Kisebbségi Sajtófókusz, 2017. november - Civitas Europica Centralis
2017-11-11
oldal | 16 2017. november 11. feszültség és válság emlékeztet egyes nehézségekre, amelyeket már az 1918 utáni békeszerz ő déseknek meg kellett volna oldaniuk. Ami akkor megold atlan maradt, ijeszt ő módon aktuálissá vált. Máig érvényes talán a svájci történészdiplomata Paul Widmer 1993ban megfogalmazott tézise, amely szerint Európának sikerült szembenéznie a második világháború következményeivel, az els ő világhábor ú tanulságain ak feldolgozása azonban máig tart … ” ( https://mno.hu/ ) Mi vár ránk, kárpátaljai magyarokra? „ Minél er ő sebben fenyeget ő zik Magyarország, annál makacsabbul, vagy inkább gonoszabbul viselkedik Ukrajna. Sajnos, valami hasonló kezd kialakulni Magyarországgal és az itt él ő magyarokkal szemben, mint ami Oroszország és az oroszok vonatkozásában figyelhet ő meg. Az embernek mármár az az érzése táma dhat, mintha mi tehetnénk minden rosszért, ami errefelé történik. Mert ha mi jól elsajátítanánk az államnyelvüket, biztosan egy csapásra megoldódna minden: a hivatalban lév ő k már nem lopnának, az utak hirtelen járhatóvá válnának, elviselhet ő bbek lennének a közm ű díjak, meg lehetne élni fizetésb ő l vagy mondjuk a nyugdíjból. Merthogy az ország vezet ő i, a központi sajtó velünk vannak elfoglalva. Kijevben nap, mint nap velünk, kárpátaljai magyarokkal hozakodnak el ő . És ami a legelszomorítóbb, a könnyen félreveze thet ő lakosok sokasága ugyanúgy reagál az ukrán propagandagépezetre, mint ahogyan „mi” is hajlamosak vagyunk bevenni azt a sok bl ő dséget, amit a magyar állami tévé és rádió harsog arcba mászóan. Sokan elhiszik, amit a képerny ő n látnak, a portálokon és újsá gokban olvasnak. Egyre többen éreznek valami megmagyarázhatatlan ösztönzést arra vonatkozólag, hogy mi dobjuk sutba ő seink édes anyanyelvét, és helyette az ukránt tanuljuk. Mert ha önszántunkból nem ezt fogjuk tenni, jól móresre tanítanak bennünket. Napont a fenyegetnek minket. Könnyítés, kompromisszum helyett csak még er ő szakosabb elképzelések bukkannak fel … ” Nemes István ( http://karpathir.com ) Vörös október, véres száz év „ Ez a dicstelen évforduló is elérkezett: száz év telt el azóta, hogy a Lenin vezette bolsevik szekta a julián naptár szerinti akkori orosz id ő számítás szerint október végén – valójában már november 7én – fegyveres puccsal ma gához ragadta a hatalmat Szentpétervárott, megalapozva ezzel a világ egyik legpusztítóbb és legembertelenebb diktatúráját. Amely aztán nem csupán Oroszországot gy ű rte maga alá, hanem a második világháború után Európa középs ő és keleti részét is – nekünk ma gyaroknak ráadásul az a kétes dics ő ség is megadadott, hogy kétszer is részesüljünk a bolsevik rendszer áldásaiból, 1919ben és 1945 után is megtapasztalhattuk, milyen az, amikor egy olyan utópista klikk ragadja magához a hatalmat, amely irreális, hagymázas elképzeléseit mindenáron – értsd: terror, tömeggyilkosságok és intézményesített rablás – rá akarja er ő szakolni a világra. Némi vigaszt jelenthet persze, hogy a hívei által világmegváltónak hitt eszmér ő l bebizonyosodott: életképtelen, csak pusztítást és ro mlást hoz, hiszen Európában már több mint negyed százada összeomlott a kommunista rendszer, és az „élharcos” Szovjetunió is csak rossz emlék ma már. Mégis, az a 45 – a kevésbé szerencsés Oroszországban még több – év még mindig érezteti a hatását, és nem cs upán abban, hogy nehezen jóvá tehet ő pusztításokat és versenyhátrányt okozott a rendszert elszenved ő országoknak, hanem a mentalitásban is … ” Balogh Levente ( https://kronika.ro/ ) Hol bántják igazán a magyart? „ Azt mondja Semjén Zsolt , Magyarország miniszterelnökhelyettese, nemzetpolitikai f ő felel ő se: „Amint a világon bárhol él ő zsidó biztos lehet abban, hogy a zsidó di aszpóra mellett Izrael állam kiáll, és bármely zsidó bármikor hazatérhet Izraelbe, ugyanúgy deklaráljuk, hogy minden magyar mellett kiállunk, bárhol él a világban, és minden magyar hazajöhet bármikor Magyarországra.” Hol bántják igazán a magyart? É rtsd: sz erte a világon bántják a magyar (ha most véletlenül
