Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-05-01 / 5. szám

Szkander bég köszöntötte a lámát, ez barátságosan viszonozta az üdvözlést. Szangje Puntszog lakott eladdig a kis cellában, s ezentúl Szkander béggel fogja megosztani a parányi tanyát. Mindegy, annál jobb, legalább igy folyton tanulhat, folyton gyakorolhatja magát a tibeti nyelvben.

Szkander bég kiszedegette s elrakta kevés cókmókját. A botját is szeretettel állította a sarokba. Furcsa jószág volt, olyan fából, amilyet a láma sohasem látott még. Görcsös, kampós feje volt és csavarodottan szaladtak rajta végig az erős inakhoz hasonló szálak. Kemény és szívós volt, mint az acél. A láma megkérdezte, miféle fából való.

— Nem tudom megmondani a te nyelveden. A mi nyelvünkön “árvatölgy”-et mondunk. Magam vágtam az erdőn, mielőtt elindultam volna hazámból. Hűségesen kisért és támogatott végesvégig a hosszú úton. Igaz barát. El fog kisérni a síromig.

így, beszélgetés közben is sokat tanult Szkander bég a lámától. Valahányszor új szó ütötte meg a fülét, megkérte a lámát, magyarázná meg neki, mit is jelent ez. Ágyán üldögélve az ablak előtt, azonnal beírta az új szót az egyre gyarapodó irásköteg lapjaira. A láma nem tudta elolvasni az Írást, kivéve a tibeti jeleket. Szkander bég nagyon hamar megtanult folyékonyan Írni és olvasni a tibetiek nyelvén. Egyáltalán, úgy ment belé a tudomány, mint ahogy más ember eszik, vagy iszik. Amit egyszer hallott és feljegyzett, azt nem felejtette el többé. Pár hónap múlva már mindent ki tudott fejezni és a nehéz szövegeket is hibátlanul olvasta. Igaz, hogy reggeltől estéiig ott kuporgott az ágyán, keresztbevetett lábakkal, ölében könyvvel, kezeügyében az irótábla és a kínai irónád. A láma szorgalmasan tanította; élvezet volt tanítani Szkander béget. Meg is jegyezte Szangje Puntszog:

— Ha minden láma elméje ilyen fogékony lenne, szebben virulna a szent Tan Bőd földjén. Bizony köztünk sok a tudatlan, nehézfejü ember -A kolostorban csak egy-két tanult, bölcs láma szokott akadni.

A nyár vége felé megérkezett a dzonkuli bölcs és szent láma, a hires és tiszteletreméltó Kunga Csoszlegsz. Alig váltott néhány szót Szkander béggel, nyomban megszerette a különös idegent. Bámulattal töltötte el Szkander bég hihetetlen szorgalma és nyílt, borotvaéles elméje. Naphosszat ült vele szemben, a jakbundás ágy másik végén és egyre tanította. Beavatta az idegent a Buddha-tan legmélyebb rejtelmeibe.

Szkander bég mindig újabb és újabb kérdéseket tett fel láma-mesterének, s végül igy szólt hozzá:

— Mondd meg nékem, tiszteletreméltó, hogyan jött létre a világ, hogyan áll fenn és hogyan fog véget érni? Mit tanít ezekre vonatkozólag a Bód-csosz, a ti bölcs hitetek?

Kunga Csoszlegsz elmondta Szkander bégnek a Lét nagy titkát. Elmondta, hogyan született

A kassai Dóm.

meg a világkáoszból a központi Akarat, hogyan sugározta szét erejét a Mindenségbe, s hogyan hozott létre ez az Akarat minden létezőt, műiden testet és alakzatot. A mindenség minden lénye és létezője úgy függ ezen az isteni Akaraton,“mint gyöngyök a zsinóron; nélküle szertehullna, zűrzavarba hanyatlana minden. S a lények milliárdjai mind küzködve igyekszenek az isteni Akarat központja, magassága felé; újra és újra testet öltenek és újra meg újra levetik elnyűtt testüket, hogy egy újabb létben küzdelmeiknek, törekvésüknek gyümölcseit fogyasszák. Helyes élet jó gyümölcsöt hoz, gonosz élet rosszat, de nem kerülheti el senki és semmi a tetteinek gyümölcsérését. S a létforgatagban egyedül az az emelkedés, ha a lényeléri az emberi formát és emberi létében a Magasság, az Igazság, az isteni Akarat megértése felé törekszik. Ha igy él, fokról-fokra megszabadul a tettek következményeinek bilincsétől és mindegyre tisztább létben születik újra, mig végül teljességgel le nem vetheti az anyagi lét kötelékeit. Akkor nincs többé újjászületés, a lélek, amely a mindenséget fenntartó Akaratból eredt, visszatér oda és megfoghatatlan teljességben, örökkévaló tisztaságban honol, eggyéválva a Mindenséget éltető, oszthatatlan Erővel. Sok-sok milliárd év,után az egész Teremtés müve megfutja az örök Törvény rendelte kört, s minden, ami létezik, visszahull a káoszba, a Semmibe, a Zűrzavarba. De a Törvény, a határtalan Valóság ereje tovább él, hiszen kezdet és vég nélkül való, s az évmilliókig tartó világéjszaka után új világhajnal, új Teremtés kezdődik, a nagy Létnek egy újabb köre. S a végtelen Valóságban ezek az emberésszel számított évmilliárdok csak megannyi pillanatok, összességükben pedig egy-egy világnapot és világéjszakát jelentenek...

5