Kárpát, 1957 (Mutatvány szám)
1957 / Mutatvány szám
HUNYADI JÁNOS LEVELE A KIRÁLYHOZ. KAPISZTRÁN SZENT JÁNOS. (TINÓDI SEBESTYÉN DALLAMA, 1549.) Felséges Fejedelemnek és Urnák, Lászlónak, Isten kegyelméből Magyarország, Csehország, Dalmáciá, Horvátország, stb. királyának, Ausztria és Stájerország fejedelmének, Fenséges Fejedelem, kegyelmes urunk! Fogadja alázatos szolgálataimnak felajánlását. Már előbb is igyekeztünk megirni, hogyan és mimódon s milyen jogtalansággal támadta meg Nándorfehérvárt a törökök császárja. Ahhoz hasonlót emberi szem még nem látott, de még csak elképzelni sem tudott. Felségednek ezt a várát annyira lerombolta, és tönkretette bombázásával, hogy az már nem is tekinthető várnak, hanem csak sík földnek. Mi kezdettől fogva személyesen jelen voltunk abban a várban, az egész ostrom alatt ott voltunk, és most is ott vagyunk. A törökök császárja szerdán este kezdte a vár ostromát. A kézi tusa, köznyelven a roham, egész éjjel, egészen csütörtök reggelig tartott. Mi kétszer is szemtől-szemben harcoltunk a várban, úgyis inkább a sik területen (mert a falak annyira le voltak már rombolva, hogy inkább mező volt az, mint vár). De Isten segítségével legyőztük őket. Először a törököket, végül magát a török császárt is elkergettük nemcsak a várból, hanem a csatatérről is. Sőt az ágyúit is elvettük Isten segítségével. Még csütörtök este is harcoltunk. Végre csütörtök éjjel a császár nagy szégyennel megfutamodott. Soha még török császár ilyen vereséget nem szenvedett, és ilyen szégyen nem érte, mint most s ilyet még a történelemben sem olvastunk. Tudja meg Felséged, hogy a török gyalogságnak nagy része le van győzve, és a fő és vezető emberek is halva maradtak a csatatéren. De mi is nagy veszteséget szenvedtünk emberben és vezetőkben. Azt is tudja meg Felséged, hogy most a török császár annyira le van győzve, és annyira meg van zavarva, hogyha a keresztények most úgy szállnának táborba, mint ahogy arról szó volt, akkor Isten segítségével az egész török birodalmat könnyen el lehetne foglalni, mert ebben a harcban elvesztette minden erejét. A harc előtt hajóhaddal is küzdelemben állottunk. A hajók közül sokat zsákmányul ejtettünk s amelyek megmaradtak nekik, azok is a csütörtöki csata folyamán futásban kerestek menedéket, de ezeket is felgyújtottuk. Ámbár Felséged mindenkinek buzdító levelet irt, hogy jöjjenek az ország segítségére, tudja meg Felséged, hogy csak a keresztes vitézek és Korogh János jöttek el. Nagyon kérem Felségedet, küldje el megbízható emberét és egy németet is, hogy ők lássák Felséged ezen várának pusztulását, és teljes tönkretételét. Mi^ készek és hajlandók vagyunk továbbra is megőrizni Felséged iránti hűségünket, amelyet eddig is megígértünk, s most ig ígérünk. Kelt Nándorfehérvárban, 1456-ban Szent Jakab apostol ünnepe előtti szombaton. Drá- ga ha - rám te, na- gyök tér- mŐ Őt is, ki joggal a te kincsed már most, Más nemzet szülte Kapisztrán Jánost, Kalábriából, mikor ép fosztották, Nyerte az ország! A pogány nékünk már sírhelyt nézett. Akkor jött hozzánk barátnak s vitéznek, Hogy sírba dőljünk: nagy Hunyadink karja, És ő nem hagyta. ó, ezért mindig szeressük, dicsérjük. Kövessük abban, hogy másért is éljünk. A földért és az égért való harcba’ Biztasson arca! KAPISZTRÁN LEVELE A PÁPÁHOZ. Alázatos csókokkal nagy örömet és boldogságot jelentek. Dicsőség legyen a menny beli Istennek, mert az Ő irgalmasságából történt, hogy nem pusztultunk el. — Mert oly nagy bajban és veszedelemben voltunk hogy már mindnyájan azt hittük, nem bírunk ellenállni a törökök hatalmas erejének. Sőt már Hunyadi is, a vezér, a törököknek ez a valódi réme és a kereszténységnek a legbátrabb harcosa is úgy vélte, hogy el kellene hagynunk Nándorfehérvárt, mert a mohamedánok olyan erővel és állhatatosan támadták a várat, és oly sok ágyúval támadták azt. — Olyan borzalmasan támadtak — hogy erőink ellankadtak, és leg-2
