Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-04-01 / 4. szám

BARÁT KATA “Vágás” kérdés. CYÖNCYHARMAT — MESE — .1. Ugri, a manó, fent ült egy lapulevél tetején, és tilinkózott. Gyönyörűen tudott Ugri manó tilinkózni, és tilinkójának hangja messze elhallatszott, különösen így hajnaltájban. Ugri manónak pisze orra volt és örökké vidáman csillogó szeme. Kis hegyes sapkát hordott, mint minden manó a test­vérei közül, hegyesorrú papucsot és bőszárú nadrágot. Tiszta kék volt az öltözete Ugri manónak, és sapkája tetején apró csörgő díszelgett. A csörgőt is, meg az új ruhát is ma kapta ajándékba a szép­séges királykisasszonytól, Gyöngyharmattól, mert Gyöngyhar­matnak éppen ma volt a tizenhatodik születése napja, és erre az ünnepélyes alkalomra a manóalattvalók minden tagja új öltözéket kapott. Nagy nap is volt ez a mai! Már kora reggel érezni lehetett valamit az ünnepélyes hangulatból az erdőben, pedig még a nap sem kelt fel egészen. Szólt a tilinkó csodaszépen. Nyuszi Nusi az erdő szélén ült, két hátsó lábán, és füleit hátracsapva álmodozva hallgatta. — Milyen gyönyörű!... A fenyőfák tövében most ébredeztek a harangvirágok. Halk csilingeléssel köszöntek egymásnak jóreggelt. A bodzabokor még ki sem törölte az álmosságot a szeméből, olyan korán volt. Az erdő közepén álló százesztendős tölgyfánál is csak most jelent meg az öreg Harkály Hugó, hogy elkopácsolja a reggeli hatot-A sárgaruhás, kényes Rigó Rózsika már a tónál mosdott Pacsirta Pannával együtt a friss hideg vízből, és dicsérték a jó levegőt, meg a tavirózsák szépségét. A többi madarak is felébred­tek mind, és ma reggeli imájuk még szebb volt és ünnepélyesebb, mint máskor. Hogyne, mikor ma van Gyöngyharmatnak a tizen­hatodik születésnapja! Pacsirta Panna felrepült az erdő fölé, a magasba, megnézni, jön-e már a nap. — Itt van! — sietett a többieket értesíteni, mert a nap ép­pen akkor tűnt elő hosszú éjszakai útjáról, piros arccal, biztosan a hajnali mosakodástól. Tele volt az erdő dallal. S akkor, hogy a reggeli hangver­seny még teljesebb legyen, a tóból kidugták fejüket a békák. Felugráltak a nyíló tavirózsák tetejére, és belekezdtek gyönyörű dalukba, melyet éppen erre az ünnepélyes alkalomra szerkesztett Kurutty, a karmester. Kört alkottak a békák, a kicsik elől, a nagyok hátul mély­hangú békauraságok jobboldalt, magashangú békaasszonyságok és kisasszonyok baloldalt foglalva helyet, s mikor Kurutty karja a levegőbe emelkedett, rákezdtek a hajnali nótára: Furcsa kis tortát tett ven­dégei elé egy háziasszony. A torta pontosan kockaalakú volt, minden éle 3 cm. hosszú, belül tésztából állt és körös­körül mind a hat aldala krém­mel volt bevonva-Sokan mosolyogtak a kis tortán, mikor a háziasszony azt mondta: — Ki tudja — minél keve­sebb gondolkozással — meg­mondani a következőket: 1. ) Hány darab olyan koc­kát vághatok ebből a tortá­ból, melynek minden éle 1 centiméter? 2. ) Legkevesebb hány kés­vágással tudom szétvágni a nagy kockát 1 cm-es kocká­kra? 3. ) A kapott kockák közül hánynak lesz a négy oldala krémes, hánynak a három ol­dala, hánynak a két oldala, hánynak egy és hánynak egyik oldala sem krémes? A vendégek most már nagyobb tisztelettel nézték a kis tortát, mely ennyi érde­kes problémát egyesített ma­gában, de a feleletek nagyon különbözők voltak. Felelj Te is rá, és figyeld meg, hány perc alatt sikerült a helyes választ megtalál­nod?! Ki mondta? 1. ) Melyik pápa mondta, hogy Magyarország a ke­reszténység pajzsa. 2. ) Melyik királyunktól szár­mazik, és kikre vonatko­zik ez a mondás: Csiribi­ri rossz emberek. 3. ) Kinek tulajdonított mon­dás: Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel. 4. ) Hol hangzott el ez a fel­kiáltás: Eb ura fakó! 57

Next

/
Thumbnails
Contents