Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. december - Civitas Europica Centralis
2016-12-03
oldal | 16 2016. december 3. tankönyv unalma, üres szédelgés egy „nagy költ ő” el ő tt, jóval több, mint anyakönyvi kivonat: lélekkönyvi kivonat ez, egy valóban nagy költ ő , egy nagy érzékenység for mába szorított, tehát annál igazabb igazsága. Annál is igazabb, mert érz ő dik az eljutás: a folyamat, ahogyan a beszél ő eljutott ehhez a felismeréshez, ahogyan megpróbálta kibékíteni magában a sokféleséget, és ahogy a versben sikerült, tehát nem próbálta be csapni magát. A romániai magyarság már a szellemi higiénia érdekében is megpróbálhatná végre elfogadni a múltat, és tovább lépni, s nem úgy élni, mintha egy átmeneti állapotban élne, miel ő tt ismét „visszakapjuk” Kassát és Kolozsvárt. Így csak túlélni lehet , élni a szó teljes értelmében semmiképpen sem … ” Demény Péter ( http://www.maszol.ro/ ) Hogyan is ünnepelhetnénk? „ Nehéz lenne jobban illusztrálni, milyen a viszony Magyarország és Románia, illetve az Erdélyben él ő magyar közösség és a román állam hivatalos szervei között annál, hogy a magyar Külügyminisztérium kategorikusan megtiltotta a magyar diplomáciai testület tagjainak, hogy bármi lyen, a románok által nemzeti ünnepnek kinevezett december elseje alkalmából megtartott hivatalos román rendezvényen részt vegyenek. Nem kell ahhoz a nemzetközi kapcsolatok szakért ő jének lenni, hogy ebb ő l levonhassuk a következtetést: a két ország között e nyhén szólva is fagyos a diplomáciai viszony. Két, ugyanazon katonai és államközi szövetséghez, azaz a NATOhoz és az EUhoz tartozó ország között szokatlanok az ilyen, barátságosnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhet ő lépések. Persze maga a helyzet se m igazán szokványos, hiszen a 21. század Európájában az sem feltétlenül természetes, hogy egy ország olyan dátumot válasszon nemzeti ünnepként, amelyen azt ünnepli, hogy szomszédjától területeket szerzett, és ezt évr ő l évre pátoszos, történelemhamisító frá zisokat pufogtatva, katonai parádékkal megspékelve ülje meg. Ráadásul mindezt úgy teszi, hogy az érintett terület ő shonos lakossága a mai napig milliósnál nagyobb számban él szül ő földjén. Márpedig ennek az üzenetét nehéz másként értelmezni, mint hogy a rom án állam nem tekinti egyenl ő jogú polgároknak a területén él ő 1,2 milliós magyar közösség tagjait, hiszen olyan napot választott ki nemzeti ünnepnek, amely e közösség számára nem hogy nem ünnep, de az önrendelkezéshez való jog megtagadását és a jogfosztás kezdetét jelzi … ” Balogh Levente ( http://www.kronika.ro/ ) Nem beszél ő szomszédok „ Sokféleképpen körülírható, hogy a rendszerváltást követ ő en miként alakult Magyarországnak a szomszédos államokhoz f ű z ő d ő viszonya, a legtalálóbb jelz ő azonban talán az, hogy hullámzóan. El ő fordultak id ő szakok, amikor például a magyar – román vagy a magyar – szlovák relációban valóságos hidegháborús hangulat uralkodott , és ez az állapot bizony alaposan kihatott az utódállamokban él ő magyar közösségek életére is. Ami nem véletlen, hiszen Magyarország esetében – a jobboldali kormányok idején legalábbis – a nemzetpolitika alapvet ő en meghatározza a szomszédságpolitikát, ame lyre ekképpen jelent ő sen rányomja a bélyegét a határon túli magyarok helyzete. Vagyis mindezt tulajdonképpen állandó kölcsönhat á sként kell felfogni, hiszen ha Budapest jó viszonyt ápol valamelyik szomszédjával, akkor az kedvez ő helyzetet feltételez az adot t államban él ő magyarok tekintetében, viszont ha valamelyik utódállamban elnyomják a magyarokat, akkor értelemszer ű en nem beszélhetünk fellendülésr ő l a szomszédságpolitika terén. Ebben az összefüggésben is érdekes, mi a helyzet jelenleg a régióban. Magyar – szerb viszonylatban a felek egyetértenek abban, hogy „történelmi csúcson, maximumon” vannak a kétoldalú kapcsolatok, a két ország kormánya épp a minap tartotta harmadik együttes ülését, a részleges autonómiával rendelkez ő vajdasági magyarok pedig azt vallj ák, hogy ő k is profitálhatnak ebb ő l a kegyelmi állapotból. Az állampolgárság ügyében dúló viták ellenére Budapest és Pozsony ma már számos kérdésben egyetértésre jutott, és bár a kett ő s állampolgárság intézménye, a magyar nyelv ű oktatás támogatása kapcsán továbbra sincs egyetértés, politikailag jelent ő sen javult a szlovák – magyar viszony. Ugyanez
