Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-03-01 / 3. szám

egy kereskedőnek Glasgowban 600 dollárért. A kereskedő ezt az egyetlen bélyeget a gyűjteményből 750 dollárért adta tovább gróf Ferrarynak. Az osztrák gróf, aki korának a legnagyobb bélyeg-gyűjtője volt, ezt a bélyeget Párizsban tartotta. Negyvennégy évig volt a gróf tulajdonában a bélyeg, és akkor 1917-ben a végrendelete értelmében a berlini Pósta- Muzeum örökölte. A francia kormány azonban elkobozta a hagyatékát, és elárvereztette a bélyegeit. 1921-1925 között tizennégy alkalommal árverezték a bélyeggyűjteményt. Az összesen befolyt összeg, amit a bélyegekért kaptak, kétszáz millió dollár volt.

Az egyik árverés alkalmával az egy centes Guiana-i bélyeget Arthur Hind, a későbbi amerikai milliomos bélyeggyűjtő, vette meg 32.500 dolláért. Mr. Hind 1933-ban, röviddel halála előtt feleségének ajándékozta a bélyeget, aki hét évig Utica, N. Y. egyik bankjában tartotta. A bélyegkatalogus 50.000 dollárban állapította meg a bélyeg értékét. Az özvegy magánúton “mérsékelt áron” negyvenezer dollárért eladta egy ismeretlen egyénnek 1940-ben. Ez a legmagasabb ár, amit egy bélyegért valaha adtak.

Bélyeggyűjtők! Közöljük azoknak a cimét, akik szivesen foglalkoznak bélyegcserével. Vegyék fel egymással a kapcsolatot és jó cseréket fognak majd csinálni: Stephen R. Bekény, 353 West 20 St. Erie, Pa. USA.

Kamensky Béla, 921 S. Clinton Ave. Trenton 10. N. J. USA.

Pedro Simon, Avenida Libertador Grál. San Martin 1526, Vicente Lopez, Prov. Buenos Aires, Rep. Argentina.

»ллллллл/vwwvwvw

A GRAFOLÓGIA

ÉS AZ EMBER VALÓDI ÉNJE

A legtöbb ember azt hiszi, hogy ismeri önmagát. Ezért szükségtelennek tartja grafológizáltatni a saját írását, legfeljebb a másét elemezteti ki, főleg, ha leendő házastárs vagy alkalmazott jellemére kiváncsi.

Pedig a legritkább esetek közé tartozik, ha valaki annak tartja magát, ami valójában. Sokszor nem is veszi észre tévedését, szinte jóhiszeműen figyelmeztet másokat hibáikra, míg a saját fogyatkozásait észre sem veszi.

Ennek az önámításnak oka főleg a tudatalatti kisebbségi érzésben rejlik, mely csakazértis túl akar tenni önmagán, és így az embert képességeinél nagyobb teljesítményekre indítja. Ez az aránytalanság — akarás és képesség között — az irásképben is megmutatkozik. Különösen a kisbetűk zónájában, ahol a természetellenesen nagy vonások és egyebütt is minden túlzás vagy mesterkéltség erre vall.

A be nem vallott kisebbségi érzés keletkezése s vele együtt az önámítás kezdete — mely

a hisztérikus karakter sajátsága — legtöbbször a gyermekkornak arra a szakaszára nyúlik vissza, amikor a tudatosulás, az eszmélés folyamata megindul, amikor az értelem annyira fejlett már, hogy a felnőttek elvárhatják a gyermektől az alkalmazkodást. Ilyenkor gyakran megesik, hogy olyan érzéseket (hálát, tiszteletet, barátságot) mutat a gyermek, amelyeket nem él át, olyan tételeket “magol be”, amelyeket nem ért és így nem tesz magáévá. Olyan viselkedési formákat vesz fel, amelyek nem a saját, hanem a nevelő énjéből fakadnak. Természetes, ha ily módon lassanként eltávolodik önmagától, és többé-kevésbbé egy kívülről ráhelyezett maszkhoz idomul. A megtagadott és elnyomott “én” azonban állandóan kisért; álomban, hibák elkövetésében, betegségek nyelvén követeli jogait; kifejezi magát minden spontán megnyilatkozásban: mimikában, pantomimikában, hanglejtésben és maradandó nyomot hagy maga után az i rásban is, mégpedig az írás-mozgás mikéntjében.

A legjellegzetesebb és mégis legmegfoghatatlanabb, mert nem mérhető le, csak kiérezhető sajátsága az önmagát szabadon kiélő egyéniség Írásának a rythmus, melynek zavara az önérzés s vele együtt a valódi “én” megnyilatkozásának korlátozottságára mutat. A ritmusnak a különböző egyéniségeknek megfelelő tipikus fajai különböztethetők meg, melyeknek részletes ismertetése nem tartozik ide, mert nem érinti a kérdés lényegét.

Természetesen nemcsak a gyermekkor, de a későbbi környezet szuggesztiv hatásai is előidézhetik az embernek a maga valódi mivoltától való eltávolodását, belső lehetőségei körének túllépését, ami — Thielicke szerint —• a halált vonja maga után. Ez az, amire a Biblia és Rousseau utalnak, mikor az embert természettől fogva jónak tartják, mert a gyermek születésének pillanatában és értelme fejlődéséig valóban jó, hiszen önmagával azonosan él.

De a tudatosság nem vezet szükségképpen a belső irányvonaltól való eltéréshez. Nemcsak veszélyt, de chance-ot is rejt magában. És éppen az a feladata az embernek, hogy a tudatban a lehetőséget vegye észre, hogy szabadon lehet hű önmagához.

Ezért mindenkinek állandóan meg kell vizsgálnia bensejét, hogy életmódja alkalmas-e lelki sajátságainak kibontakoztatására vagy pedig csak idegen, számára lehetetlen és elérhetetlen célok szolgálatába szegődött — majomként utánozva másokat. Holott az ember méltóságát valódi mibenlétének megvalósítása adja meg.

Erre utal a görög jelmondat Delphi templomának kapuján: “Gnoti se autón” — “Ismerd meg magadat”,— és ezt a célt szolgálja a grafológia is, amikor az írásból mint az ember sajátos mozgásmódjának vetületéből kiolvassa az egyén jellemének alapjait.

H.. Ravasz Gizella ér.

46