Kárpát, 1957 (Mutatvány szám)
1957 / Mutatvány szám
1848- 1956 KÉT MAGYAR FORRADALOM Irta: Feketekuti László (A Szerző értékes cikke a Katolikus Szemle 1957 évi második számában is megjelent, de a közérdekűsége miatt a Kárpát is leközli.) Tanulmányom kisérlet az 1956 októberi magyar forradalom és szabadságharc történelmi kiértékelésére. Hangsúlyoznom kell a kiértékelés kisérleti jellegét, mert maradandóbb értékű Ítéletalkotásra még nem érett meg az idő, nincs meg a történelmi távlat. A véglegesség igényével jelentkező véleményt azért sem mernék mondani, mert még az sem biztos, hogy a forradalom végétért. A múltban általában úgy számították a történetírók, hogy egy forradalom a harcok befejezésével, a forradalmi erők katonai győzelmével vagy vereségével ér véget. A magyar nép azonban olyan forradalmi eszközöket talált, és alkalmazott, amelyek a forradalmi korszakot meghosszabbították, a harcok befejezése utáni időre tovább vitték. Sőt a forradalom némely legjellegzetesebb vonása, például a munkásosztály szerepe, igazi jelentőségében csak ebben a későbbi forradalmi időszakban lett nyilvánvalóvá. Magam részéről nem vállalkoztam többre, mint hogy papírra vessem azokat az első gondolatokat, amelyek bennem a magyar forradalom kapcsán felmerültek. Tanulmányomban azt a módszert követem, hogy összehasonlítom az 1956-os és az 1848-as forradalmat. Megvizsgálom, mi bennük a közös, mi bennük a különlegesen magyar és mi bennük az eltérő vonás. I. 1.) Az 1848-as és az 1956-os forradalom első közös jellemvonása, hogy mindkettő nemzeti forradalom volt és nem osztályforradalom. 1848 és 1956 nemzeti forradalom volt, mindkettőben a nemzet minden társadalmi rétege, vagy ha úgy akarjuk, valamennyi osztálya résztvett. Nem minden társadalmi osztálynak volt ugyanaz a szerepe, de valamilyen forradalmi feladatot mindegyik vállalt. Például a Kádár-rendszer állításával ellentétben a parasztság is teljesértékű részt vállalt az 1956-os forradalomban. Feladata azonban nem a fegyveres harc volt, hanem a harcoló, majd sztrájkoló városi lakosság élelmiszerellátásának biztosítása, továbbá a rendszer vidéki hatalmi apparátusának megbénítása. Mindkét feladatot a parasztság kitünően el is látta. Nem beszélve arról, hogy a parasztság saját hatalmi eszközeivel lerázta magáról a kommunista agrárpolitika szinte valamennyi megkötöttségét pl. szétrobbantotta a kolhozrendszert. Visszatérve alaptételemre, 1848-ban és 1956- ban nem ellenséges társadalmi osztályok állottak egymással szemben, hanem valamennyi társadalmi osztály egységesen és együttesen, azaz a teljes nemzet kelt fel a hatalmat gyakorló kormányklikk ellen. A forradalmat nem egy társadalmi osztály indította a másik osztály ellen azzal a céllal, hogy attól elragadja a gazdasági és ezáltal a politikai hatalmat, hanem az egységbe forrt nemzet lázadt fel a zsarnoki kormány ellen, hogy visszaszerezze elveszett szabadságát. A harc nem osztálykiváltságok eltörléséért vagy osztálykiváltságok szerzéséért folyt. A forradalom célkitűzései osztályfelettiek, nemzetiek voltak, osztálykülönbség nélkül valamennyi ember szabadságát követelték. 2. ) 1848 és 1956 továbbá közös és egyúttal jellegzetesen magyar vonása, hogy mindkét forradalmat az úgynevezett uralkodó osztály legjobbjai vezették, 1848-at a nemesség, 1956-ot и munkásság elitje. Ennél szembetűnőbb bizonyítéka e forradalmak nemzeti jellegének nem is lehet. A forradalmat nemcsak, hogy nem az uralkodó osztály ellen indították, hanem azt az uralkodó osztály elitje vezette, követelve a többi között saját osztály kiváltságai eltörlését. 1848-ban a nemesség volt az uralkodó osztály — ezt azt hiszem minden további nélkül bizonyítottnak vehetem. Nem férhet kétség ahhoz, hogy a 48-as forradalmat a nemesi úgynevezett reformnemzedék irányította szellemileg és fizikailag egyaránt. Az 1848-as törvényekben a nemesség lemondott kiváltságai túlnyomó részéről. 1956-ban a munkásság volt az uralkodó osztály. Nem olyan értelemben, amint a kommunista propaganda használja, hogy tudniillik az államhatalom a munkásság birtokában van. Az államhatalom egy kis bürokrata klikk kezében van, nem a munkásságéban. A munkásoknak semmi részük sincs az államhatalomban és annak előnyeiben. Mégis a munkásság ma Magyarország uralkodó osztálya olyan értelemben, hogy száma, gazdasági jelentősége, életformája a zsarnoku- I alomban is rendelkezésre álló hatalmi eszközei eredőjeként hatalmasabb minden más társadalmi rétegnél. Az 1956-os forradalomban a munkásságnak jutott a döntő szerep. Megnyilatkozott ez már a forradalom első, harci szakaszában. A forradalmi erők győzelme akkor lett nyilvánvaló, amikor az egyetemi és középiskolai diákokhoz csatlakoztak a felfegyverzett munkások. A forradalom második, november negyediké utáni szakaszában a munkásság vezető szerepe egész világos, az általános munkabeszüntetés és a munkástanácsok tevékenysége lévén ennek az időszaknak a legjellegzetesebb eseményei. A nagybudapesti munkástanács néhány hétig valósággal a kormány szerepét töltötte be Magyarországon. 3. ) Az 1848-as és 1956-os forradalom nemzeti jellege nemcsak abban jelentkezett, hogy az nem egy társadalmi osztály felkelése, hanem valamennyi társadalmi rétegnek egységes fellépése volt a zsarnoki kormány ellen, hanem abban is, hogy mindkettő egyúttal idegen elnyomás ellen irányult, 1848-ban az osztrák, 1956-ban az orosz imperializmus ellen. A magyar történelemben az önkényuralom rendszerint idegen elnyomással párosul. Legalábbis a magyarság a zsarnokságot akkor tartotta igazán tűrhetetlennek, amikor azt a külföld bérencei gyakorolták. Ezért volt például az, hogy az Árpádok alatt a legrosszabb emléket Velencei Péternek és II. Endre merániai rokonságának önkénye hagyta hátra. 1848-ban az önkényt elsősorban a bécsi kamarilla jelentette, 1956-ban az orosz állampolgár Rákosi- Gerő klikk, majd a muszkavezető Kádár- Münich-Marosán csoport. A zsarnokság és az idegen elnyomás között kölcsönös összefüggés áll fenn. A zsarnoki uralom pusztán belső magyar erőkre támaszkodva nem tudott olyan hatalmi rendszert kiépíteni, amely huzamosabb ideig le tudta volna gyűrni a magyar nép szabadságszeretetét. A zsarnokoknak idegen erők segítségét kellett igénybe venniök, hogy Magyarországon tarthassák magukat. Az abszolutizmus zsarnok5
