Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-04-01 / 4. szám

Később, mikor már teljes biztonságban érezte magát, leegyszerűsítette az eljárást úgy, hogy csak hirtelen kinyitotta az ajtót, és bedobott valamit a szobába. Hasonló módon hozta létre Nagy Frigyes materializációját is. Egy botra erősített nylonhálóinget a keskeny nyilásnyira kitárt ajtóban párszor meglóbálta.

Mire az elnök: — Szegény öreg Fritz!

Aztán megkérdi Eberhardot, honnan vette a spiritiszta tudását.

Eberhard: — Már egész fiatalon érdekelt a spiritizmus.

Elnök: — Úgy érti, mint csalási lehetőség?

Eberhard, felháborodva: — Ó dehogy. Még jelenéseim is voltak.

Elnök: — Biztos ebben? Nem nyloningek voltak azok is?

Mindenki nevet, még Eberhard is, aki aztán bevallja, hogy fellépése előtt ellátta magát szakirodalommal.

A spiritizmusban tényleg magas fokot érhetett el, de a többi tudományágban bizony elég hiányos az ismerete. így, mikor az elnök megkérdezi tőle, hogy mikor élt Nagy Frigyes, azt feleli: “Körülbelül 500 éve”. És mikor erre mindenki nevet, kijavítja: “Lehet, hogy még előbb.” így téved Bismarck személyével kapcsolatosan is, akit valószínűleg Hindenburggal téveszt össze, mert azt mondja ,hogy Hitler kortársa. De ez nem tesz semmit. Mi tudjuk, hogy a pártfogónőit a megidézett szellemek történelmi nagysága nem érdekelte. Kérdéseik a jelenre és a jövőre vonatkoztak. És itt Eberhard már jól elő volt készítve.

Különben kedvesen beszél a hölgyekről, és sajnálatának ad kifejezést, hogy becsapta őket. Ez nem is volt szándékában. Igaz, hogy a szeánszokon való részvételéért meg akarta magát fizettetni, a többi viszont már magától jött. Hogy hogyan, azt a legjobb akarattal sem tudja elmondani.

Sokkal szomorúbb a tanukként megidézett károsultak fellépése. Amint egyik a másik után, feketébe öltözve, lehajtott fejjel szégyenkezve belépkednek a terembe, olyanok, mint egy gyászmenet. Anélkül hogy rápillantanának a vádlottakra, egyenesen a bírói emelvényhez lépnek.

Akárcsak a szeánszoknál, itt is R.-né viszi a szót. Nehezen kezd el beszélni, miután most már kiderült, hogy minden “jelenés” amiben társnőivel együtt vakon hitt, egyszerű, olcsó csalás volt. A bíró tiszteletben tartja szégyenkezésüket, de a kihallgatástól nem tekinthet ei. Fájdalmas emlékezések ezek, amiket még fűszerez néha a hallgatóság kárörvendő nevetése is. Szerencsére nem vagyontalanok, mindegyiknek van szép kis nyugdija. Csak a megtakarított pénz úszott el, — örökre.

A vádlottakat természetesen jogosan elitélik. Eberhard két évet kap, Elfriede, aki még büntetlen előéletű, egyet. A vizsgálati fogságot nem számítják be nekik.

Elfriede sir, Eberhard is savanyú képet vág. De ahogy mi őt ismerjük, bizonyára hamarosan, meg vigasztalódik. Ellentétben az áldozataival, akiknek nemcsak a félretett pénzét rabolta el, hanem a szellemekbe vetett hitét is.

HÁZASSSÁG PRÓBAIDŐVEL?

IDŐSEBBEK HÁZASSÁGI PROBLÉMÁJA.

Míg régebben azt tartották, hogy a másodházasságok (amit általában idősebb korban, tehát két érett ember köt) általában tartósabbak, a legutóbbi időben a házasság-pszihológusok azt a feltűnő tényt állapították meg, hogy pont az ilyen házasságok nagyon sokszor nem sikerülnek, felbomlanak, vagy nagyon szerencsétlenek. Az a vélemény, hogy az okot mindkét félnél kell keresni. De először vizsgáljuk meg az indítóokokat, amiért idősebb emberek egyáltalán új házasságra lépnek. Ezek különbözők. Első helyen áll az egyedüllét, ami elől menekülni akarnak. Nagyon sokszor anyagi és praktikus meggondolások is súlyosan nyomnak a latban. A “nagy szerelem” egészen kivételesen fordul csak elő; a szenvedély már nem játszik szerepet.

Idősebb emberek éppen nagy élettapasztalatuknál fogva ritkán látják meg, hogy milyen nehéz összehangolódni egy házasságban. Alapjában véve ezek már “kész” emberek, és nem hajlandók egyéniségüket feladni. Ha mind a két fél a szükséges megértést tanúsítja a másik helyzetével szemben, akkor rendben van. De rendszerint az idősebb emberek úgy találják, hogy ők tulajdonképpen “nagyon jól összeillenek”, és együtt sok szempontból minden “könynyebb” lenne .Ami a külső körülményeket illeti ,ez helyénvaló is. A lelkiek, — a “szerelem” — mondják, náluk már úgysem játszik szerepet. A házasság-pszihológusok főleg erre a tévedésre utalnak nyomatékosan. Ha nincs legalábbis egy nagyon erős vonzalom mindkét fél részéről, akkor az ilyen házasság nem lehet boldog, bármennyire is “belátó” mindkét fél, és bármennyire is tele van jóindulattal.

Ehhez még az is jön, hogy idősebb emberek általában jobban uralkodnak magukon, és érzelmeiket, hangulataikat — akár a jókat, akár a rosszakat —• nem engedik annyira szabadjára, mint azt a fiatalok teszik. Éppen ezért a két idősebb partner talán sokkal kevésbbé ismeri egymást, mint hasonló esetben két fiatal. És ezért nem tudnak összehangolódni, a házastársuk számára sokkal kiábrándítóbb szerepet játszik minden hiba, hangulat, megnemértés, rossz szokás. Nagyon sokszor az a helyzet, hogy egyik partner több gyengédséget, több vonzalmat, több megértést kíván, mint amit a másik nyújtani tud, vagy akar, miután ez már az ő egyéniségének és begyökerezett kedvelt szoká11