Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. augusztus - Civitas Europica Centralis
2016-08-27
oldal | 16 2016. augusztus 27. Így szabadul el az őrület Vérvád és koncepciós per, fajelmélet és államosítás: Závada Pál Egy piaci nap című regénye 1946 reményteljes májusába visz vissza, hogy megértsük, hogyan áll együtt a háború és a béke, mi visz rá arra vásározó járókelőket, hogy falkába verődve gyilkoljanak. Az íróval Parászka Boróka beszélgetett „Az biztos, hogy ami a háború alatt végbement, ahogy a propagandagépezet „a zsidót” gyűlöletessé tudta tenni – ez nem szűnt meg a háború végével, azzal, hogy a lágereket felszabadították. A manipuláció eleven maradt, olyasmi, amihez bármikor lehet nyúlni, amellyel minden piszkos ügyet le lehet reagálni…” "( http://erdelyiriport.ro/ ) Bayer Zsolt, amint "nagy, szent fogadalomra" készül Terjedelmes interjút készített Bayer Zsolttal, a Magyar Hírlap nemrég állami kitüntetéssel elismert publicistájával a Mandiner. A kisebbségeket nem kímélő újságíró kitüntetése miatt már csaknem száz korábbi kitüntetett mondott le saját elismeréséről, és küldte/küldi vissza Áder János köztársasági elnöknek a maga ilyen vagy olyan keresztjét. Az interjúban a riporter kérdésére – írásaiban miért támadja személyükben a másik oldal szereplőit, miért nem a tetteiket, szavaikat kritizálja – Bayer azt mondta, nem ír több trágár és durva politikai publicisztikát. Úgy fogalmazott, "nagy, szent fogadalmat is teszek itt most a kitüntetések és egyebek hatására, hogy tehát: megpróbálok felnőni a feladathoz." Beszélt a zsidósághoz való viszonyáról is. Mint mondta, családja túlkompenzált, mert apai nagyapjának az egyik testvére Volksbund-tag volt ezért 14 éves koráig, a gimnáziumig ő nem is hallotta ezt a szót. Úgy fogalmazott, ő sosem „a zsidóval”, mindig emberekkel találkozik … A publicista arról is beszélt, hogy 1988-ban nem ilyen Magyarországot képzelt, ő és generációja kudarcot vallott a polgári Magyarország felépítésében. Leszámítva a határon túli magyarok témáját "semmit nem tudok mondani, ami 1988-ban, amikor a Fideszt alapítottuk, a szemünk előtt lebegett és most megvan. Semmit" ( https://nepszava.hu/ ) A Bayer/Schöpflin-affér folyományai „Mindazok, akik Bayer kitüntetése miatt tiltakozunk, nem arra kérjük-e a magyar állam jelenlegi vezetőit, hogy legyenek képmutatók? Hiszen Bayer nézetei a magyar államot megtestesítő vezető körök nézetei. A plecsnidobálási társasjáték közben a Bayer Zsolt újságíró kitüntetése és Schöpflin György európai képviselő (FideszKDNP) hírhedt Twitter-üzenete miatti világra szóló botrány lényegét Budapesten cafatokra beszélték szét. A mellékkörülmények szenvedelmes vitatása – mint oly gyakran – elfeledtette azt a nem is kevés alapos írást, amely erről az ügyről szól. (Én is tettem erre gyarló kísérletet az Élet és Irodalom augusztus 26-ai, pénteki számában.) Maga a botrány is fölvetett pár fontos kérdést, nemcsak az, ami kiváltotta … Bayer kitüntetésének gesztusa révén – illetve annak révén, hogy nem kérik föl Schöpflin Györgyöt, hogy mondjon le EP-képviselői mandátumáról, vagy legalább lépjen ki a Fidesz-KDNP európai képviselőcsoportjából – a magyar állam hivatalosan és nyíltan azonosítja magát a rasszizmussal, az idegengyűlölettel, a sovinizmussal, az irredentizmussal, és így tovább. De ha a tiltakozás célt érne, akkor csak annyi történnék, hogy folytatódhatnék az állami propaganda kétszínűsége. Le lehetne tagadni a fajüldözést és fajgyűlöletet, amely a magyar állami politika egyik (talán a lényegi) vonása. Elég sokan visszaadták a kitüntetéseiket – és erkölcsi undoruk szerintem indokolt és helyénvaló –, ám erre (és persze nem pusztán erre) megérkezett a csattanós válasz Orbán miniszterelnök péntek reggeli rádiónyilatkozatában: a magyar állam újabb, még erősebb kerítést húz föl a déli határon, nehogy erre menekülhessenek a borzalmas szíriai háború szerencsétlen áldozatai. És ez a lényeg. Abba a pokoli helyzetbe kerültünk, hogy a kegyetlenség és részvéttelenség
