Kárpát, 1957 (Mutatvány szám)
1957 / Mutatvány szám
“Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók.” Gyakran felpanaszoljuk, hogy kicsiségünk akadálya a nemzetek nagy versenyében való sikeres szereplésünknek. Már Zrínyi Miklós hangsúlyozta, hogy vezetőszerepet tölthetünk be, ha önmagunkra eszmélünk, s ha összefogunk. A statisztikai adatok bizonyítják, hogy számban sem vagyunk nagyon hátul a népek listáján. Az Európában beszélt százhúsz nyelv közül számra nézve a tizenegyedik helyet foglaljuk el; az egész világon beszélt 2296 nyelv sorában a 29. helyen állunk. A világon szétszórva több mint 13 millió magyar él. Ezeket a faji és a nyelvi kötelékek segítségével össze kell fogni, s ébren kell tartani bennük az összetartozás érzését. — Európa 31 nemzete között számra nézve a nyolcadik helyen vagyunk. A sorrend a következő: 1. orosz; 2. német; 3. angol; 4. francia; 5. olasz; 6. lengyel; 7. spanyol; 8. magyar; 9. román; 10. holland; 11. portugál; 12. cseh; 13. svéd; 14. szerb; 15. bolgár; 16. litván; 17. görög; 18. flamand; 19. vallon: 20. dán; 21. finn; 22. norvég; stb. * * * Háromszáz éve ismerik Európában a kinint. A kininről, a láz hires szeréről eddig úgy tudták, hogy egy jezsuita páter hozta Európába Amerikából, ahol már akkor alkalmazták, holott a véletlenek egész sorozata juttatta Európába. Akkoriban, mikor az inkák megtizedelésével a spanyolok foglalták el Perut, az inkák birodalmának központját, váltóláz pusztított, amely a spanyol alkirálynőt sem kímélte. Az orvosok már lemondtak róla. Azt suttogták akkor, hogy a láz elleni szert Carcilasso, az inkák egyik fejedelmi ivadéka ismeri. Az alkirály személyesen ment el a szerért, de Carcilasso annak átadását megtagadta. Éjjel aztán Zuma, a fejedelmi ivadék egyik lánya, a sötétség leple aiatt a szert az aíkirálynőhöz csempészte, aki meggyógyult tőle. Zumát ezért meggyilkolták. A legenda szerint a saját apja ölte meg. Egy jezsuita páter a kinafa termékét ismerte fel a gyógyszerben, amelyet később, állítólag 1633-ban, Európába is áthoztak. * * * A SZUEZI CSATORNA MAGYAR TERVEZŐJE. Emlékezzünk báró Tóth Ferencre. Manapság sok szó esik a szuezi csatornáról, de nagyon kevesen tudják azt, hogy ennek a csatornának a tervezője magyar volt. A magyarság általában keveset tud a külföldre vándorolt, vagy éppen külföldön született nagyjairól, akik távol hazájuktól szereztek becsületet a magyar névnek. Ilyen kiváló férfi volt br. Tóth Ferenc is. Franciaországban született 1723-ban. Atyja Tóth András, a Rákóczi felkelés ügyét szolgálta. Előbb gróf Forgách Simon, majd Bercsényi fővezér hadsegéde volt. Ő is egyike volt annak a 3000 magyarnak, akik urukat, II. Rákóczi Ferencet, elkísérték a bujdosásba. Beállott a francia hadseregbe és tábornok lett. Később a konstantinápolyi francia nagykövetséghez került bárói ranggal, amelyet Franciaországban nyert el. Ide követte őt fia, báró Tóth Ferenc, mint francia katonai attasé. Ez időben történt, hogy az orosz hadsereg egyik vereséget a másik után mérte a hősiesen védekező török seregre. A súlyos szorongatás idején bízta II. Musztafa szultán br. Tóth Ferencre a Dardanellák és a Boszporus megerősítésének és egyúttal védelmének a munkáját. Tóth Ferenc tökéletesen megfelelt feladatának. A strategia minden szempontjának figyelembevételével építette ki az erődhálozatokat. A szultán — akinek személyi jóbarátja volt — a hitelek és az emberi munkaerők felett szabad rendelkezést adott neki. Báró Tóth Ferenc nemcsak a munkálatokat végezte, hanem egyúttal a védelmet is irányította a hevesen támadó orosz hajóhaddal szemben. Az isztambuli mecsetekben naponkint könyörgő imádságokat tartottak a “katolikus Tóth Ferenc sikereiért.” Kiváló munkásságára a Boszporus egy ma is fennálló erődje emlékeztet, mert ezt ma is “magyarszki rondelládnak nevezik. Eredményes megbízatásának az elvégzése után még ujja szervezte a török tüzérséget és a műszaki csapatokat. Tisztképző tanfolyamokat, hadmérnöki akadémiát, ágyúöntödéket állított fel. Később Egyiptomba nevezték ki francia katonai attasénak. Itt fogant meg benne a szuezi csatorna megépítésének a gondolata. Emlékirataiban részletesen kidolgozta terveit. Megcáfolta Dárius mérnökeinek azt a felfogását, hogy a csatorna elkészítése után a Vörös tenger habjai elárasztanák Egyiptom partvidékeit. E tervét a gyakorlatias és modern gondolkodású II. Musztafa szultán felkarolta, és szó esett a terv megvalósításáról. Sajnos közbe jött II. Musztafa korai halála. Utóda HI. Abdul Hamid semmi kedvet nem mutatott a tervhez. így ez a zseniális gondolat a részletes tervekkel egyetemben nem valósulhatott meg. Lesseps Ferdinánd, a csatorna megépítő je megemlékezik br. Tóth Ferencről, akinek a terveiből — saját bevallása szerint — sokat átvett. 1780-ban br. Tóth Ferenc visszatért Franciaországba, s tüzértábornok, majd marsall lett. Ekkor irta meg emlékiratait két kötetben, francia nyelven. Könyve olyan érdeklődést keltett, hogy öt nyelvre lefordítva tiz kiadást ért el. Magyar nyelvre azonban még mindmáig nem fordították le. A nagy francia forradalom előszele Flandriában érte. A király elűzése, majd lefejeztetése után menekülnie kellett neki is. Svájcba szökött. Itt megismerkedett gróf Batthyányi Tivadarral, korának leggazdagabb és legműveltebb főurával. Ennek közreműködésével amnesztiát kapott Bécsben. 1793-ban tért haza Magyarországra, amelyet akkor látott először hetven éves korában, de mindig odavágyott. Gr. Batthyányi Tivadar vasmegyei birtokán, Tárcsán telepedett le. Itt fejezte be életét 1793 szeptemberében. Sírja is itt van. Br. Tóth Ferenc Franciaországban született — mégis mindig magyarnak vallotta magát és büszkén hirdette nemes magyar származását. Hazájában csak az utolsó napjait élte. Lángoló hazaszeretetét mi sem bizonyítja jobban, mint Mikes leveleinek a megmentése. A magyar irodalom ez örökbecsű alkotását 1793-ban adta át a “Magyar Hírmondó” szerkesztőjének, Kulcsár Istvánnak. E leveles gyűjtemény a következő évben jelent meg, de ezt már nem érhette meg a nagytehetségű magyar katonatiszt. Budapesten tavaly szobrot emeltek a szuezi csatorna tervezőjének. 4