Kárpát, 1957 (Mutatvány szám)
1957 / Mutatvány szám
Az abszolutizmus eltiport mindenkit, aki tevékenyen szembeszállt hatalmával, a passzivitást azonban tűrte. A totális zsarnokság nem■csak az aktív ellenállást bosszulja meg, hanem üldözi a passzivitást is, nem elégszik meg a hallgatással, azt követeli mindenkitől, hogy együtt csaholjon, dicsérje és áldja börtönőreit. Az abszolutizmus nagyjából a politikai és részben a kultúrális sikra korlátozta kizárólagossági igényét, a totális rendszer az emberi élet minden területére betör, a gazdasági életbe, a hivatásba, a családi körbe, még az ember gondolatain, lelki világán is uralkodni akar. A totálitáris rendszer önkénye elviselhetetlenebb, mert az embernek sehol és soha sem enged nyugvást, pihenőt. 4. ) 1848 után a győztes zsarnokság visszavette a politikai engedményeket, de nagybanegészben meghagyta a gazdaságiakat. Épp azért, mert az abszolutizmus nem hatolt el a gazdasági élet területéig. A mai zsarnokság totális jellegénél fogva mindent visszacsinál. Az egyetlen megmaradt lényeges engedmény, a beszolgáltatási kötelezettség, eltörlésének napjai is minden bizonnyal meg vannak számlálva. 5. ) Az egyik leglényegesebb eltérés 1848 és 1956 között, hogy a 48-as forradalomnak voltak elismert vezetői, az 56-osnak azonban nem. Az 1848-as forradalomnak sem volt előre fölállított szervezete, vezérkara, amikor azonban a forradalom kitört, egy percre sem volt vitás, ki veszi kezébe a vezetést: Kossuth Lajos. Amikor pedig a nemzet fegyvert volt kénytelen kezébe venni. Görgey Arthur személyében elismert katonai vezetője is támadt Rajtuk kívül igen színes, tehetséges vezető gárda állt rendelkezésre. Amikor pedig a szabadságharc elbukott és sokan menekülni kényszerültek, Kossuth az emigrációnak is a nemzetközi és a magyar közvélemény által egyaránt elismert vezető egyénisége maradt. Nem minden kor egyformán gazdag vezéregyéniségekben. 1956-ban a forradalomnak nem volt ideje ahhoz, hogy kitermeljen általánosan elismert vezetőket. A forradalom előtt pedig azért nem, termelődhetett ki alkalmas vezető gárda, mert a zsarnoki rendszer könyörtelenül lesújtott mindenkire, akiben tehetséges ellenfelet gyanított. Az 1840-es években az abszolutizmus is üldözte politikai ellenfeleit, de nem ragaszkodott fizikai megsemmisítésükhöz. Kossuthnak is elég baja volt az akkori bürokráciával és rendőrséggel, politikai kibontakozását azonban mindez nem akadályozta meg. MIKES. Egyedül hallgatom tenger mormolását, Tenger habja felett futó szél zúgását, Egyedül, egyedül A bujdosók közül, Nagy Törökországban; Hacsak itt nem lebeg sírjában nyugovó Rákóczi nagy lelke, az eget csapkodó Tenger haragjában! Peregnek a fákról az őszi levelek, Kit erre, kit arra kergetnek a szelek, S más vidékre száll a Csevegő madárka Nagy Törökországból; Hát én merre menjek, hát én merre szálljak, Melyik szögletébe a széles világnak Idegen hazámból? Zágon felé mutat egy halovány csillag, Hol a bércek fején hókorona csillog S a bércek aljában Tavaszi pompában Virágok festenek... Erdély felé mutat, hol minden virágon Tarka pillangóként első ifjúságom Emléki repkednek! Ah! mért nem szállhatok hozzád szülőföldem, Mikor minden bokrod régi ismerősem! Mért vagy szolgaságban, Gyászos rabigában, Oly hosszú időkig!? Ha feléd indulok, lelkem visszatartja Az édes szabadság bűvös-bájos karja. Vissza mind a sírig. Itt eszem kenyerét a török császárnak, Ablakomra titkos poroszlók nem járnak Éjjeli setétben Hallgatni beszédem Beárulás végett... Magános fa vagyok, melyre villám szakad. Melyet vihar tördel, de legalább szabad Levegővel élhet. S egyedül hallgatom tenger mormolását, Tenger habja felett futó szél zúgását Egyedül, egyedül A bujdosók közül, Nagy Törökországban, Körülöttem lebeg sírjában nyugovó Rákóczi lelke, az eget csapkodó Tenger haragjában. Lévay József
