Kárpát, 1957 (Mutatvány szám)

1957 / Mutatvány szám

Mintha most irták volna. . . Szegény árva. — Szegény, apátián, anyát­lan árva vagyok, a nagyné­­ném csak szánalomból hozott a világra... ♦ * * Személyleírás. Rendőr: Bocsánat, Uram, de ha ön az a “sápadtarcú ember, aki úgy néz ki mint egy ázott mókus”, akkor meg kell mondanom önnek, hogy kedves felesége már haza ment az autóbusszal, ne vár­jon rá tovább. * * * XIV. Lajos. — Ki volt az az ur, aki tegnap ott ült az asztalnál nálatok? Nem ismerem. — Az? Tizennegyedik La­jos. — Megbolondultál? — Egyáltalán nem. Lajos a neve és mindig meghívjuk, ha máskülönben tizenhármán lennénk az asztalnál. * * * Gyilkosság. Egy hölgy este leül a zon­gorája mellé és Mozartot játszik, és énekel. Egyszerre nagy robajjal négy rendőr ront be a szobába. — Az Istenért! mit akar­nak itt? — riadozik a hölgy. — Kérem, telefonáltak a rendőrségre, hogy ebben a lakásban egy Mozart nevű urat gyilkolnak... * * * Nagy betegség. — Hallottam, hogy a fia Egyiptomban jár. Mit ír? — Azt irta, hogy a Niluson mennek felfelé, és szerencsé­sen túl vannak a harmadik kataraktán. — Szegény, de remélem, mire hazaér, megint egész­séges lesz. * * * Érthető harag. — Miért haragszik úgy a doktorára, asszonyom? — Képzelje, mit tett ve­lem az az utálatos ember? Azt panaszoltam, hogy ál­talános fáradtságot érzek, erre azt mondta, hogy mu­tassam a nyelvemet. 1851-ben egy németnyelvű könyv jelent meg a lipcsei könyv­piacon. A névtelen szerző érdekes képet fest a magyar hon­védekről: “A magyar tüzérség jobbára gyermekifjakból állott, mégis csodálatot keltett az eredmény, amelyet elért. Jellemző' a következő eset: Mikor Görgey a fegyvert letette és ágyúit átadta az orosz tábornoknak, ez csodálkozva nézte, hogy az ágyúk mellett 12-15 éves fiuk állanak. Hamisságot sejtett és kérdezte: Hol a legénység? Görgey a fiúkra mutatott: íme itt van a legénység. Az orosz tábornok bámulattal kiáltott fel: Ezek gyerekek és nem legénység! Erre Görgey kérte, hogy válasz helyett nézze meg a legénység gyakorlatozását. Ez megtörtént- A fiúk nagy gyorsasággal és ügyességgel gyakorlatoztak. Az orosz tábornoknak fel kellett ismernie, hogy a hazafias szív a gyermek karjának is férfiúi erőt tud kölcsönözni.” Amit nem mindenki tud. A kínaiak országukat a mindenkor uralkodó dinasztia után nevezték el; a Kina elnevezés a Kin dinasztia után való. * * * A vad banánnak nincsen gyümölcse; a mai banán véletlen keresztezés terméke. • • • A villámot számtalan rajz cikkcakkos vonalban ábrázolja; a sok ezer lefényképezett villám azonban nem tüntet fel ilyen vonalat. Babonák a rovarok körül. Japánban a tücsköket mint szerencsét hozó állatkákat kalit­kában szokták tartani. Olaszországban pedig a lányok azért sze­retik a tücsköket, mert azt hiszik, hogy ezzel magukhoz láncol­ják kedvesüket. A pókról azt tartják a világ összes mondáiban, hogy reggel bánatot, este pedig örömet hoz. Korábbi nemzedékek féltek a szútól, különösen a betegszo­bában, mert az a beteg halálát jelentette. Uj jégkorszak közeledik? Erdtmann Gunnar svéd geológus megállapítása szerint az Al­poktól északra levő országok növényzetének fejlődéséből egy új jégkorszak közeledtére lehet következtetni. Skandináviában és- Angliában azok a fák, amelyek lombjukat korán hullatják, fo­gyóban vannak. Ennek magyarázatát állítólag a légburok és a földfelület erősebb lehűlésében találják. De azért nem kell megi­jedni. Az új jégkorszak vagy tizezer év múlva éri el Közép- Európát. Történeti okmány a székelyek eredetéről. A felszabadult Sepsisz°ntgyörgyön megjelenő “Székely nép’" 1940 szept. 23.-Í száma írta: “A románok kedvenc vesszőparipájukat, a székelyek román eredetét igyekeztek hiteles bizonyítékokkal is alátámasztani- Evégre sokhelyt rendszeresen átvizsgálták a református anyaköny­veket és az egyik udvarhelymegyei község adataiból diadal­masan bogarászták ki a következő multszázadbeli megjegyzést: “Tóth Mihály oláh.” Nosza, nyomban firtatni kezdték, hogy ki az a Tóth Mihály; de a vallomásokból csakhamar kiderült, hogy a keresett régen künn alussza álmát a temetőben. Egyedül az agg Barta János él még, aki a néhait “szömélesen” ismerte. Hívásukra elő is ballagott a falu véne, kit nyájasan faggatni kezdtek: — Ismerte-e János bá’ az elhalt Tóth Mihályt? —• Hogyne ismertem volna, hisz keresztapám volt. — Hát akkor, úgy-e, azért írták “oláh”-nak az anyakönyvbe,, mert román eredetű volt? — De bizony nem azért. — Akkor miért jegyezték fel róla? — Hát csak! — De miért? Hosszas noszogatás után kisütötte az öreg: — Ne tessék haragudni, de azért hívták úgy, mert olya» mocskos tolvaj természete volt szegénynek. Erre aztán felhagytak a történeti kutatással. 60

Next

/
Thumbnails
Contents