Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-04-01 / 4. szám
GONDOLKOZZUNK, GYEREKEK! “GONDOLJ EGY SZÁMOT!” Szép tavaszi reggel van, van, van, Mi is felébredtünk vidáman. Éltesse az Isten a király szép lányát! Mi is tolmácsoljuk szívünk mély háláját... Gyakran játsszák gyerektársaságban, hogy teszés szerint gondolt számot kitalál az egyik ügyeskedő. De rendszerint megszabja, hogy a “tetszésszerinti” szám csak háromjegyű, vagy csakis páros stb. lehet. S a trükkre hamar rá is lehet jönni. , Most mi megtanítunk benneteket olyan szám kitalálására, aminek a fogására nemigen jönnek rá a többiek. Mondjátok a társaság egyik tagjának, hogy írjon fel bármilyen, akárhány jegyű számot, adja össze annak számjegyeit s ezt az összeget vonja le az eredetileg felírt számból. (Mindeddig csak magának írt és számolt, semmit hangosan nem mondott ki). Most a kapott és csak általa ismert számnak bármelyik számjegyét töröltessétek vele, aztán a megmaradt számjegyeket adassátok össze. Ezt a számot mondja meg hangosan, és ti egy pillanat múlva megmondjátok, milyen számjegyet törölt az általatok nem is ismert többjegyű számból!! A “trükk” ez: ha az illető pl- felírta magának ezt a számot: 389256, itt a számjegyek összege 33 (3, 8, 9, 2, 5, 6). Ha a 33-at az eredeti hatjegyű számból levonjuk, marad 389223. Ha törli az illető a 8-as számjegyet, akkor a megmaradt számok összege: 3, 9, 2, 2, 3 = 19. Ezt hangosan megmondja. Ezt a 19-et most levonjuk a 9-es számjegynek abból a többszöröséből, ami a 19-nél nagyobb és hozzá a legközelebb áll. (Mindig a 9-es számjegyet, vagy annak többszörösét kell venni!) Tehát 3x9 = 27-ből: 27-19 = 8. Kereken rávágjátok, hogy a 8-as jegyet törölte a titokban tartott számból. Bizony Gyöngyharmat királykisasszonyt még a békák is szerették, éppúg, mint minden állat, fü, fa, virág az erdőben. A vízililiomok és tavirózsák bólogattak a tó szélén, a nád is susogni kezdett, de mindnyájan elhallgattak, mikor Gyöngyharmat megjelent a manókirály várának egyik ablakánál. Éppen akkor bukott elő a nap a fák között és Gyöngyharmat gyémántkoronája csillogni-villogni kezdett, hogy majd megvakult, aki ránézett. De még a gyémántkorona csillogásánál is tündöklőbb volt Gyöngyharmat szépsége. Szeme kék volt, mint a tó tükre, szája, mint a rózsabimbó, arca hófehér és mintha rózsa nyílt volna kétoldalt rajta. Keze is fehér volt és keskeny, mint a liliom, és akire rámosolygott, az nem felejtette el őt soha többé. Ruhája sötétzöld selyemből készült, igazi arany szálakkal átszőve. A cipellője is színarany volt, és olyan parányi, mint a százszorszép levelének a fele. Hangja úgy csilingelt, mint a kristálycsengetyű, amikor megszólalt: — Köszönöm a kedvességteket. Gyönyörű volt a hangverseny! A madarak még sosem énekeltek ilyen szépen, és köszönetét mondok Kuruttynak is, mert még egyszer sem volt ilyen gyönyörű a békahangverseny. Pedig mindig szép szokott lenni... Kurutty elégedetten elbrekegte magát és erre a többi békák is, a madarak és minden élőlény az erdőben kiabálni kezdett: — Éljen, éljen a szépséges király kisasszony! Gyöngyharmat éljen soká! Mókus Matyi hallotta az éljenzést és zsivajt. Sietett az öltözködéssel, mert alig egy pár perce volt hátra az indulásig, hogy ő is elmehessen az ünnepélyre. Márpedig neki fontos volt ott lenni, hiszen ő húzza ma Mókus Miskával együtt Gyöngyharmat aranyos hintóját. Ma nincs tanítás sem, elengedte Bagoly Bertalan tanító úr még tegnap, amikor azt mondta az iskolában: — Holnap senki sem jön iskolába. De aztán panaszt ne halljak egyikőtökről se, mert akire panasz lesz, az nem jöhet a legközelebbi ünnepélyre! Hogyan készülődött Mókus Matyi is erre az ünnepélyre!... Mégis majdnem elaludt hajnalban, úgy kellett felráznia anyjának, Mókus Málinak: — Matyi, Matyikám, ébredj már fel, mindjárt hasadra süt a nap! Ki fogja húzni az aranyos hintót? Erre aztán ki is ugrott Mókus Matyi az ágyból, és sebesen készülődni kezdett. Mókus Máli segített neki. Fényesre kefélte szép bozontos farkát, meg a bundáját, szégyent ne valljon az erdőbeliek előtt. Szaladna is mindjárt az a vén Szarka Szidi, és elpletykálná mindenütt, ha valami hibát találna az ő fiacskáján. .. Mikor Mókus Matyi elment, Mókus Máli ragyogóan kitakarította az egész lakást. Ott volt a szép kényelmes lakásuk a terebélyes galagonyabokor mellett álló hatalmas fa odvábán. Ez a fa olyan öreg volt, hogy már senki sem emlékszik az erdőben arra, mikor volt fiatal, hajlékony törzsű f ácska. Öregebb volt még az erdő közepén álló százesztendős tölgyfánál is, amelyen Harkály Hugó szokta az időt jelezni. Jó meleg volt az odvábán télen, mert ősszel kibélelték friss fűvel meg madártollal, amelyet az őszi nagy tolipiacon vásárolt a gondos Mókus Máli. És jó hűvös volt nyáron, nem kellett sem vízvezeték, sem villanyventillátor belé. Sepregetett Mókus Máli szorgalmasan varjúszárny-seprűjével. 58
