Kárpát, 1957 (Mutatvány szám)
1957 / Mutatvány szám
Szépirodalmi, képes családi folyóirat a világon szétszórt magyarok részére Szerkeszti Kótai Zoltán Mutatványszám A költő szavai jutnak eszembe, valahányszor magyar táborokat, kolóniákat látogatok. A nemzet testéről levált emberek, csoportok egy ideig hányódnak a nagy idegen tengerben, majd beilleszkednek a befogadó ország “életterébe”, és a második generáció már felejti a nyelvet, származását; a következő nemzedék pedig csak halványan emlékszik származására, és büszkén hirdeti az új nemzethez tartozását. Ha a természetes tulszaporodás áramlana csak ki az országból, mint Japánból és Olaszországból, akkor megengedhetnénk magunknak azt a fényűzést, hogy “leírjuk” a nemzet testéről ezeket az idegenbe szakadt testvéreinket, de most, amikor a történelem vihara közel egy millió magyart dobott a világ minden^ tájára, nem mondhatjuk el a halotti beszédet felettük, hanem küzdenünk kell minden erőnkkel a megtartásukért még akkor is, ha nem mehetnének már haza, vagy itt akarnának is maradni távol a Hazától. Az októberi forradalom alkalmával láttuk, mit jelentett a magyar emigráció munkája az otthoniaknak: a tüntetések, segélyek szervezése, önkéntes véradás, csomagküldés, propaganda az újságokban az elnyomatás ellen. Gyönyörű tetteknek voltunk szemtanúi azokban a napokban! Erre szüksége van a Hazának a történelem további folyamán is. A közös magyar veszedelem egységesítő csodát cselekedett: a régóta egymást marcangoló pártok és klikkek megtalálták egymáshoz az utat, és igyekeztek közösen segíteni a közös Édesanyán, a Hazán. Ugyanakkor azonban láttuk azt is, hogy sokakban a magyar érzés régi, őrzött érzelem csupán, mely most újra éledt, ae nincsen mély tartalma, nincsen öntudata. A 16-20 éves ifjak, akik még otthon születtek, de már itt nevelkedtek, nem tudják, miért legyenek büszkék a magyarságukra, hiszen legnagyobb része nem is jár magyar iskolába, odahaza sem hall erről, mert a szülőket teljesen igénybe veszi a kenyérkeresés gondja. Az Egyházak, a Cserkészet, az Egyesületek az egyedüli helyek, ahol erről szó esik. A szülők is szívesen foglalkoznának a gyermekeikkel, de nincsen tankönyvük, nincsen feljegyzésük a magyar vonatkozású dolgokról. Saját magukban is elhomályosodtak az emlékek. A versek sorai bicegnek már, a történelmi évszámok “kiesnek” az emlékezetből, és nem tudjuk ’érkép nélkül, hogy vájjon Nagykanizsa, vagy Zalaegerszeg van-e közelebb Budapesthez... Az emigrációs szétesést szeretné megakadályozni a Kárpát névvel most induló folyóiratunk. Minden eszközt szeretnénk megragadni, amivel a magyarokat össze lehet hozni, magyarságukban el lehet mélyíteni és öntudatukban pedig megerősíteni. Az egyes rovatok ezt szolgálják a lapban. A Ki Tud Róluk alapján összehozzuk a rokonokat, barátokat, hogy egymást megtalálva, közösen küzdhessenek a magyar jövőért. Az ifjúsági rovatunkban magyar kultúra kincseit hozzuk, hogy a következő generációval megismertethessük. Itt helyet adunk a fakadó rügyeknek is: az új tehetségek küldjék be írásaikat, hogy leközölhessük, és ezáltal másokat is alkotásra serkentsünk. A szórakoztatást jelentő novellákat és verseket is úgy válogatjuk össze, hogy egyrészt a múlt emlékeit hozzák vissza nekünk, másrészt pedig a neves íróink legújabb termékeit is adhassuk. összekötő akar lenni ez a lap a világon mindenütt szétszéledt magyarok között. A különféle helyeken megjelent magyar lapokból szemelvényeket közlünk, ismertetjük az intézményeinket, hogy a máshol lakók is megismerhessék, testvérileg támogathassák, ha rászorulnak; küzdelmükből erőt merítsenek, és példájuk alapján máshol is alkotások keletkezzenek. Gondolok a különböző országokban működő magyar iskolákra, amelyek létezéséről sokan nem is hallottak még; a különböző egyesületekre, amelyek a magyar szellem végvárai. Emigrációs feladatunk is van: felkutatni a régi emigránsok alkotásait az egyes országokban, és felhívni a figyelmet a szerzők magyar származására. Saját alkotásainknál pedig ne szégyeljük soha tartósan megörökíteni, hogy magyar volt a művész, az alkotó. Tudatában vagyok, hogy hatalmas munka áll előttem, amikor ezt a célkitűzést meg akarom valósítani. Kérek minden becsületes érzésű magyart, támogasson a cél megvalósításában cikkekkel, ötletekkel, előfizető gyűjtéssel, és főként a lapban található magyar szellem és magyar kultúrának az ifjú magyarság leikébe plántálásával. Teleki Pál híressé vált mondását szeretném szolgálni: ne azt keressük, ami szétválaszt bennünket, hanem, ami összetart. Ehhez kérek megértést és támogatást. Kótai Zoltán. \ "...Mint oldott kéve széthull nemzetünk..."
