Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. december - Civitas Europica Centralis
2016-12-03
oldal | 15 2016. december 3. milliárdokat felemészt ő migránskvótaellenes kampányra, az alaptörvény – végül kudarcba fulladt – módosításának er ő ltetésére? És most nem a szokásos ellenzéki aggodalom szüli a kérdést, hiszen a kormány saját maga ismeri el, hogy a kényszerbetelepítés ellen ezek nélkül is könnyen védekezhetünk. Az Alkotmánybíróság ugyanis néhány napja közzétette véleményét arról az ombudsmani beadványról, amely arra várt volna választ, hogy a jelenlegi jogszabályaink al apján elutasíthatjuke a kötelez ő kvótát. Nézzük a kormányzati értelmezést! Orbán Viktor és Láz á r János is azt mondja, hogy az átlagpolgár által nehezen kihámozható határozat egyértelm ű en rögzíti, nem lehet ránk kényszeríteni a betelepítési kvótát. Ez viszont lényegében az egész idei év migránsellenes, kimondhatjuk, hogy érzelmeket, f ő ként a félelmet és a gy ű löletet felkorbácsoló kampányát teszi lényegében teljesen feleslegessé. Az alkotmánybírósági döntés – ismételjük meg, mert fontos – fideszes értelm ezése szerint az alaptörvényünkb ő l eleve következik, hogy nem kell elfogadnunk a kényszerbetelepítést. Vagyis ugyanez következett bel ő le tavaly év végén is, amikor már az egész ország migránsellenes palkátokkal volt tele, ugyanez következett bel ő le februá rban, amikor a miniszterelnök bejelentette a mindennél fontosabb népszavazást, és ugyanez következett bel ő le, amikor az egyébként érvénytelen referendum után közjogi következményt ígértek. Ez lett volna az a bizonyos alaptörvénymódosítás, ami az ellenzék támogatása híján elbukott … ” Katona Mariann ( http://mno.hu/ ) A választás tétje „ Korábban több rendben is kifejtettem: minden vonatkozásban a pluralizmus, a vélemény és szólásszabadság feltétlen híve vagyok. A szatmári RMDSZkongresszust követ ő en ezért sem helyeseltem T ő kés Lászlónak és híveinek a marginalizálását. Annak ellenére sem, hogy T ő kés egyeduralmi hajlamaival kezdett ő l nem rokonszenveztem. Ma is meg vagyok róla gy ő z ő dve, hogy – ha a románmagyar kapcsolatok normalizálása szempontjából volt is benne logika – végs ő fokon hiba volt szakadást el ő idézni. T ő kést , bármily problematikusnak is t ű nt, az RMDSZ kereteiben kellett vo lna kompromisszumokra bírni. (Persze hallom a jogos fenntartást: „Próbáltad volna meg te!”) A szakadás sajnos nem növelte a szavazótábort, inkább zsugorította. A kölcsönös szemrehányások és elfogultságok csupán a kiábrándultak sorait szaporították. Ezzel a z RMDSZ érdekérvényesít ő képessége is meggyengült. Az „ellentábor” pedig soha nem is volt képes a magyar érdekeket érvényesíteni. A FIDESZsegítséggel Európai Parlamentbe juttatott T ő kés László radikális, a nemzetközi közvéleményre alapozó stratégiája telj ességgel hatástalannak bizonyult. Az európai partnerek, jelesül a Néppárt képvisel ő i sem voltak hajlandóak nyilvánosan is a magyar szempontok mellé állni. Ami érthet ő , hiszen – a németeken kívül – mindeniküknek vaj volt és továbbra is vaj van a fején … ” Bíró Béla ( http://www.maszol.ro/ ) A szellemi fiúöltöz ő „ Az lenne a normális, ha te is elnéznéd a trikolórt, és ő k is a lobogót március 15én” – mondtam valakinek, akit elragadott a sztereotipikus „magyarság”: hogy utálja a trikolórt december elsején. „Én elnézem” – visszakozott rögtön. Tekintve, hogy egy kamaszról van szó, talán még van remény, hogy ne abban a félre értett magyarságban szocializálódjon, mely a félreértett románsággal vívja reménytelen csatáit. Illetve természetesen abban is szocializálódik, de tán meggondolja, amit mondtam neki, és mélyebben, mintsem hogy másnapra elfeledje – jól ismerem, van neki miv el. Minden tréfán és személyes vonatkozáson túl azonban tényleg ez lenne a cél. Gyakran eltöprengek fölötte, hányan és hányszor idézik József Attilát , hányan hallgatjákmondják A Dunánált könnyes szemmel: „Anyám kún volt, az apám félig székely, / félig rom án, vagy tán egészen az.” És: „A világ vagyok – minden, ami volt, van: / a sok nemzedék, mely egymásra tör. / A honfoglalók gy ő znek velem holtan / s a meghódoltak kínja meggyötör. / Árpád és Zalán, Werb ő czi és Dózsa – / török, tatár, tót, román kavarog / e szívben, mely e multnak már adósa / szelíd jöv ő vel – mai magyarok!” Jóval több ez, mint a
