Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-03-01 / 3. szám
A titok — Visszavonom a feljelentést a betörő ellen, ha elárulja, hogyan tudott hajnalban járkálni a lakásomban anélkül, hogy a feleségem felébredt volna. Bíróság előtt — Visszavonja a korábbi vallomását? Hiszen már mindent beismert.------Igen, de időközben a védőm tökéletesen meggyőzött ártatlanságomról. Orvosi rendelőben — Őszintén megmondom, asszonyom, ön egyáltalában nem tetszik nekem... — Na doktor ur, maga sem éppen az én esetem... Nézeteltérés — Sokkal szebb lenne az élet, nagypapa, ha nem lenne az az örökös nézeteltérés a fiad és én közöttem. Nincsen abban ] mulatság... — Hallom, tegnap egy eljegyzésen voltál. Hogy mulattál? —1 Nem valami jól. Én voltam a vőlegény. Texasban . . — Ügyvéd úr, el szeretnék válni a feleségemtől. Menynyiért vállalja? — Kétszáz dollárért. —• Az sok. Van egy ajánlatom egy barátomtól, aki 100 dollárért lelövi. Sportszerű fürdés Frici: (kiabál) Azért mondtam, hogy a nagyanyám, mert már korosabb volt. Mégse nevezhettem az anyámnak egy hetvenhat éves asszonyt, amikor egy éves voltam. Meg fognak a végén őrjíteni. Én: Jól van már. Hagyjátok kibeszélni, sohasem érünk a végére. Frici: (előrehajol és mélyen a szemünkbe néz): Fogadott nagyanyám mindig azt mesélte, hogy egy pueeráj előtt találtak ... Jóska: Te, ha azt mered mondani, hogy az anyád mosónő volt és az apádat leütötte egy hajókötél, egy olyan pofont kapsz itt az asztalon keresztül... Én: Légy szives türtőztesd magad Ági előtt. Nem fontos az apja. (Fricinek) Te pedig beszélj a saját jellemedről. Frici: (mereven a szemünkbe néz) Loptam. Én: Hogyan? Jóska: Ez jellemző. Mit csináltál? Frici: Loptam. Jóska: Légy szives talán jobban ordítani, mert azok, akik messzebb ülnek tőlünk a kávéházban, esetleg nem értik meg... Én: Egyáltalán elévült már az a lopás? Frici: (önkívületben suttogja) Hatéves koromban loptam. Jóska: (idegesen) Mit loptál? Frici: Almát a piacon. Aztán eladtam, hogy a pénzen orvosságot vehessek beteg nagyanyámnak. Jóska: Toloncházba kerültél? Frici: (felháborodva) Már bocsánatot kérek, de ez nemes cselekedet volt. Jóska: Ezt majd a bíróság dönti el. Én: A jellemedről beszélj, a többit bizd ránk. A továbbiak már nem is voltak érdekesek. Röviden megtudtuk, hogy Frici áldott jólélek volt. Az iskolában tiszta egyesre felelt mindig, a szegényeket segitette, jóformán a saját szájától vonta meg a falatot. Egy gazdag lányt vett el feleségül, de a hozományt szétosztotta különböző menhelyeken, de mindig megtiltotta, hogy erről bárki is beszéljen és ezért nem tudhattunk erről mi sem. A feleségét sose csalta meg. Minden tavasszal vesz neki egy-egy kalapot, a cselédjüknek is előre köszön, egyszerűen él, adóját rendesen fizeti, adósságai nincsenek. Én: Pardon, ne feledkezzél meg a húsz pengőmről* amit tegnap kértél tőlem kölcsön. Frici: Baráti szivességekre hivatkozol? Ez jellemző! Csak folytasd piszkos közbeszólásaidat, neked már el se kell majd mondani a jellemedet. Jóska: Ne veszekedjetek. (Fricihez): Befejezted az életrajzodat? Azt mondta, befejezte. Ez a jellemrajz még a Jóskáén is túltett. Egyébként egyikükre se tudtam ráismerni mindabban, amit önmagukról elmeséltek. Frici titokban még árvagyereket is neveltetett. Én csak azt szerettem volna, ha ezeket az életrajzokat a saját feleségük is végighallgatta volna. Jóska: (felém fordulva) Most meséld el te a jellemedet. Nyilvánvaló volt, hogy tőlem várták azt, hogy jellemtelennek, piszkosnak, hitványnak, becstelennek ismerjem el magamat, csak azért, mert olyan állat voltam, hogy elsőnek hagytam őket beszélni. Hát igenis, elmondtam nekik, hogy én is rendes ember vagyok, sőt még gyermekkoromban sem loptam soha. Felebarátaimon mindenkor készségesen segítettem. (Itt élesen Frici szemébe néztem). Egyszóval én is elmondtam magamról minden jót, ami csak módomban állott. — Hát ide figyeljenek! — szólalt meg végül Ági is. — Éa keddig nem szóltam egyetlen szót sem és angyali türelemmel ^végighallgattam mind a hármukat, de maguk olyan szemtelenül J8
