Kisebbségi Sajtófókusz, 2017. szeptember - Civitas Europica Centralis
2017-09-11
oldal | 17 2017. szeptember 11. együttélését mutatta példaként a felcsepered ő Jánosnak és leánytestvéreinek, Lujzának és Máriának . Az évek során felnövekv ő és a közéleti érdekképviseletet teljes m ellszélességgel felvállaló Esterházy János kiváló tárgyalási érzékével, nyelvtudásával, példamutató személyiségével a magyarság egyik példaképévé n ő tte ki magát. A korabeli KözépEurópa, valamint KeletEurópa különböz ő nemzetiségeinek keveredése és azok mé ly ismerete kell ő alapot nyújtott ahhoz, hogy az évek során a nép által legitimen megválasztott képvisel ő hitelesen álljon ki a nemzeti kérdések, valamint a kisebbségi jogok mellett. Soha meg nem hátrálva, a rá kiszabott büntetéseket is t ű rve … ” Szigeti S zilárd ( http://felvidek.ma/ ) Magyarország rosszabb állapotban van, mint 1992ben – Komoróczy Géza : A fülledt, bundás indulat bármikor, bárki ellen mozgósítható Bezárkózás a nemzeti hagyományba. A kilencvenes évek elején írott cikkének címe ma is aktuális. Komoróczy Géza mégsem hitte volna, hogy ez az állapot huszonöt évvel a rendszerváltás, tizenkét évvel az uniós csatlakozás után aktuálisabb, mint valaha. A professzor augusztusban múlt nyolcvanéves, a bölcsészkaron ötven évig tanított. Az utóbbi öt év az összegzés, a betakarítás nag y korszaka volt. Öt vaskos kötetben, forrásgy ű jteményben dolgozta fel a magyarországi zsidóság történetét. Ez – jó, ha tudjuk – legal á bb ezer év. Mert míg a hazai közvélemény a magyar zsidóság történetét általában kétszázötven évre sz ű kíti, a magyar histór iában kezdett ő l jelen vannak. Komoróczy évekkel ezel ő tt mondta: ha a honfoglalás el ő tti korszakot, a kazár függést nézzük, mivel a kagán és köre (vélhet ő en a magyar elittel együtt) fölvette a zsidó hitet, ha bárki is zsidó volt Vereckénél, az Árpád apánk l ehetett. De van egy másik terep, amit változatlan érdekl ő déssel követ. A hazai politika, amely Komoróczy szerint nyomasztóbb állapotb an van, mint valaha „… A mássághoz való viszony tekintetében nagyjából azon a szinten [vagyunk] , mint a harmincas évek közepét ő l 1945 február jáig, a zsidótörvények korszakában volt. A magyar társadalom lelkileg van felheccelve az idegenek ellen, és ez a fülledt, bundás indulat bármikor, bárki ellen mozgósítható. Ez volt az érzelmi alap arra, hogy 1944 nyarán Munkácson a ge ttóba zárt zsidók elszállításakor a lakosság megrohanta otthonaikat, széthurcolta a dunyhákat, székeket, ócska lábosokat. Néhány helyen a deportáló menet mellett a bámész tömeg a Himnuszt énekelte, fütyült, tapsolt. Mindez le van fotózva, le van írva. Nem mondom, hogy mindenki így tett, azt sem mondom, hogy „ilyen a magyar nép”. Csak azt mondom, ez történt. Egy adott pillanatban ő k jelentették a magyar népet. Tavaly az Ab Ovo Kiadónál megjelent könyvemben, amelynek címe Holocaust, az el ő szót (2015. szeptemb er 1jén!) ezzel zárom: „Most a kormánypolitika ismét kiszabadította a palackból az idegengy ű lölet szellemét, kiengedte a társadalmi térbe. És (…) 1944 ismeretében tudjuk, tudnunk kell, repül a nehéz k ő… ” ( http://168ora.hu ) Székely Csaba : „ fölfele követeljük a jogainkat, lefele pedig rúgjuk a saját kisebbségünket ” Interjú Az erdélyi magyar meleg közösség életlehet ő ségeir ő l írt színdarabot Székely Csaba . Az Öröm és boldogság ot Ándi Gherghe rendezésében mutatják be Marosvásárhelyen a Mészárosok bástyájában. Az el ő adás a többedmagával megalapított független színházi egyesület, a 3G Színház produkciója. Els ő sorban arra voltunk kíváncsiak, hogy a drámaíró milyen irányból közelíti meg a melegek helyzetét egy olyan id ő szakban, amikor kizárólag „ egy férfi és egy n ő önkéntes elhatározással létrehozott házasságaként ” határoznák meg a család fogalmát, de emellett beszélgettün k az új színházi alakulatról is ( http://www.maszol.ro/ ) Nyírd a magyart, úgysem számít! „ Az állítólag Európába igyekv ő Ukrajna parlamentje olyan jogszabályt fogadott el a minap , amelynek egy emberként járhatna csodájára a komplett kont inens, nyugatostulkeletestül. Ilyen nincs, ez elképeszt ő és elfogadhatatlan! –
