mátyás katonáiról: “... Csodálatos dolgok ezek, amelyeket itt elbeszélek. Ilyesmit Itáliában sohase láttam. Bámulat fog el, ha arra a katonai fegyelemre és erkölcsi tisztaságra gondolok, amelyre Mátyás a magyarokat rászoktatta, — s amelyet egy ideig a táborban tartózkodván, magam is megfigyeltem. Sohase lehetett látni semmiféle nemzetiségű katonaságot, amely a hideget és a meleget, a fáradságot és az éhséget jobban tudná tűrni; a parancsokat szívesebben teljesítené; az adott jelre szívesebben rohanna az ütközetbe, készebben kitenné magát a halálnak; — s a katonai lázadást jobban megvetné, a táborban nyugodtabban és tisztességesebben élne; vallásosabban viselkednék, a lázongásoktól inkább tartózkodnék; az önuralmat és tisztaságot jobban megőrizné, minden káromkodástól, esküdözéstől, tisztátalanságtól jobban tartózkodnék, mint Mátyás katonái. A lovasok nagy része, akiknek családjuk van, mégha három álló esztendeig kell is egyfolytában katonáskodniok, sohasem szegik meg a házastársi hűséget, örökös becstetlenséggel bélyegzik meg azt, aki az ellenkezőt meri tenni. — Vitézségük, kitartásuk nagyobb a spártaiakénál. Télen-nyáron egyforma szívesen szállnak táborba. A saját szememmel láttam, hogy még a hó és a föld alatt is szívesen eltelelnek, csakhogy a megkezdett ostromot félbe ne kelljen hagyniok. Egész éjjelre meglapulnak állomáshelyükön, mint az egerek, mihelyt a parancs érkezik, lóra pattannak és meg se moccannak helyükről, s a fagyos hideg miatt se panaszkodnak. És ha minden tagjuk megdermed is az őrületes fagytól, mégis töretlen kitartással tűrnek; gyermekeket a táborban nevelik, s ott tanítják őket a hadi mesterségre. Ezért van, hogy a hadban vitéz magyar nemzet Mátyás tanítása és vezetése alatt nem csupán elődeinek a földjét bírja, hanem annyira is kiterjeszkedett, hogy Oroszországtól az Adriaitengerig, Kis-Ázsiától és1 Macedóniától Ausztriáig és Németországig elterjesztette uralmát. Ezen dicsőséges időben a magyar táborban sok Curiust, Camillust és Fabriciust, sőt sok Fabiust, Scipiot és Aemiliust lehetett találni. Mátyás pedig mind tetteiben, mind szavaiban valóságos Caesar, vagy Nagy Sándor volt”. Bonfini. ¥ * HOGYAN ÉLT MÁTYÁS KIRÁLY ? “A magyar királyok a főurakkal s a kőznemesekkel bizalmas barátságban éltek, palotájuk kapuját nem nagyon őriztették. Gyakran rendeztek nagy lakomákat, az urakkal barátságosan elszórakoztak, étkezés alatt ajtójukat nyitva hagyták, a koldusokat bebocsájtották. Nem nagyon kényes életmódot folytattak; egyszerű lakásban laktak. Mátyás is a régi királyok nyomdokain járt. Nyájasságával, készségével, tehetségével minden téren kivált, s a régi magyar királyokat utánozta; — s fölülmúlta őket kedvességben, emberiességben. Hogy az urak és a vitézek ragaszkodását megnyerje, bőkezű, kegyes, egyszerű és jótékony volt. S valóban mindenki megszerette őt. Az urakkal s a vezérekkel néha oly bizalmasan eltársalgott, hogy eme nyájasságával mindenkit lekenyerezett. A bőkezűségből, a szívességből soha nem fogyott ki. Nem csupán a nemes főtiszteket, s nem is csupán 2
