Kárpát, 1957 (Mutatvány szám)
1957 / Mutatvány szám
KI A MAGYAR? Wass Albert Ki a magyar hát? cimbora? Te vagy én? Vagy a harmadik? Nosza döntsük el szaporán, mig el nem süllyed a ladik! Kagadjunk hát lapátot,, csákányt, evezőt! Ebura fakó! így csináljuk már ezer éve, ez hát nekünk való! Aztán, ha majd holt tetemünkiveti a víz a partra: (két magyar leszel Te is, én is, a harmadik is, mind, mind, (kit halva, bevert fejjel, némán, gyászban fektethetünk a ravatalra. A HADSEREG BOHÉMJE. Galgóczy táborszernagy 93 éves korában halt meg Bécsben. Közöshadseregbeli tisztek még ma is sokat beszélnek, regélnek róla. Talán 1882-ben történt. Mindennap végigsétált a folyóparton Szarajevóban, egy közönséges madzagra kötött kuvasz kíséretében. Ebben az időben nevezték ki tábornokká. Erre bécsi szabójának a következő táviratot küldte: — Készítsen egyenruhát középnagyságú tábornok részére. —■ A szabó kérte a mértéket. — A felszerelési szabályzatban megtalálhatja, — válaszolt Galgóczy. Számtalan utat építtetett Boszniában, — sokkal kisebb költséggel, mint azt az Intendatura (pedig ugyancsak fukarkodtak) előirányozta. A megtakarított pénzt Galgóczy visszaküldte. Azt kívánták, küldjön részletes elszámolást. Erre nem is felelt. Egyáltalában nem szokott felelni. Tizenkétszer is felszólították, Galgóczy hallgatott. Végül a tizenharmadik sürgős figyelmeztetésre, egy papirszeletre ezt írta: — N.N. főintendáns urnák. Átvettem 10.000 forintot. Elköltöttem 4220 forintot. Visszaküldiem 5780 forintot. Aki nem hiszi — szamár.' Ezzel a dokumentummal dühtől remegve, audienciára jelentkezett a főintendáns. Ferenc József elolvasta a jelentést és így szólt: —• Főintendáns uram, Galgóczy azt írja itt, hogy aki ezt nem hiszi el, — szamár. Én elhiszem. Maga talán_ nem? Galgóczy parancsai rövidek, velősek és kristálytiszták voltak. ítéletei igazságosak, mint az Istené. Kritikája könyörtelen, mint a yillámcsapás. Érdekes dolog történt, mikor Wölfling Lipót még főherceg és divízió-parancsnok volt. Galgóczy tábornokaival éppen megbeszélte a délelőtti gyakorlatokat, amikor Wölfling valamilyen megjegyzéssel a szomszédjához fordult. Galgóczy erre megszakította beszédét, erősen ránézett a főhercegre és így szólt: —• Császári fenség, ha én megbeszélést tartok, akkor a többiek nem tartanak... (hosszú szünet) — megbeszélést. Galgóczy ezerszer kijelentette, hogy a házasság ellensége, nem tűr nős tiszteket környezetében — és hogy csapatszolgálatra nem alkalmasak a házasok. Egyszer csak bekövetkezett... Fiatalkori szerelme, a hamburgi színház igazgatójának, Mauricenak a felesége, özvegy lett — Galgóczy el akarta venni. Elhivatta a tábori lelkészt. —• Főtisztelendő uram, nyolcnapi szabadságra megyek. Ez alatt a nyolc nap alatt meg fogok házasodni. Maga az egyetlen ember, akinek ezt megmondom. Háromszor ki fog engem hirdetni. De senkinek — érti — egyetlenegy embernek sem szabad a dologról tudomást szereznie. —■ Kegyelmes uram? —■ Abtreten, főtisztelendő uram! Nyolc nap múlva Galgóczy visszaérkezett szabadságáról — a garnizon legnagyobb meglepetésére, mint házas ember. Ismét magához rendelte a tábori lelkészt: —• Főtisztelendőséged teljesítette a parancsomat? Kihirdette háromszor — és senki sem tud róla? — Igenis, kegyelmes uram. Húsz rutén gyalogost rendeltem a halottaskamrába és ott német nyelven kihirdettem a dolgot. Przemyslben Galgóczy, mint hadtestparancsnok, a közvéleményt erős mértékben maga ellen fordította. Egy Stumpf nevű hadnagy uzsorások kezébe került, — annyira, hogy már semmiféle kivezető utat nem talált. Kétségbeejtő helyzetében öngyilkosságra határozta el magát; a vérszopót is magával akarta vinni a túlvilágra. Ezért elhívta az uzsorást lakására és ott agyonlőtte; a fellármázott szomszédok azonban megakadályozták a hadnagy öngyilkosságát. Stumpf hadbíróság elé került; bevallotta, hogy előre megfontolt szándékkal követte el tettét. Bármennyire is szerették volna a bírói megmenteni — a törvény értelmében kénytelenek voltak halálra ítélni. Ugyanezen törvény szerint az Ítélet felső fokon a hadtestparancsnok, Galgóczy elé került. Galgóczy a hadnagynak megkegyelmezett — kétnapi szobafogságra Ítélte. S amikor Galgóczy határozata a parlamentben és a sajtóban nagy felzúdulást okozott, Ferenc József kedves Galgóczyját “nyilatkozatra’’ szólította fel. Galgóczy — mint mindig — röviden így válaszolt: — Legkegyelmesebb Uram (a hadtestparancsnokok így szólították a királyt), Stumptf helyében én is ezt tettem volna. 8
