Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-04-01 / 4. szám

nem állott ennyire a Nyugat érdeklődésének homlokterében. Amennyiben a nyugati hatalmaknak választaniok kellett volna, hogy melyiK országot szabadítsák ki a kommunizmus alól, nemcsak Keletnémetországot, hanem azonkívül legalábbis Lengyelországot és Csehszlovákiát előnyben részesítették volna a magyarokkal szemben. Még pedig nemcsak stratégiai és más politikai természetű okokból, hanem azért, mert ezek az országok közelebb állottak a Nyugat szívéhez. Magyarországgal szemben a legtöbb nyugati országban, különösen a politikusok részéről bizonyos tartózkodás volt észlelhető, hazánkat — joggal, jogtalanul, ez most mindegy — politikai, társadalmi és gazdasági szempontból elmaradt országnak tekintették. Most Magyarország ezt a lélektani hátrányt kiegyenlítette, a Nyugat nagyrészének értékelésében a magyarok az eddigi kedvenc vasfüggöny mögötti népek mellé, sőt bizonyos mértékig fölé emelkedtek.

Egy másik, ellenkező előjelű szempontból is növekedett a magyar nép esélye a felszabadulásra, feltételezve, hogy az nemzetközi megegyezés keretében jön létre. Amennyiben a Szovjetunió állna választás előtt, hogy melyik rab népet engedje ki hatalmából, minden érv a magyarok elbocsájtása mellett szólna. Magyarország lakossága nem szláv. Ipari kapacitása aránylag kicsi, természeti kincsei nem pótolhatatlanok az oroszok számára. Magyarország a szabad országok közül csak a semleges Ausztriával határos. Stratégiai szempontból, mint felvonulási terület fontos ugyan, de Kárpátalja birtokában Magyarország megszállása nem nagy feladat a szovjet számára. Az októberi forradalom ezenkívül azt is megmutatta, hogy a magyar nép nehezen nevelhető kommunistává, egyhangúan kívánja az oroszok távozását, és a magyar hadsereg sem megbízható szövetséges. Mindezt egybevetve Magyarország ér a legkevesebbet a Szovjetuniónak a leigázott országok közül.

Ezek az érvek teszik valószínűvé, hogy nemzetközi tárgyalások esetén Magyarországnak aránylag kedvező esélyei volnának a felszabadulásra. Természetesen nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy itt nem tényekről, hanem csak feltételezésekről, bár logikus feltételezésekről, van szó. És a közelmúlt tapasztalatai nagy óvatosságra kell, hogy intsenek ebben a tekintetben.

3. Egy másik fontos következménye a forradalomnak, hogy a magyarság négy és fél évszázad után politikai és társadalmi téren behozta történelmi késését, és a haladás élvonalába került.

A XVI. századig Magyarország Európa egyik leghatalmasabb, legfejlettebb és leghaladóbb országa volt. Szent István örökségeként a magyar nép kezdettől fogva egyetlen egységes államot alkotott, ugyanakkor, amikor Európa legtöbb nagy népe hercegségek és grófságok sorára bontva még csak küzdött a nemzeti egységért. Az angol Magna Charta alig hét évvel előzte meg a magyar nemesség jogait biztosító Aranybullát (1222). A nemesség erős helyzete megakadályozta a főnemesség alkotmányjogi önállósodását (una eademque nobilitas) és a feudális államrendszer kialakulását. Magyarország volt az egyetlen jelentős európai állam, amely elkerülte a hű bér rendszert. (A feudalizmustól, mint állam jogi rendszertől különbözik a feudális gazdasági és társadalmi rendszer, amely Magyarországon szinte a legújabb időkig megvolt). Magyarország lakossága a XV. században, Mátyás korában nem maradt el Anglia és Franciaország lakosságától (4 millió körül). A nem nemesi lakosság jogi és gazdasági helyzete egyike volt a legjobbaknak Európában, stb. j

A XVI. század elején két esemény következett be Magyarországon, amely évtizedekre visszavetette a fejlődést. Az egyik belpolitikai volt. 1514-ben a Dózsa-vezette parasztlázadás leverése után megszüntették a jobbágyság szabad költözködési jogát, és ezzel a magyar parasztságot félrahszolgasorba döntötték. A másik esemény külpolitikai volt, a törökök elleni mohácsi vereség (1526) ,amely Magyarországot három részre szaggatta, Magyarország nagy részét idegen uralom alá juttatta. A két esemény következtében Magyarország fejlődése elmaradt a nyugateurópai fejlődéstől. A szellemi, gazdasági és politikai áramlatok általában félévszázados késedelemmel értek magyar földre. Ez a történelmi fáziskülönbség rendkívüli módon zavarta Magyarország és a nyugati államok viszonyát.

Az 1956-os forradalommal a magyarság behozta történelmi késedelmét és bizonyos szempontból a világ népeinek élvonalába került.

Mig az 1848-as forradalom, mint már említettem, az utolsó volt a nyugateurópai forradalmak hosszú sorában, az 1956-os októberi forradalom az első volt, amelyben egy kommunista uralom alá került nép fel mert kelni zsarnokai ellen. A forradalom során körvonalazódott társadalom-politikai és gazdasági program pedig egy egész új, haladó irányt jelzett: a kapitalizmus és a szocializmus megtisztult szintézisét (például kisparaszti magántulajdon szabad szövetkezéssel: a gyárak a dolgozók

társas talajdonában,stb.).

Az októberi forradalom végső sikere esetén az új magyar társadalom gazdasági alapja a kis magántulajdon lett volna. Az ennek megfelelő társadalmi életformát legtalálóbban a kispolgári szóval jelölhetném meg. A kispolgári szóhoz a közvéleményben bizonyos lekicsinylő értelem fűződik. Ennek jogosultságát és okait most nem vizsgálom, mert nem érinti fejtegetéseim lényegét. Szóhasználatommal kizárólag a következőkre kívántam rámutatni:

Az októberi forradalom egy messzemenően nivellált, egységes színezetű társadalom képét vetítette elő, amelynek átlagos anyagi és szellemi színvonala jóval meghaladta volna a pro4