Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-03-01 / 3. szám
Vaszarу Gábor: Dilemma ISMERD MEG ÖNMAGAD Ági szőke volt és fontoskodva megnyalta a szája szélét: —• Tulajdonképpen önmagát ismeri legkevésbbé az ember. — Ugyan, Ági, dehogy nem ismeri, csak legfeljebb arról lehet szó, hogy nem vallja be a hibáit. — Úgy van! — helyeselt Jóska. — És most azt kérdem én, miért ne vallanánk be olyasmit, amiről tulajdonképpen nem is tehetünk? Utóvégre a jellemünkkel együtt jöttünk a világra... Én bizony jól tudom, ki vagyok, mi vagyok és nyíltan be is vallom azt. — Na, erre magam is kiváncsi vagyok, — jegyeztem meg én. — Az őszinteség a legszebb erény, — lelkesedett Ági. — Mindenki mondja el magáról, hogy kicsoda. Ági viselkedése roppant furcsának tűnt fel előttünk. Hogy önmagát nem ismeri, még hagyján, megszoktuk, hogy a nőket nem lehet kiismerni; de hogy az őszinteség erényét pont egy nő dicsérje, ez egyenesen megdöbbentett. — Az ötlet remek, — jegyezte meg Jóska. — Mindenki őszintén nyilatkozzék önmagáról. Mindjárt elkezdem én. Elmesélem röviden az életemet, hogy lássátok, milyen nyílt ember vagyok én. íme Jóska életrajza: Szomorú gyermekkora volt. Tandíjra alig volt pénzük, ezért aztán gazdag osztálytársait kiszolgálta, dolgozataikat megcsinálta és igy tudott valahogy összéhozni annyit, hogy a tandiját kifizethesse. (Frici megjegyzése szerint jobb lett volna úgy tanulni, hogy tandíjmentes legyen.) Anyja korán elhalt, apja nem sokat törődött vele és újra házasodott. Már tizennyolc éves korában kikerült az életbe és sokat dolgozott, szenvedett. Most például az anyósát is eltartja és két gyereke van. Úgy érzi, hogy az ő jelleme a következő: egy ember akiben sok az ambíció, küzdeni képes, keresi mások megbecsülését és szeretetét, de mivel •zt nem éri el, fásult lesz és kesernyés. Már nem hisz semmiben. A fizikai szenvedéseket könnyen elviseli, de a lelkiek alatt szinte összeroppan. Takarékos, de nem szűkmarkú, szorgalmas, de hamar csüggedő. Hirtelen haragú, de alapjában véve nőies lelkű. — Kézimunkázni szeretsz? — szellemeskedett Frici, de megjegyzését általános felháborodás követte. Magam részéről merő unalomnak találtam ezt az életrajzfélét, de nem szóltam semmit. Most Frici jött sorra. — Hát kérlek szépen, — itt cigarettára gyújtott és közelebb húzta hozzánk a székét. —• Én talált gyereknek születtem. Jóska: Talált gyermeknek nem lehet születni. Frici: Hogyan? Meg se születhet? Micsoda ökörség ez megint? Jóska: A talált gyermek nem tudja még, hogy talált gyermeknek születik. A megállapítás nem szabatos. Frici; Na, ne kicsinyeskedjünk. Szóval, talált gyerek voltam és a nagyanyám nevelt fel. Jóska: Már bocsássatok meg, hogy közbeszólok, de hogy lehet egy talált gyereknek egyáltalán nagyanyja? Ebben az esetben az apa, vagy az anya mégis csak megvolt, aszerint hogy anyai, vagy apai nagyanyát értettünk alatta, de ekkor meg nem lehet talált gyerek valaki. Frici: Értsd meg, hogy fogadott nagyanyám volt. Jóska: Te fogadtad fel? Én: Mi az, hogy nagyanyád volt? Fogadott gyereknek csak anyja lehet. Vagy az is elveszett később? — Barátom, szamár vagy» — Szamár vagyok, mert barátod vagyok? Vagy barátod — mert szamár vagyok?' Kapuzárás után — Haza kisérjem? — Isten őrizz! Onnan jövök! Színházban ■— Te, a szomszédom elaludt! — És ezért engem felkeltesz? Ötórai tea — Bocsánat, hölgyeim, a feleségem ágyban fekvő beteg, de elhoztam helyette a legújabb kalapját, bundáját, hogy megcsodálhassák. Vendéglőben — Ebben a gulyásban egy fadarab van!... Hogy lóhúst adnak, azért már nem is szólok, de hogy a kocsit is beleaprítsák, az már mégis csak túlzás! Szó szer int — Mit szeretnél a születésnapodra, Pistike? — A te fejedet, bácsikám. — Hogy jösz erre a gondolatra? —• A papa azt mondta, hogy neked bogarak vannak a fejedben. Ellenőrzés •— Eljöttem ellenőrizni, hogy miért nem tudsz első lenni a versenyen! 17
