Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-04-01 / 4. szám
— Én és szomorú? Úgy találja, hogy szomorú vagyok? — Úgy van. Mintha nem is maga lenne a “Kávédaráló emlékiratai” cimü könyv szerzője, mely a könnyekig megnevettetett... Nyugtalanít a dolog. Talán diétikus ellátásra lenne szüksége?? Több főzelékre vagy lágy tojásra reggelenkint? Vagy jót.tenne, ha az inasom esténkint megmasszirozná? Tetszik látni, hová jutottam? A társaság elvesztette szellemességembe vetett hitét és most kuráztatni akarnak, mint a versenylovat, mely rosszul ugorja át az akadályokat. Mikor már minden találékonyságom cserbenhagyott, elolvastam Bergson könyvét a nevetésről. Mindennel megpróbálkoztam. Egy tucat csirkét dugtam a zongorába, egy élő kacsára rácsuktam a likőröspince ajtaját. Kipróbáltam a sikamlós zsánert, felöltöztem répacsősznek, stb. Semmivel sem volt sikerem. A marquis vendégei komorságba burkolóztak. Már-már felhagytam minden reménnyel, mikor egy reggel pompás ötletem támadt. A levélhordó csengetése egy régi lélektani igazságot juttatott eszembe: Semmi sem mulattat bennünket úgy, mint felebarátaink balszerencséje. Habozás nélkül tollat ragadtam, és elváltoztatott Írással névtelen levelet írtam a magam címére. “Szegény öregem! Mialatt te a feleségedet Vichyben hiszed, — ő szemtelenül megcsal egy pénzváltó ügynökkel. Egy igazi barátod.” Tudtam, hogy az inas a vendégek postáját az előszobában egy kis asztalra szokta rakni. Másnap reggel odatettem a lapot, aztán eltűntem a parkban. Biztos voltam benne, hogy mindenki elolvassa majd a “szellemes ember” címére érkezett nyitott levelezőlapot. Csengettek a reggelihez. A marquis pillantása elárulta, hogy számításom bevált. Saint- Esprit gróf szájszögletében mefisztói mosoly ült. Bassadin vicomte a monoklijával babrált, Mme. Lapougade összeszorította hamis fogsorait, hogy visszatartsa kitörő jókedvét. — Látta a postáját? — kérdezte tőlem a házigazda komolyan. — Drága barátom, — feleltem a világ legártatlanabb hangján, — van valami a számomra? — Mintha láttam volna a nevét egy levelezőlapon. Kimentem a levelezőlapért. Ellenállhatatlan vágy fogott el, hogy hallgatózzam. Alig csuktam be az ajtót, odabent kitört a nevetés; — őszinte spontán nevetés volt. Diadalmasan tértem vissza az ebédlőbe. —• Mi történt? önök nevetnek? Udvariasságból türtőztették magukat. A marquise azonban a fülemhez hajolt és résztvevő hangon, — mintha vigasztalni akart volna, azt mondta: — Mi már régen tudjuk. A FEHÉR HÁZ TÖRTÉNETE Mister James Hóban 1796. márciusában a távoli nyugatról érkezett Washingtonba. A kis fogadó gazdája már az első beszélgetés alkalmával megkérdezte tőle: — Mit szándékozik itt csinálni, tisztelt uram? Hóban felhajtotta Whisky-jét és csak enynyit mondott: — Házat építek itt az elnöknek. .. Addig csak egy kormányépület volt Washingtonban, a Capitolium. Abban székelt az elnök, az egész kormány és a legfőbb törvényszék. De az elnöknek nem volt méltó lakása és ezen a hiányon akart James Hóban segíteni. Ezért vállalkozott a hosszú utazásra. James Hóban skót származású volt- Szülőföldjének régi vadászkastélyai jártak az eszében, és ilyet akart az elnöknek 'építeni. Megindult a munka és amikor a ház már félig készen állt, Mister Hóban kissé távolabbról szemügyre vette és megállapította, hogy nem felel meg mindenben elgondolásainak. Ezért lebontatta és újra elölről kezdte. A második és a harmadik kísérlet ugyanúgy végződött. Végül a negyedik még mindig nem tetszett az építésznek. Csakhogy már nem akarta újra elkezdeni az egészet. Rövid töprengés után mentő ötlete támadt. Rengeteg meszet hozatott, és az egész épületet csillogó fehérre mázoltatta. Most már Hóban elfogadhatóbbnak találta művet. Az első Fehér Ház fölött rossz idők jártak. Adams utóda, Jefferson, jó ideig súlyos beteg volt. Gyógyulása után gyilkosság történt a palotában. Nemsokkal később óriási vihar dühöngött Washingtonban és másnap a Fehér Háznak nem volt fedele. A elnök ideiglenesen szállodába költözött. 1814-ben brit hadsereg szállt partra Amerikában. Egy csapat Pakenham hadnagy vezetésével bevonult Washingtonba. Pakenham hadnagynak valószínűleg nem tetszett a Fehér Ház, katonáinak parancsot adott, hogy gyújtsák fel. A háború befejezése után Monroe elnök építetett új elnöki palotát. Az államokban már annyira megszokták, hogy a washingtoni Fehér Házról beszéljenek, hogy már hagyományból hófehér lett az új épület is. De ez már sokkal Ízlésesebb volt, és ez áll ma is az Egyesült Államok fővárosában. Az új Fehér Háznak is viharos múltja van. Nemcsak sok történelmi eseménynek volt a tanúja, hanem egyidőben például divat volt, hogy az életúnt amerikaiak a Fehér Ház lépcsőire mentek öngyilkosságot elkövetni. Egyes kijelölt napokon bármely amerikai polgárnak joga van elnökének lakóházát belülről megtekinteni. A dolgozószobába is beléphetnek és olyankor mindenki megpróbálja, hogy milyen ülés esik az Egyesült Államok elnökének karosszékében. 27