Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-04-01 / 4. szám
Feketekuthy László. FORRADALMUNK EREDMÉNYEI ( Szerző értekezésének első részét a KÁRPÁT mutatványszámában közöltük. Ez a cikk a Katolikus Szemle 1957 évi harmadik számában jelent meg.) Tanulmányom második részében az 1956-os forradalom eredményeivel, következményeivel kívánok foglalkozni. Nem a közvetlen következményekkel, a mostani otthoni és nemzetközi helyzettel, hanem a történelmi jelentőségű, hosszútávú következményekkel. Természetesen ebben a vonatkozásban még nagyobb óvatossággal kell eljárnom mint a forradalom fényeinek elemzésénél. Ott azért kellett vigyáznom, mert közelmúlt eseményekről volt szó, amelyek biztos megítéléséhez hiányzik a történelmi távlat. Itt azért kell — fokozottabban —• ügyelnem, mert jövendő eseményekről beszélek, amelyekről biztosat nem tudhatok, amelyekre csak következtethetek. Mindenesetre vannak olyan következtetések, amelyek elég valószinűeknek látszanak. Ezekre kívánok most rámutatni. * * * 1. A forradalom révén minden kétséget kizáróan napvilágra került, hogy mit érez és mit akar a magyar nép. Szabadságot és függetlenséget akar és nem kér a kommunizmusból, annak semmiféle válfajából. Azt akarja, hogy hagyják békében, menjenek el az idegen kizsákmányolok és tűnjenek el hazai cinkosaik. Ez a magyarok előtt eddig is teljesen világos volt. Sajnos a külföld előtt nem volt világos. Az utóbbi 10 évben alkalmam volt több országban sokszáz előadást tartani. Azt kellett tapasztalnom, hogy a jóindulatú idegenek is rendkívüli tájékozatlansággal szemlélik a vasfüggöny mögötti helyzetet. Közvetlen tapasztalat hiányában nem ismerik fel, és félreértik a kommunista taktikát, a látszatot sokszor valóságnak veszik és a saját nyugati gondolkodásmódjukkal és fogalmaikkal közelítik meg a kommunista világ eseményeit. Abból a tényből például, hogy Magyarország immár 10 éve kommunista uralom alatt áll, az egyszerű nyugati ember könnyen azt a következtetést vonta le, hogy a lakosság magáévá tette a kommunizmust, vagy legalábbis belenyugodott abba. A nyugati ember így érvel magában: A kormányt a nép többsége választja. Magyarországon évek óta kommunista kormány van. Tehát a nép többsége támogatja a kommunista kormányt. Az, hogy Magyarország több mint 10 éve kommunista megszállás alatt él, és hogy a kommunista uralom kizárólag ennek következménye, a nyugati polgár fejébe márcsak azért sem hatol be, mert a nyugateurópai államokban is vannak idegen, amerikai csapatok és ez nem akadályozza a legteljesebb belső demokrácia érvényesülését. Hozzájárult a vasfüggöny mögötti helyzet téves megítéléséhez a nyugati sajtó és rádió szerencsétlen szóhasználata is. Ha a kommunista kormányok például valamilyen gaztettet követtek el, a külföldi sajtó legtöbbször nem nevezte igazi nevén a tettest, hanem “Magyarország” vagy “a magyarok” cselekedetéről írt- Csatlósországokról és népekről beszéltek, holott csak csatlós kormányok voltak. Magyarország nem csatlós, hanem leigázott ország, a magyar nép pedig nem csatlós, hanem rab nép. Különösen téves elgondolásai voltak a szabad világnak a magyar ifjúság álláspontjáról. Azt feltételezték, hogy a 10 éves kommunista indoktrinációnak eredményeként a fiatalság nagyrésze meggyőződéses kommunista lett. A forradalom a sok téves felfogást legalábbis egy időre eloszlatta. Ma senkinek sem lehet kétsége, hogyan gondolkozik és mit akar a magyarság, a magyar munkásság, a magyar fiatalság. Ez a forradalomnak nagyon nagy eredménye. 2. A magyar nép forradalmával egy későbbi általános nemzetközi rendezés esetére elsőbbségi jogot szerzett a felszabadulásra. Senki sem tudhatja, hogyan fog alakulni a szabad világ és a kommunista tömb viszonya. A szembenálló felek nyilvánvaló szándéka ellenére háborúra kerül-e egyszer sor, vagy pedig a háborútól való félelem következtében hosszú évtizedekre megmarad-e a status quo a mai hidegháborús állapottal? Vagy pedig — s ez ma utópisztikusnak látszik talán, de végeredményben a legreálisabb, mert legészszerübb megoldás, — sor kerül-e általános nemzetközi rendezésre a két tömb között, amelynek során mindkét fél tesz engedményeket a másiknak? A rendezés keretében sor kerülhetne bizonyosfokú leszerelésre, a NATO és a varsói paktum feloszlatására, az amerikai és a szovjet csapatok részleges vagy teljes visszavonulására. Az bizonyos, hogy a tárgyalások során minden országért szívós harc fog folyni. Feltételezve, hogy ilyen tárgyalásokra sor kerül, nem kétséges, hogy a Nyugat legnagyobb eréllyel Keletnémetország felszabadítását, azaz Németország szabadságban való egyesülését fogja követelni. A dolgok mai állása mellett éppúgy valószínű, hogy másodsorban Magyarországnak, szovjet táborból való kiengedéséért harcolna a Nyugat. Nem mintha Magyarország olyan fontos volna katonai, vagy gazdasági okokból a nyugati hatalmaknak, hanem azért mert a szabad világ közvéleménye az októberi forradalom következtében erkölcsi felelősséget érez Magyarország sorsáért és a közvélemény nyomása alól a kormányok sem tudnák magukat kivonni. Az októberi forradalom előtt Magyarország 3
