Kisebbségi Sajtófókusz, 2017. október - Civitas Europica Centralis
2017-10-31
oldal | 18 2017. október 31. mindenki, aki él, mint a fasiszták szempontjáb ó l.) Barcelona „meghökkent ő és leny ű göz ő hatása” (akárcsak számunk ra a magyar '56) mindazonáltal életre szóló (minden utóbbi fejlemény által kiirthatatlan) élménye marad. Annak ellenére is, hogy Barcelonában fokozatosan Sztálin spanyol „ellenállói” (a Ger ő Ern ő kb ő l meg hasonsz ő r ű ekb ő l álló Nemzetközi Brigádok) vették át a hatalmat, s gyakorolták az NKVD módszereit. (A fiatalabbak számára: a KGB el ő djér ő l van szó). Orwell lakását is feldúlták, könyveit elkobozták, s végül menekülésre késztették. Mindez természetesen nem irthatta ki a hitet bel ő le, hogy a demokratikus szoci alizmus (ma már bátran fogalmazhatunk úgy, hogy a nagybet ű s demokrácia) lehetséges. Orwellnek is rá kellett ébrednie, hogy ez a „meghökkent ő és leny ű göz ő hatású” állapot az adott körülmények közt nem tartható fenn. A kezdetek katalán demokráciája csak átme neti és helyi epizódja volt a világtörténelemnek. (Sajnos azóta is az.) A regényb ő l idézek: „Nincs többé olyan társadalmi er ő , mely az objektív igazság kimondásában (és tegyem hozzá képviseletében B.B.) érdekelt volna.” És tovább: „Az egyik legszomorúbb ta pasztalat, amit Katalóniában szereztem az, hogy a baloldali sajtó ugyanolyan hazug és becstelen, mint a jobboldali.” Így az igazság szinte rekonstruálhatatlanná válik, mintegy meg is sz ű nik létezni … ” Bíró Béla ( http://www.maszol.ro/ ) A KATALÁN HOMOKVÁR ÉS A NEMZETÁLLAM CSAPDÁJA „ Az els ő komoly tengeralattjárótól a világ legfantasztikusabb templomáig, az ő sszoci alizmustól az anarchiáig, a Barçától a Montserrathegyen rejt ő z ő Szent Grálig – ez mind Katalónia. Akárcsak az etnopolitikai autonómia délibábja és a nemzetállam csapdája. »Mától minden ember testvér, nem lesznek sem szolgák, sem urak. El ő re, Ikariánok, a Szeretet zászlaja alatt!« Josep Anselm Clavé katalán zeneszerz ő mottója ez a Vamos a Icaria! cím ű , 1847ben indított progresszív hetilaphoz, amely húszezer idealista értelmiségit akart mozgósítani egy utópista társadalom megteremtésére. Három katalán kezdeményez ő nek még 66 elvtársat sikerült meggy ő zniük, akikkel áthajóztak Amerikába, hogy egy látatlanban vásárolt louisianai ingatlanon megalapítsák egalitariánus kolóniájukat, Icariát. De a homok meg a csörg ő kígyók gyorsan felszámolták az idealizmust és az alapító öngyilkos lett … Gaudí 44 évig dolgozott m ű vén, amíg egy tragikus nap reggelén, munkába menet, el nem ütötte a villamos és bele nem halt sérüléseibe – mert Barcelona és a világ egyik legeklektikusabb építészét koldusnak vélték és nem tör ő dtek v ele. A munkálatok ugyan folytatódtak, de a polgárháború alatt az anarchisták felgyújtották Gaudí m ű termét és az eredeti tervek megsemmisültek. A Sagrada Família talán halálának századik évfordulójára, 2026ra készül el. Jelenleg csak nyolc torony áll a tiz ennyolcból – de ez a csöpögtetett homokvárra emlékeztet ő m ű remek már így is a világ egyik legcsodálatosabb épülete. Lehet, hogy így épül a katalán autonómia is: bátor nekifeszülések és kegyetlen leszámolások közepette. Az els ő komoly önkormányzatot az 1931 – 39es Spanyol Köztársaság adta meg az ország leggazdagabb és legkreatívabb etnikumának – amire a francói diktatúra véreskez ű válasza következett, amellyel még a katalán nyelvet is betiltotta. Az álszent félfasiszta széls ő jobboldali totalitarianizmus kegye tlensége a másik ibériai autonómiával is végzett Hitler bombázóinak segítségével a baszkföldi Guernicánál. A spanyol demokrácia visszaállítását éppen az tette lehet ő vé majd fél évszázaddal kés ő bb, hogy az ország elitje egy pillanatban belátta: vaskalapossá ga miatt lemaradt a nyugati világ mögött, valamint, hogy nem lehet örökre elnyomni az ország etnikai kisebbségeit. Ett ő l lépett most vissza egy újabb jobboldali centralista törekvés ű kormány és parlament – ezúttal a helyi baloldali ellenzék, s ő t az Európai Unió és a Trumpkormányzat támogatásával. Két hatalmas eszme csap hát össze, most éppen – és most újra – Katalónia felett: a népek önrendelkezési joga és a demokratikus jogszer ű ség. Az el ő z ő szerint minden, magát másnak, különösnek tartó népcsoportnak jog a van jöv ő jének megválasztására és alakítás á ra. Az utóbbi szerint viszont csak úgy, ha abba a többség
