Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. október - Civitas Europica Centralis
2016-10-25
oldal | 15 2016. október 25. értelmezés él, kiki politikai érdekei, meggy ő z ő dése szerint használja a forradalom emlékezetét … ” ( http://www.va sarnapihirek.hu/ ) Kordonok között „ Ha az 1956os forradalom és szabadságharc a nemzeti egység megélésének kivételes és röpke pillanata, akkor a hatvanadik évforduló állami és pártszint ű meg ünneplése a politikai megosztottság felmutatása volt. Mára rögzíthetjük a tényt: a 2010es választások földrengésszer ű változása reményeink ellenére nem hozta létre a nemzeti együttm ű ködés kereteit, nincs itt semmiféle új egység, a komoly er ő feszítések és kétségbevonhatatlan eredmények dacára nem született újjá politikai közösségünk. Ez a hajó elment. Tal á n nem is történhetett másként. Azért viszont nagy kár, hogy e kudarc demonstrációjához ’56 h ő sei, az oly sokat emlegetett pesti srácok alkották most a bi odíszletet. Meggy ő z ő désünk szerint helytelen a forradalom ünnepén arra buzdítani a polgárokat, hogy szétfütyüljék a központi megemlékezést. Az ilyen felhívás méltatlan helyzeteket teremt, indulatokat vált ki, s nemcsak a szónokot, hanem az emlékezni, ünnep elni vágyók sokaságát is sérti. Ám a törvény bet ű je szerint a véleménynyilvánítás e formája nem üldözend ő . Egy politikus fizetésében benne van az utca népe fel ő l érkez ő kritika elviselése – a kormányf ő újabban mintha kitérne az ilyen kockázattal járó szere plések el ő l – ; furcsa lenne a magyar jobboldaltól, ha ezt másként gondolná Demszky Gábor és Gyurcsány Ferenc – akinek tegnapi fellépése a központilag vezérelt rend ő rterror tizedik évfordulóján önmagában blaszfémia – szónoklatainak rendszeres megzavarása ut án … ” Szeret ő Szabolcs ( http://mno.hu/ ) 1956 és a morális cselekvés emlékezete A történelemben mindannyiunknak lesz olyan helye, ami felett nem a „ vádlottak padja ” felirat szerepel „… Elhazudva magam el ő l a kis magyar politikai valóság tartópilléreinek szilárdságát, éveken át arra készítettem fel magam, hogy bár az emlékezet plurál is, és az emlékezetpolitikai viták befejezhetetlenek, a történelemben mindannyiunknak lesz olyan helye, ami felett nem a „vádlottak padja” felirat szerepel. Hogy a bet ű k, szerkeszt ő ségek, állami források és pályázatelbírálások felett ő rköd ő k nemcsak akarjá k, hanem tudják is, hogy a kulturális emlékezetben, a kánonban mindenkinek helyet, múltat, ént kell adni. A plurális emlékezet elválaszt, de egyúttal hidat is felhúz terek, szobák, id ő k és tettek között. Az olyan történelmi eseménybe és s ű r ű ségbe, mint 195 6, olyan „igaznak vélteket” teremt, amelyeknek nem a másik (oldal) kizárása a céljuk, hanem inkább például a szembenézésr ő l folytatott humanizált diskurzus. Ilyen beszéd, ilyen tudás, a mindenki számára egyetlen haza nem épülhet fel „egyedüllétben”, azaz a kkor, ha csak az egyik fél tudása az egyetlen és érvényes történelem … 1956 üzenete: lehetséges a morális cselekvés, az antitotalitárius feltámadás, a cselekvés szabadságát követel ő hazaszeretet, és van olyan, hogy „a magyar lélek”. Ennek átadását ma nem v árhatjuk a domináns politikától, egyénenként kell az emlékév egyes darabjait magunknak összerakni. Hiába az emlékév könyvei, az emlékezések, a történészi karnyújtások, ezek az összerakosgatások a történészen túlmutató vagy abban lakozó másik magyar nélkül kudarcra van ítélve. Gergely Ágnes írja: „Budapestb ő l az emlékét szeretem. (…) Budapest számomra annyi, mint szoborban a negatív tér: azáltal van, hogy nincs.” 2016ban az ’56os emlékév azáltal van, hogy nincs, és ebben a nincsben egy majd valaha lehetséges emlékév ábrándját szeretjük. Egyszer majd biztos eljön, valahol túl 2006on és 2016on, megtaláljuk. Valahol, valamikor, 1956ban. ” Böcskei Balázs ( http://mno.hu/ ) Hello darkness, my old frend „ Még az október huszonharmadikát megel ő z ő napokban fogalmazom ezeket a mondatokat, amikor is az a legnagyobb kérdés, hogy kifütyülike Orbán Viktort az ellenzék által felhergelt elégedetlenek, vagy a szimpatizánsok lesznek sokkal többen, és elfojtják az ünnep méltóságát megzavarni akarókat. Mindk ét oldal er ő sen szervezkedik, és megfoghatatlan a végeredmény. Vagyis, ha nem leszünk jelen, akkor kénytelenek leszünk a sajtóból, televízióból tájékozódni, s attól függ ő en lesz vagy nem lesz kifütyülés, hogy melyik
