Kisebbségi Sajtófókusz, 2017. szeptember - Civitas Europica Centralis
2017-09-19
oldal | 12 2017. szeptember 19. Agorában - k iterjesztették a kampányukat az egész választási rendszer „igazságossá” tétel é re, bár ez csak a tavaszi gy ő zelem után képzelhet ő el … ” Bitó László ( http://nepszava.hu/ ) SZIGORÚAN KÖZPONTOSÍTOTT RENDSZER „ A Junckerbeszédet leginkább úgy lehetne jellemezni, hogy próbált nagyon pozitív lenni és a felszínen minden ország felé jó arcot mutatni. Ez els ő sorban abban nyilvánult meg, hogy kijelentette: nem híve a kétsebességes Európának, továbbá ellenzi, hogy ugyana zon címkével gyengébb min ő ség ű élelmiszert kínáljanak a boltokban a keleteurópai országokban. Kiállt amellett is, hogy a keleteurópai cégek munkavállalói nyugateurópai munkavégzésük esetén a helyiekkel megegyez ő fizetést kapjanak. Persze nyilvánvaló, ho gy ezt egyáltalán nem szociális érzékenységb ő l, hanem a nyugateurópai cégek versenyérdekei miatt tette. Ugyanis ha valóban szociális érzékenységr ő l lenne szó, akkor amellett is ki kellett volna állnia, hogy a nyugateurópai cégek fizessenek ugyanannyi b é r t KeletEurópában, mint otthon … ” Csath Magdolna ( http://magyaridok.hu/ ) Macron és a „ populizmus ” „ Ú gy t ű nik, az elnökválasztás nagy próbáját diadalmasan abszolváló Emmanuel Macron kísérletet tesz arra, hogy a francia dics ő ség (a gloire) nagy alakjainak, a napóleonoknak a nyomába lépjen. A franciaországi nagykövetek el ő tt tartott külpolitikai programbeszédébe n Franciaország meghatározó nemzetközi szerepének (lásd Trianon) visszaállításáról beszélt. Megígérte, hogy országa és személye részt vállal minden fontos nemzetközi konfliktus tárgyalásos megoldásában. Egyfajta közvetít ő szerepet fog betölteni. S ő t, nemcsa k Franciaországot, de a világot is úgymond meg fogja menteni. „A nemzetközi fejleményeket befolyásolni és nem elszenvedni akarjuk” – jelentette ki. Bruno Cautrès a párizsi Cevipof Kutatóintézet politológusa úgy véli, hogy bár a francia közbeszédben Macront Jupiter gyanánt emlegetik (a Napóleon becenév a Szent Ilona szigete miatt kerülend ő ), olyasmire vállalkozik, amire vajmi kevés esélye van. Nemcsak azért, mert nem túl sok valóságérzékre vall, hogy valaki olyan problémák megoldására vállalkozzék, mely még senkinek sem sikerült, de azért sem, mert egyszerre a világot és Franciaországot forradalmasítani összeegyeztethetetlen feladatnak látszik … ” Bíró Béla ( http://www.maszol.ro/ ) Kísérlet a visegrádi négyek megosztására „ A menekültáradat idején számos befolyásos nyugateurópai értelmiségi, politikus és tollforgató m ondta vagy írta, hogy Európa erkölcsi központjává a V4ek csoportja vált. Vagy éppen ez a baj, ezért kellene megbüntetni, megtörni? Az új francia államf ő , Emmanuel Macron augusztus végén KözépEurópában és a Balkánon vizitelt. Látogatásával két stratégiai célt követett: új, fiatal francia államf ő ként átvegye Németországtól a kezdeményezést Európa jöv ő beni geopolitikai irányának meghatározására és kísérletet tegyen KözépEurópa, azon belül a Visegrádi Együttm ű ködés (V4) megosztására. S ő t mi több, a kétsebességes Európa projekt keretében szívesen átnyúlna Magyarország és Lengyelország feje fölött, a gyorsabb sebesség ű , kemény magba szívesen bevonná Romániát és Bulgáriát … ” Farkas Iván ( http://www.hirek.sk/ ) Az egyedüli megment ő „ A parlament által szeptember 5én elfogadott új oktatási törvény nagy port kavart mind Ukrajnában, mind pedig nemzetközi szinten. A különböz ő nemzeti kisebbségekhez tartozó szervezetek – köztük a magyarok – képvisel ő i mélyen felháborodtak, hiszen a rendelkezés alapjaiban rengetné meg az évek során kiforrott anyanyelven való oktatási rendszert. A f ő probléma e kormány számára – mint mindig a hat alomra kerülésük óta – az államnyelv ismerete vagy nem ismerete. Az ukránoknak egészen 1991ig nem volt mások által is elismert független államuk, s több száz év alatt különböz ő olyan birodalmak árnyékában kellett élniük, mint Oroszország, Lengyelország va gy épp az Osztrák – Magyar Monarchia. Az általános harc a saját nyelvért és identitásért bizonyos korokban a mindennapi élet része volt. Így saját b ő rükön tapasztalhatták, milyen az, ha elnyomásban kell élni. Az ilyen és hasonló, nyelvet érint ő rendelkezések et talán jogosan nevezhetnék történelmi revánsnak, de
