Kisebbségi Sajtófókusz, 2017. november - Civitas Europica Centralis
2017-11-11
oldal | 15 2017. november 11. Vélemény, publicisztika, interjú, blog 2 2 Óvatosan a sebzett vaddal „ Tör ő dött arc, táskás szemek, fénytelen, „hagyj nekem békét” tekintet. Robert Fico nem úgy nézett ki szerdán, a választási vereség utáni els ő nyilvános megjelenésén, mint aki épp Bali homokos tengerpartjáról jött volna vissza, ahol fél kókuszhéjban hozták neki a kisfröccsöt f ű szoknyás lányok. Valljuk be, nem a legjobb szépségápolási kúr a egy választási vereség, pedig a szlogenje úgy hangzik, mint a l´Oréalé: mert megérdemled. Igazad van, kedves olvasó, ez tényleg vaskos rosszmájúság. De annak egyszer ű en oka van, méghozzá komoly oka, ha egy párt egy választáson négy megyef ő nököt és 103 me gyei képvisel ő t veszít. S Fico mindezt nagyon jól tudja. A pofon, amit Fico és pártja a megyei választásokon elszenvedett, els ő látásra is nagy, pláne, ha belegondolunk az okaiba. A Smer helyi és regionális szinteken is meglehet ő sen beágyazódott párt, eddi g er ő s struktúrái voltak országszerte. És hiba lenne azt hinni, hogy a mostani bukás csak és kizárólag annak tudható be, hogy országos szinten a párt botrányt botrányra halmoz, és mert Kali ňá k Bašternákkal bizniszel, vagy mert Fico még mindig az adócsaló vállalkozó lakásában lakik. A gond ennél mélyebb és sokrét ű bb a pártba … ” Finta Márk ( http://ujszo.com/ ) Az a fránya demokrácia „ Sokaknak csak akkor „tetszik” a demokrácia, amikor éppen az általuk választott párt kormányoz. Mennyire akarjuk a demokráciát? A Pew Research Center a világ több mint harminc országában ismét felmérte, hogy a választók hogyan viszonyulnak a kormányzati formákhoz, azon belül is a demokráciához. A demokrácia az egyik játékszabálykészlet a hatalomgyakorlásra, mellette ott sorakozik például a katonai diktatúra, az autokrácia, a monarchia és a többi lehet ő ség. A történelem eddig azt mutatja, hogy a legkevesebb államon belüli és államközi er ő szak a demokráciát jellemzi. Úgy is mondhatjuk, hogy a legkiszámíthatóbb játékszabályok a demokráciában vannak, nem beszélve az emberi és szabadságjogokról. Persze egy diktatúrát is nevezhetünk bi zonyos szempontból kiszámíthatónak, de abban sem egyéni növekedésr ő l, sem egyéni szabadságról nem beszélhetünk . Ily módon tehát a demokráciánál maradtunk , az összes kihívásával és hibájával együtt, mint a legkevésbé rossz megoldásnál – a történelem egyel ő r e e döntést igazolta Európa és az USA számára, például két világháborús kivéreztetés és a gyarmatbirodalmak összeomlása ellenére is a hidegháborút a transz atlanti demokrata tábor nyerte … ” Feledy Botond ( http://ujszo.com/ ) 1918 – 2018 NEMZETKÖZI FELHÍVÁS „ Olyan háborúra számítottak, amely minden háborúnak véget vet. Amikor egy híján száz évvel ezel ő tt, 1918. november 11én befejez ő dött az els ő világháború a nyugati fronton, akkor úgy t ű nt: olyan fejezete kezd ő dik a történelemnek, amely a békér ő l, a demokráciáról, az emberi jogokról, a nemzeti önrendelkezésr ő l, a nemzetközi megértésr ő l szólhat. A n ő k szavazati joga megkezdte diadalmenetét. A Népszövetségnek kellett volna érvényesítenie a nemzetközi jogot. Az önrendelkezés ígérete sok Európán kívül él ő emberben felébresztette a gyarmatosítás felszámolásának reményét. De minden érintett, gy ő z ő k és legy ő zöttek, régi és új nemzetállamok Európában és az egész világon eljá tszották a tartós békerendszer megteremtésének esélyét. Két évtizeddel kés ő bb a Lengyelország elleni német támadással elkezd ő dött a következ ő nagy konfliktus, még borzasztóbb pusztítással, még több áldozattal, el ő re elképzelhetetlen b ű nökkel. A második vil ágháború után NyugatEurópa a transzatlanti szövetséggel id ő t nyert a biztonságos és békés fejl ő désre, és az európai integrációval megteremtette a béke és jólét projektjét, amely tanult a közelmúlt rémségeib ő l. Ma, közel 30 évvel a kommunista diktatúrák ös szeomlása, a kontinens egyesülése után a demokrácia, az európai integráció és a béke újra veszélyben van. Számos 2 a rovatban idézett írások nem feltétlenül tükrözik a szerkeszt ő k álláspontját
