Kárpát, 1957 (Mutatvány szám)
1957 / Mutatvány szám
Az asszony érti ezt jól. Ádám is tőle tanulta. Fél is némileg, hogy nem csinál majd jó vásárt és szemrehányást kap odahaza. Ezért aztán az utolsó garaboly almára csak délfelé akadt vevő, nem is kofa, hanem egyenesen fogyasztó. Pirosképü, sisakkalapos nagysága ez a fogyasztó. Cseléd jön utána, az viszi a kasztrolyt, amibe a nagysága vásárolja a konyháravalót. — Hogy az alma, jó ember? — kérdi a nagysága. Ádám ránéz, furcsálja a megszólítást, de azért illendően válaszol: — Egy tiz... A nagysága forgatja, szagolgatja a szép nagy rétesbevaló szercsika almákat. A szemeiről látszik, az éhes két szeméről, hogy vágyik utána, hogy szinte beleharap az a két szem a gyümölcsbe. Mint az éhes gyerek, úgy néz rájuk. De azért fitymálkozik. — Ez a férges alma? Ádámot szíven csapja a sértés. —• Ez! — mondja haragosan. —• Mieg savanyú is... a szaga savanyú. — Nono... mérgesedik még jobban Ádám. — Nyolcvanat adok érte... — Né aggyon — mondja egyszerűen. —• Kilencvenet na... — Nem! — Ejnye... — idegeskedik a hölgy. A garaboly a kezében, látszik, hogy meg akarja és meg fogja venni az almát, mert ami igaz, az igaz, nincsen olyan alma az egész piacon. — Kilencvenötöt adok érte... — Tőgye csak lé... hangzik a gazda válasza. Végre kinyitja erszényét az úriasszony és nyújtja a pénzt, a legelőször kért árat. —• Fogja! — szólt föl a parasztnak és tartja a papirosokat, amiket furcsán zizegtet a szél. Ádám nézi, nézi azt a pár papírsalátát, majd pillantása az almákra téved. Mosolyognak azok, kerek, pufók képükkel szétnevetnek a világba... az almák... — Mondom, hogy tőgye lé! — így Ádám. —■ Dehát itt az ára — kínálja a nagysága a pénzt — egy tiz, amennyit kért. — Míndégy... nem adom. — Nem adja? — Nem. —• Dehát miért? Ádámot mérhetetlen gőg és indulat fogja el egy pillanatra. Szeretne valami nagyon gorombát mondani a nagyságának, olyasfélét, amit az ételt fitymáló kölyöknek szokás, aki turkál az elébeadott jóságokban. Másrészt nem tudja szavakra formálni azt, amit ez iránt a púderosképű dáma iránt érez, aki lesajnálja az almáját, az ő almáját, azt az almát, amelyiknek fájára a tisztaszoba ablaka nyílik, amit virágozni látott, amit saját két kezével hernyózott-ajnározott. Szinte undorral indokolja meg a kérdést: — Mert nem eladó! — Nem eladó? — Most már nem! — Nem értem magát... — csodálkozik a hölgy. — Arrúl se’ töhetök... — Hát már nem adja? Hiszen megadom, amit kért... És a nagysága, az ideges, akaratos városi dáma, nem hagyja annyiban. Lármát csap, hogy ez csalás, injuria, kihágás... Ádám szóra sem érdemesíti. Végre a szóváltásra odalép a piaci rendőr, akinek a hölgy elpanaszolja a sérelmet. —• Hát miért nem adja oda? — kérdi a rendőr. — Hm... — mondja lehiggadva Ádám, — möggondoltam a dolgot... —• Hogyhogy?... Miért? — Mer’ inkább máj’ mögöszöm magam... Csak azért... Azzal leszáll szépen az ülésről, odajárul a nagyságához, erős, barna eketartó markaival kiveszi a kesztyűs kezekből a garabolyt, gondosan, szinte szeretettel helyezi vissza a saroglyába, a széna közé. Majd befogja a lovakat és az összesereglett bámészkodóknak, kofáknak, a rendőrnek, a nagyságának, a térnek, a toronynak, a palotáknak, és a telegráfdrótnak ezeket kiáltja oda: —• Mert nem érdemlitök! így indul, győztesen, megnyugodva és büszkén haza, abba a másik, igazi, gyönyörűséges világba, amelyiknek feneke a föld, teteje az ég és lakója, birtoklója, ura és rabszolgája Igaz Ádám, a földmívelő. JÓ HÁZI RECEPTEK. Csokoládé - bomba. 1 szelet csokoládét kis cukorral felforralunk, annyival, hogy elég édes legyen. Ha már a tűzről levettük, közéje keverünk 150 gr.. darált diót. Vizes tenyérrel kis gömböket formálunk és csokoládédarában meghempergetjük. Mignonpapirba rakjuk. Tea vagy bor mellé jó és gyorsan elkészülő édesség. Csokoládés lepény. 60 gr. vajat habosra keverünk 120 gr. cukorral, majd belerakunk 120 gr. olvasztott csokoládét és 60 gr. lisztet, legvégül pedig 6 tojás felvert habját. Lepényformában sütjük, baracklekvárral töltjük és csokoládégusszal bevonjuk, szeleteket vágunk belőle. Csöröge fánk. 160 gr. lisztet 4 tojás sárgájával, 1 kávéskanál rummal, 1 kávéskanál cukorral, pici sóval és ujjnyi tejfellel öszszegyúrunk, hogy ruganyos tészta legyen. Egész vékonyra kinyújtjuk, der ely eme tsző vei felvágjuk, forró zsírban sütjük, és vaníliás cukorral meghintve tálaljuk. Csúsztatott palacsinta. 5 tojás .sárgáját 2 kanál cukorral jól kikeverjük, aztán hozzákeverünk 70 gr. vajat és 3 tetézett kanál lisztet, 2 és 1/2 deci tejet, majd legvégül az 5 tojás felvert habját. Palacsintasütőben, vajban sütjük az egyik oldalát lassú tűznél, kb. levesmerőkanálnyi mennyiséget egyszerre. Ha megsült, rácsúsztatjuk , egy tálra, és a sületlen oldalát, ami krémes marad, erősen megcukrozzuk. Erre jön rá a következő palacsinta, tortaformában. Az utolsót sült oldalával borítjuk a tetejére, és úgy tálaljuk. Mint a tortát, úgy szeleteljük. 31
