Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-03-01 / 3. szám
Arcom, lelkem sötétebb lesz, mint maga az erdő. Elindulok céltalanul. — Hová mégy? — Csak körülnézek. — Kiálts, ha valami jó helyre találsz. Befordulok a sűrűbe, és elkacagom magam. Az életversenyt soha se adja fel az ember. Csakazértis megmutatom, hogy nem maradok alul az áfonyaszedésben, és Jánost megfosztom örömétől, hogy diadallal vonuljon be kis közösségünkbe. Mi az ördögért vagyok az erdők fia, ha még ennyit se tudnék? Hamar letörlöm a kigyúló pirt halvány arcodról, János! Minden érzékemet megfeszítem és nem gondolok arra, hogy egy embert akarok legázolni kicsinyes indulatból, magam mögé kényszeríteni. Magamat rombolom vele, és bűn minden mozdulat, de miért ne legyek én is egyszer ravasz, erőszakos, kíméletlen? Az ott, az a napverte rész az erdő szélén sokat Ígér. Még nem gázolt senki bele. Mindenki az erdő közepébe rohan, az övig érő áfonya-sűrűbe, ahol a legtöbb valószínűség és kilátás. A széleken meg se állanak, hiszen itt túlságosan szem előtt van a gyümölcs, és nem remél senki semmit. Ezt a tévedésüket kell kihasználni. Azt a kis erdőnyulványt meg se látja senki. Pár ugrással már ott is vagyok. Kék a hely az érett áfonyától. Mégegyszer körülfülelek, és rávetem magamat. Olyan feszültek érzékeim, hogy tizannyi áfonyát látok és fekete, kék lobok rémlenek el szemeim előtt. Éccaka is látni fogom majd, ha sajgó csontokkal a szalmán fekszem. De most nincs idő egyébre gondolni. Szedni, szedni, ha százszor beleszakad is a derekam! Néhányszor mégis felver bennem a jó érzés, valami erőtlen belső tiltakozás, de már elragadott a furcsa harc szenvedélye, és rohamosan telik a doboz. Otthon, Erdélyben erre a célra készült fésűkkel szedik az áfonyát. Ujjaimat én is ilyen formába görbítem, és a módszer beválik. —• Jóska! — hallom újra. Tőlem ugyan kiáltozhatsz! Szedni, csak szedni! Az erdő fái már forognak szédülő szemeim előtt, a kövek kétakkorára duzzadnak, a páfrányok, mohok zöld síkká folynak össze, és fáradtan fújom magam elé lélegzetemet. A világért egyetlen szem gyümölcsöt meg nem ennék, hogy azzal is több legyen. Félig már a pokolé vagyok, de a doboz mindjárt tele van. Mikor aztán készen vagyok, hideg ujjakkal nézem meg az órámat. Kár, hogy nem hoztam még egy edényt! Milyen bolondság volt kiönteni az első szedést! ... Még pár perc, és már én kiáltom: — János! Mennünk kell! Mindjárt dél! Otthon ebédre ígértük az áfonyát, és neki is abba kell hagynia. Kicsörtet ő is az útra. Loppal egymás edényébe nézünk. Szemeim felvillannak. Jánosnak beromlik az arca és leverten bandukol mellettem. Térdeim vastagok a fáradtságtól, de ki törődik vele! Nem bírom megállani, hogy társamba ne szúrjak: — Te mivel töltötted az időt, János? Kétrét görbülve mászunk ki a hegyen az iskolához, ahol lakunk. Nem érdekel az amerikai plakát a deszkapalánkon a dachaui tábor szörnyűségeiről, és alig pillantok rá az ember-roncsok, hullák halmazára, alatta a figyelmeztető feliratra: — “Don’t fraternise!” — Arra gondolok, hogy pár perc múlva itt van a leszámolás pillanata köztünk. A lépcsőkön még előre is engedem Jánost, és szándékosan elmaradok. Hadd essenek rá kiváncsi társaink, és utána annál nagyobb legyen a diadalom. Percek múlva lépek be, és látom, hogy — elkéstem. János már önzetlenül, a segítő ember örömével kinálgatja az áfonyáját: — Dehát legalább kóstoljátok meg! Mindenkinek tölti, pazarolja. Maguknak alig hagy valamit. Én pedig rárogyok fáradtan egy székre, és szégyenlem magam. Hallgatom, hogyan zörögnek az áfonyák a tányérba, és porosodik be minden a földre lehullott hamvas bogyócska. A VILÁG LEGDRÁGÁBB BÉLYEGE 1873-ban egy angol iskolás fiú öreg leveleket válogatott a padláson, hogy a levelekről leszedje a bélyegeket és a gyűjteményében elhelyezze. így bukkant rá egy 1 centes brit Guiana-i bélyegre, amelyen a bélyegző kelte 1856. Nemcsak piszkos és porlepte volt a bélyeg, hanem a sarkai is hiányoztak. A kis diák szerint még egy másik hibája is volt: nem volt a bélyeg számára hely az albumában, azért örömmel eladta egy barátjának 1 dollár ötvenért. Pár évvel későbben ez a fiú is abba hagyta a bélyeg-gyűjtést és eladta a gyűjteményét 45
