Kárpát, 1957 (Mutatvány szám)

1957 / Mutatvány szám

EMILE COUÉ (1857—1926) hires francia orvos, a róla elnevezett couéizmus feltalálója, egy napon megkérdezte az ápolónővért, hogyan érzi magát az egyik beteg. — Nagyon rosszul. —. Nézze, nővér, — intette meg ekkor Coué — ilyent soha­sem szabad mondania. Ilyenkor azt kell felelnie: “a beteg azt hiszi, hogy rosszul van.” Másnap Coué ugyancsak érdeklődik a beteg felől. A kiok­tatott ápolónővér most már így felelt: —• Doktor ur, a beteg azt hiszi, hogy meghalt. * * * GUSTAV ERLANGER (1842—1908) í a kiváló német zeneszerző mondotta: —• Vannak nők, akik mindent mondhatnak, és vannak, akik­ről mindent mondhatnak. Ezek gyakran ugyanazok. * * * WALTER HINES PAGE, a WORLD’S WORK szerkesztője, igen szellemes ember volt. Szerkesztőségét elárasztották kézirattal és ő a nem közölhető kéziratokat visszaküldte a szerzőknek. Egy napon levelet kapott egy hölgytől: “Uram, ön legutóbb visszaküldte a kéziratomat. Meggyőződ­tem róla, hogy ön nem olvasta el a novellát, mert a kézirat 19 és 20-ik oldalát összeragasztottam és ilyen összeragasztott álla­potban kaptam vissza, ön tehát lelkiismeretlen szerkesztő, aki­nek nincs gondja rá, hogy a kéziratot elolvassa.” Page udvarias ember lévén a következő levelet irta a hölgy­nek: “Asszonyom, ha feltörök egy tojást, akkor nem kell az egészet megennem, hogy megállapíthassam, hogy rossz. Őszinte hive Page.” * * * KARL STURM (1803—1855) a hires svájci matematikus, a párizsi egyetem tanára rend­kívül szerény volt. Beszélik, hogy amikor az egyetemi előadások alkalmával elérkezik a róla elnevezett, általa feltalált tétel tárgyalásához, habozik, elpirul, majd így szól: —■ Most tárgyalni fogjuk azt a tételt, amelynek a nevét szerencsém, van viselni... ANTOINE DE RIVAROL (1753—1801) francia író mondja: — Húsz egyén közül, akik rólunk beszélnek, tizenkilenc rosszat mond; a huszadik azonban, aki jót mond rólunk, rosszul mondja azt. * * * Vilmos császár, a németek egykori uralkodója, egy időben sok mindenbe belefogott. Többek között: novellákat irt. Egy epés kritikus (melyik kritikus nem epés, pláne, ha német?) nem tudta, hogyan mondja meg véleményét császárja eszmeszülötteiről. Nyíltan nem igen mert beszélni, viszont — lelkiismeretes kritikus lévén — nem hagyhatta szó nélkül a császári szépirodalmi művek ötlettelenségét. Tehát a következő kis mesét gondolta ki és mesélte el: —i Potsdamban, a császári kastélyban tudvalévőén éjente szellemek járnak. Egy külföldi diplomata vendége volt a pots­dami kastélynak. Éjjel fölriad, — mintha egy szellemalak su­hant volna ki az ajtaján. Utána ment. A ködalak végigimbolygott a folyosókon. A diplomata követte. A szellem most besuhan egy ajtón. A diplomata kinyitja az ajtót — a császár a dolgozóaszta­lánál ül — és a szellem nincs sehol. * * * A boldogság olyan mint a szemüveg: nagyon jól kell emlé­kezni, hogy hová tesszük azt, mert máskülönben sohasem talál­juk meg. (Róbert de Flers, francia vígjátékíró.) Késő megismerés. — Mikor ismerted meg a feleségedet? — Sajnos csak azután, ami­kor már elvettem feleségül... * * * Bíróságon. Müller autójával elgázolta Mayert és a bíróság nagy kártérítést ítélt meg. Müller alkudni kezd: —• De Mayer ur, mi vagyok én? Milliomos? — Hát mi vagyok én? Százlábú?! * * * Az énekesnő. — Ugy-e hogy megtöltöt­tem a szalont a hangommal? — Igen, — hangzik a kaján válasz, — de nyomban ki is ürítette. * * * Skót vicc. Egy angol megállapodott három barátjával, hogy ami­kor meghal, mindegyikük öt fontot tesz a koporsójába szeretete jeléül. A három barát meg is tar­totta a szavát. Az első barátja, aki angol volt, betette a koporsóba az öt fontot. A második barátja, aki ir volt ,egy csekket tett be ót fontról. A harmadik barátja, aki skót volt, egy másik csekket tett be tiz fontról és elvette az öt font készpénzt. * * * Kitűnő zenekar. Második hegedűs: — Mi a következő müsorszámunk? Karmester: — A “Költő és paraszt”. Második hegedűs: — Az le­hetetlen, hiszen most játszot­tam. * * * Barátnők. — Tudod, édesem, hogy a te régi szobalányod most ná­lam szolgál? — Igazán?! — Azért ne ijedj meg, a felét sem hiszem el, amit mond rólad. 63

Next

/
Thumbnails
Contents