Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-05-01 / 5. szám
Wass Albert: Wass Albert: AZ ANTIKRISZTUS ÉS A PÁSZTOROK ELSŐ RÉSZ A köd fölemelkedett. Jószagú szél ömlött alá a Viharhegy gerinceiről, lódított egyet az ősz szürke páráin s a völgykatlan kifeslett alattok mint egy friss virág. A vöröshajú, szeplős fiatalember, aki kopott városi ruhában ott állt fönt a Keleti Hágó sziklaösvényének peremén, mozdulatlanul és sokáig nézte a mélyben meghúzódó falut. Vizenyős kék szemei szinte kigyultak sápadt, sovány arcában, ahogy egymásután végigsimogatták a rendetlenül szerteszórt háztetőket s olykor-olykor dobbant egyet szivében az emlékezés öröme: az ott az öreg Pattanás háza... Az ott a papilak, mögötte a méhes s amögött a koraérő szilvák... vájjon őrzi-e még őket éjszakánként a pap sóra töltött puskával? Az ott a Békebiró háza, kertjében a hires almafával... s azt ott a bolt. A bolt. Felhő úszott a nap elé, s fekete árnyék borult a völgyre, mintha csak a fiatalember gondolatai vetették volna oda. A bolt. Orrában érezte a fűszerek kesernyés szagát, ami az alacsony sötét ablakok mögött lapult, és összekeveredett a nyirkos lakás penész-szagával s a káposztaszaggal, ami hátulról a konyhából áradt elő, melynek csikorgó légydrótos ajtajával szemben alig karnyújtásnyira ott volt az istálló, melyből az öszvértrágya csípős ammoniákszaga párolgott elő. Ezeknek a szagoknak az emléke mintha valami szomorú keserűséggel töltötte volna meg a vöröshajú fiatalembert. Elfordult a völgytől, és sóhajtott. Aztán fölemelte a földről olcsó préselt papír útitáskáját, és lassan megindult az ösvényen lefele. Ez a Keleti Hágóról aláereszkedő ösvény volt az egyetlen út, ami alávezetett a hegyek odvábán megbúvó faluba. Egy ideig sziklák között kanyargóit, kopár, növénytelen sziklák között, majd a forrásnál, ahol egy öreg bükkfára szögezett kicsi madárházban egy ismeretlen vén szent színtelenné fakult képe szomorkodott, elérte az erdőt és ketté ágazott. Egyik ág, a szélesebbik, mindenütt az erdő szélét követve kanyargóit alá a hegyoldalban a falu felé. Fölötte a rőt bükkös, alatta a pókháló lepte őszi legelő, melyen nehány sovány tehén rágta a megmaradt füvet, úgy csüngve ott a mélyben lapuló falu fölött, mint valami kis pirostarka legyek óriási szürke légypapiron. A másik ága az ösvénynek, mindössze egy fényesre kitaposott nyom, megkerülte a sziklából előcsörgedező forrást, és eltűnt az erdőben. Még egy ideig látni lehetett, ahogy enyhén fölfele Ívelve fel-felbukkant a fehérszürke bükkfatörzsek között, de aztán a fák elnyelték mint éhes óriások az eltévedt bárányt. A fiatalember megállt a forrásnál, és letette az útitáskáját a földre. Nézte a sziklába cementezett rozsdás vascsövet, melynek zöldmohás végéből halkan csordogált elő a kristálytiszta víz, és amúgy is vizenyős szemei lassan megkönnyesedtek. Egy kissé hízott, vörösarcú boltost látott, ahogy ott görnyedt valamikor kopott ruhájában, és egyik kezével fogta a csövet, a másik kezében kömiveskanalat tartott, s amíg lassan és szuszogva bedolgozta a híg cementhabarcsot a kő repedései közé, kissé rekedten ezt mondta: “Hadd maradjon valami nyoma annak, hogy Samu, a boltos, erre járt... itt élt alant a völgyben, akarom mondani...” Akarom mondani. Minden második mondatot ezzel végzett, mintha félt volna vállalni a felelősséget értük. Vájjon azóta sem tanult meg bátran beszélni, aggodalom nélkül? Tette föl magában a fiatalember a kérdést, és önkénytelenül a völgykatlan felé fordult, mintha onnan várt volna feleletet. De ott lent néma volt minden és sötét, mintha a felhő árnyéka örökre oda-AZ ANTIKRISZTUS ÉS A PÁSZTOROK című legújabb alkotásából kezdünk szemelvényeket közölni a mai számunktól kezdve. Nem közöljük folytatólagosan az egész regényt, mert maga a könyv terjedelmes lesz, és a folytatás kb. 2 évet venne igénybe. A könyv három részből áll. Az első részben az Antikrisztus tanítását látjuk betörni a Keleti Hágón keresztül a kis havasi faluba — hogyan keveri fel a falu nyugalmát. A második részben kibontakozik a tanítás a maga véres valóságában, amibe szinte az egész falu belepusztul. A harmadik részben a megmaradt lakosság kezd védekezni minden erejével a “megváltó” Antikrisztus vérengzésével szemben. A mostani szemelvényben az Antikrisztus követe, a boltos fiú, Emánuel hirdeti meg a “szabadulást” a pásztoroknak, akiket megszervez a felszabadítók fogadására. Wass Albert legújabb munkája nemsokára meg fog jelenni könyvalakban is a KÁRPÁT kiadásában. Ady Endre: SEM UTÓDJA, SEM BOLDOG ŐSE... Sem utódja, sem boldog őse, Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkinek, Nem vagyok senkinek. Vagyok, mint minden ember: (fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény, Lidérces, messze fény. De jaj, nem tudok így ma(radni, Szeretném magam megmutat- Hogy látva lássanak, (ni, Hogy látva lássanak. Ezért minden: önkinzás, ének: Szeretném, hogyha szeretné- S lennék valakié, (nek, Lennék valakié. 13
