Kárpát, 1957 (Mutatvány szám)
1957 / Mutatvány szám
Székely szólásmód. Kellemes munka-beosztás. A beszéd, a nyelv a lélek tartalmának a tükre. Semmi sem olyan jellemző egy nép világszemléletére, mint szókészlete, közmondásai, szófüzései és állandó szólásformái. Felsorolunk néhány székely jellemző kifejezést; nagyrészükben a székely nemes humor derűje csillog. A székely vendégszeretet így invitál: “Jöjjenek immán nálunk es! — Hogy es tudá megállani, hogy olyan sokáig hezzánk ne jöjjön! — Ha eszel, megbánod, mett ez ojan jó, hogy! Kakastéjjel süttük! — Együnk, hadd foggyon; úgyis mást ad az Isten hejjibe! — Ha jobbkor tuttuk vóna, hogy igy lessz, többre készültünk vóna.” —• így búcsúzik a székely: “Az Isten aggyon csendes nyugodalmas jó éccakát, — a hónapi napra bódog felvirradást!” —• A haragost így csitítja: “Ne haraguggyék kied ojan sokáig, ecoer ügyes csak meg kell békélni! — Az Isten is úgy haraguggyék reám, mint én kiedre.” — “Haggya el immán eccer azt a haragot, hiszem tám nem akarja a koporsóba vinni magával!” — A büszke embert így szólítja meg: “Szabad-é neked köszönni? — Férre vágta a sapkáját. Ne tedd ojjan erőssen férre, mett tulfelől leesik! — Úgy áll a kalapja, mindha hat ökre vóna. — Immán ne es köszönny senkinek, mett kár megmozdíttani.” — “Ojan kevéj, hogy a lépésit es alig talájja el. — Jaj, mijen hegyessen lépik, lelkem! — Nem es áll szóba minden hitván gyalog emberrel.” —- Az ivásra ilyen szavai vannak: “Együnk, hogy ihassunk! Vessünk ágyat az italnak! — Az az ital, amit ő éltibe elkőtött, egy hatkerekü malmot elhajtana huszonnégy óráig. — Annyit ivutt, hogy locsog a hasában!” — íme néhány tréfás kiszólás: “Ne féjj, csak reszkess! — Osztán vágd pofon, s még ő haragszik! — Sohult sincs annyi nyomorúság, mind ezen a világon. — Üljön le kjed nálunk, ha széket hozott. — Megtisztellek egy pár poffal. — Tiszteld apádat, de ingem ne! — Egye meg apád a füledet tormával! — A jég hátán es megbirkóznám véled. —• Ne legyen ojjan nagy eszed, mett széjjel hánnya a fejedet! — Káros embernek későn adsz tanácsot. —• Ne szuszogj ojan erőssen, mindha zabot ettél vóna! — Ne gondókozz ojan erőssen, mett megbolondulsz! — Ma bizon ha megharagíttassz, úgy felrúglak, hogy egy hétig érkezel le. — Hamis az ember élve, de meghalva annál es hamissabb, mert mással viteti magát. — Derék becsületes ember vót szegény, — istenfélő, embergyülölő, templomkerülő.” — Néhány tréfás orvosság: “Ha fogad fáj, keress ezeket: Fekete tyúk árnyékát, iromba kakas kotlását, egérszőrű lóugrást, szőke tinótáncot, fakanál pengésit, puszta malom zúgását, fa hegyibe felnőtt füvet, hódos korsó rikótást, s ó kemence rivást. E kilencféle szereket törd össze rézmozsárba, keverd belé avas kovászba, s tedd a fogadra. Ha használ, — használ; — ha nem használ, — hadd fájjon!” “Ha fáj a füled: keress oroszlánfüttyöt, két jó esszemarokkal, lehúzott gyesznyó vinnyogásából egy lótot, fél porció rekettes kalárinéthangot, huszáragyargást fertáj fontot, francia káromkodást félfontot, vénasszony prünnyögést csak kilenc buzaszem nyomót; ezeket főzd essze másfél kupa tengerzúgásba; —. mikor három ujjnyira lefőtt, terítsd ki a Zsiga pusztájára, hadd fújja a német szél. Mikor ott félig meghülepedett, két gala ruha között borítsd a fájó füledre; vaj hamar kiérik, vaj eloszlik. Ha még valami fennmaradt vóna, menny el pokol ajtajához, tedd füledet a kócs likára, — ott van sírás, rívás s fogaknak csikorgatása, ami fájdalmadat, ha belé rozsdásodott vóna ez a füledbe, legbizonyosabban kitisztíttsa.’’ Ilyen a székely ember kedélye! * * * A székelyudvari jegyző románosító ténykedései. A székelyudvari román jegyző hazájának azzal igyekezett jó szolgálatot tenni, hogy a szinmagyar község fiú újszülötteit, a szülök tiltakozása ellenére, román történeti nevekkel jegyezte be az anyakönyvbe. Ekként a félfalú gyermekei Titulescu, Dúca, Bratianu és más nagyságok nevét viselik. A buzgalom eredménye humorosra fordult, amikor egy hadbirósági tárgyaláson egyik udvari tanú vallomásában ilyen kijelentéseket tett: — Titulescu éppen a disznókat hajtotta ki, amikor Bratianu a moslékot önte a váluba. A közderültségre a románok áthelyezték a hazafias jegyzőt. A hajó süllyed. A kapitány a fedélzetre hívja a legénységet. — Ki tud közületek imádkozni? — Én, — lép elő egy matróz remegve. — Rendben van. Te fogsz imádkozni, míg mi felvesszük a mentőöveket és elhagyjuk a hajót. Eggyel kevesebb mentőövünk van ugyanis, mint ahányan vagyunk. * * * Étvágytalanság. — Semmire sincs étvágyam, még arra sem, amit az orvos eltiltott... * * * Tudni vagy nem tudni. . . Az, aki nem tud valamit, és nem tudja, hogy nem tudja: hülye, meg kell ölni. Az, aki nem tud valamit, és tudja, hogy nem tudja: tudatlan, tanítani kell. Az, aki tud valamit, és nem tudja, hogy tudja: álmadozó, fel kell ébreszteni. Az, aki tud valamit, és tudja, hogy tudja: bölcs, utánozni kell. Amerikai mondás. * * * Szólj igazat. . . — Az elvált feleséged sorra járja az ismerőseidet és hazugságokat mond rólad. — Azzal nem törődöm. De ha valami igazat is el mer mondani, akkor beverem a fejét. * * * Baleset a konyhán. — Mi ez? Csak sajt van ebédre? — Bizony, férjecském, mert amikor a rostélyos meggyulladt és beleesett a tésztába, kénytelen voltam hamarjában a levessel eloltani. * * * Kávéházban. — Ismered azt a tréfát, hogy az asszony jajveszékel: “Segítség, segítség, lenyeltem a varrótűt!” A férje így szól hozzá: “Nyugodjál meg, itt van egy másik tű?” — Még nem hallottam. Légy szives, meséld el!... 61
