Kárpát, 1957 (Mutatvány szám)

1957 / Mutatvány szám

Jön a segítség.

Tanító-. Ejnye, Sanyika, már megint rossz a számtandolgozatod! Hát nincs neked testvéred, aki segítene?

Sanyika: Nincs, tanító bácsi, kérem,... de az anyuka azt mondotta, hogy a jövő hónapban már lesz testvérem ...

* * *

Enyhítő körülmény.

— Maga háromszor tört be egymásután a divatárú üzletbe. Mi indította erre a tettre?

— Fiatal házas vagyok és a feleségem háromszor küldte vissza a kabátot, hogy cseréljem ki, mert nem divatos.

* * *

Cseléd-közvetítőnél.

— Nekem olyan inasra van szükségen, aki állandóan szó nélkül dolgozik, mindenre gondol, nem felesel vissza és mindent megtesz, amit mondok neki...

— Asszonyom, akkor talán inkább szerezzen be egy férjet...

* * *

Hidegvér.

A vadász a vonat-fülkében kétcsövű fegyverét az Ölébe fekteti s a cső éppen egyik utas felé fordul.

Az utas idegesen szól:

—- Tessék talán vigyázni. Elsülhet.

— Sebaj — mondja a vadász. — Majd megtöltöm újra.

* * *

A buzgó olvasó.

író: Mi az, ön föl se vágta a könyvemet?

— Olyan mohón olvastam, hogy nem is értem rá fölvágni, — felel a kérdezett.

* * *

Feldúlt házasság.

— Látod azt a fiatal fickót? Az dúlta fel a családi boldogságomat.

— Hogy lehet az? Hiszen egészen rossz kiállású ember!?

— Elvette feleségül a szakácsnőnket és azóta a feleségem maga főz.

SZAVOJAI JENŐ herceghez (1668—1736)

!

midőn 1697-ben a zentai ütközet előtt az utolsó pillanatban» futár érkezett az udvari tanács rendkívül sürgős iratával, nem vette át az üzenetet, csak a csata után.

Jól sejtette, mi volt az írásban; miután elolvasta a levelet^ így szólt a tábornokaihoz:

— Ha néhány órával előbb veszem át a levelet, nem lett volna szabad megvernünk az ellenséget... Most már késő!

* * *

IV. GYÖRGY

angol király (1762—1830) uralkodása alatt elharapódzott a részegesség Angliában. Különösen vasárnap sok ittas ember fetrengett az utcán. Hogy az istentisztelet ideje alatt való részegeskedést megakadályozza, a következő rendeletet adta ki a király:

“Minden embernek, aki vasárnap az istentisztelet ideje alatt valamely csapszékben iszik, jogában áll onnan fizetés nélkül távozni.”

* * *

PALÓCZI HORVATH ADAM (1760—1820)

a poétalelkű ügyvéd és mérnök nagy hazafi volt. Irt többek: között egy Rákóczi kesergőt, amely a Dunántúl megyéiben csakhamar elterjedt. A vers a mai mérték szerint gyönge volt, de a becsületes érzés diktálta. Akárhogy sántikált is a vers, mégis eljutott Bécsbe. Ferenc király ezért maga elé idéztette Pálóczi Horváth Ádámot. A kurucérzelmű költő csak a harmadik hívásra érkezett Bécsbe. Amikor a király e miatt korholta, így felelt:

—• Kerestem én felségedet az első citáláskor Székesfehérvárott, a második ízben a budai várban, de azt mondották, hogy nem lakik ott, hanem Bécsben, hát most ide jöttem...

Ferenc király megértette a célzást és Horváth Adámot büntetés nélkül hazabocsájtotta.

* * *

Három dolog van, amire a bölcs ember sohasem épít: a hatalmasok kegye, a szép asszonyok kedveskedése és a tél szép napjai. (Lawrence Sterne, angol humorista. 1713—1768.)

* * *

DEMONAX (Kr. u. II. sz.)

Cyprusi filozófus egy fényűzően öltözött ifjúnak, aki hivalkodva pompás ruhájában, gőgösen járt fel.alá, ezt súgta a fülébe:

—. Hallod-e? Előtted ezt a ruhát egy juh viselte, és az is. csak juh maradt továbbra is.

♦ * *

TRISTAN BERNARD

francia humoristának komornyikra volt szüksége. Az újsághirdetésre másnap jelentkezett is egy néger ,aki azelőtt sohasem szolgált még.

— De hiszen akkor, ha rendelkezést adok ki neked, nem tudod rendesen végre hajtani! — rémüldözött a humorista. — Például, ha azt mondom neked: “Bambula, szolgáld fel az ebédet”, ez nem azt jelenti, hogy kiszaladsz a konyhába és behozod az ebédet és az asztalra teszed, hanem hogy megteríted az asztalt,, felrakod a tányérokat, evőeszközöket, szalvétákat, poharakat,, sót, mustárt, olajat, a pincéből bort hozol fel, a vizeskancsóba, vizet töltesz és így tovább.

— Megértettem, uram, úgy lesz minden, ahogyan mondta — szólt a néger.

Nyolc nap múlva Tristan Bemard megbetegedett és szólt a: komornyiknak:

— Menj és hozz orvost.

A néger elment és csakhamar visszaérkezett az orvossal, akivel együtt még több személy is rontott be az író szobájába.

— Kik ezek az emberek? Én csak orvost kértem! — kiáltott Bemard dühösen a négerre.

—• Az igaz, uram, de én nem felejtkeztem el az oktatásról,, és nem felejtettem elhozni a mellékes dolgokat sem, mint az: ebédnél és a vacsoránál. Az orvossal együtt elhoztam a közjegyzőt, a halottkémet és a temetkezési vállalkozót is.

62