Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. augusztus - Civitas Europica Centralis
2016-08-27
oldal | 15 2016. augusztus 27. politikai fórummá változtatta a kulturális élményre hangolódott telt házas közönséget. Pedig példát vehettek volna a két főszervező önmérséklést tanúsító rövid beszédeiből. Ehelyett semmi újat nem mondó, közhelyekből és szóvirágokból felépített retorikai mutatvánnyal rukkoltak elő. Ezek után revelációnak hatott a fővédnök üzenetértékűen megszerkesztett beszéde. Megnyitóra ennyi elég is lett volna. A többi csak arra volt jó, hogy a fiatalokat elkedvetlenítse az ilyen rendezvényektől. Pedig az idén a nyitógála műsora őket célozta meg …” Karácsonyi Zsigmond ( http://www.e-nepujsag.ro/ ) Ilonka néni és Hedvig „Csütörtökön temették el a 104 éves korában elhunyt Tamás Ilonkát, akit csak azért fosztottak meg szlovák állampolgárságától, mert felvette a magyart. Ugyanezen a szomorú napon emlékeztünk meg arról is, hogy éppen egy évtizedig zaklatták a pozsonyi hatóságok a csallóközi származású Malina Hedviget, aki emiatt kénytelen volt Győrbe költözni, és ugyancsak felvenni hazánk állampolgárságát. Döbbenetes azonosságot mutat a két sors, amelyet elsősorban Robert Fico előző kabinetjének arroganciája, de részben a jelenlegi kormány cinizmusa árnyékol be. Az idős gömöri asszony és társai megpróbáltatásait Budapesten sem nagyon tették szóvá. Mi több: Orbán Viktor és Szijjártó Péter szemrebbenés nélkül arról papol, hogy kiválóak, valóságos történelmi csúcsra jutottak a szlovák–magyar kapcsolatok. Annyiban igazuk van, hogy a felelős politikusok egy ideje nem rikoltoznak szitokszavakat a Dunán át vagy a médián keresztül egymásnak. Tovább gyarapodik a gazdasági együttműködésünk. Ugyanakkor mindkét fővárosban megelégednek annak a közhelynek a pufogtatásával, miszerint vannak köztük vitás kérdések, de azokat tárgyalásos úton rendezik. Magyarán: szőnyeg alá söprik vagy a kormányközi vegyes bizottságnak nevezett sóhivatal emberei amolyan gumicsontként elrágódnak rajtuk. Ilyen sorsra jutott a két nő ügye is. Tamás Ilonka úgy távozott az élők sorából, hogy valójában a jogfosztó intézkedés következményeként hontalanná vált gömöri szülőföldjén. A magyar kormány néhány éve az emberi jogaiért bátran harcoló idős asszonyt magas állami kitüntetésben részesítette. És ezzel mosta saját kezeit. Azóta legfeljebb diplomáciai szóvirágokban foglalkozott az állampolgárságuktól megfosztott szlovákiai magyarok ügyével, aminek előmozdítását hallgatólagosan civil szervezetre hagyta …” Szilvássy József ( http://nol.hu/ ) Nem kispályásnak való vidék „Törökország a legjobb diplomatákat is kegyetlenül nehéz feladat elé állítja. Nem is nagyon érthető, Szijjártó Péter minek utazott oda a hét elején, és miért akar Orbán Viktor is Ankarába látogatni. A puccskísérlet után végképp megerősödött Recep Tayyip Erdogan elnöknek nincs különösebb szüksége egy nem túl jelentős közép-európai ország jóváhagyására, köszöni szépen, hatalma szilárd és napról napra szilárdabb. Nemcsak a törvénytelen katonai akció felelőseit, de a gyanú szerint Fethullah Gülen hitszónokhoz húzó tanárokat, egyetemi professzorokat, bírákat és újságírókat is tömegével vettek őrizetbe vagy bocsátottak el … Erdogan nem futsalos játékos. Vlagyimir Putyin, Barack Obama és Angela Merkel szintjén focizik. A magyar külügyminiszter és a napokban a brazil Folha de S. Paulo című lapnak nyilatkozó Orbán egyaránt támogatásáról biztosította az ankarai kormányzatot – ám ennél nem tudtak többet ígérni. Szó sem lehet például a törökök által régóta áhított uniós vízummentességről. Ez ugyanis aligha jönne jól Orbánnak a menekültellenes népszavazás előtt, meg amúgy se nagyon függ a magyar szándékoktól. A törököknek tehát a jelek szerint csupán azt kellene értékelniük, hogy a magyar kormány az elsők között állt ki Erdogan mellett, ám ez alighanem csak rövid távon számít …” Horváth Gábor ( http://nol.hu/ )
