Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. május - Civitas Europica Centralis
2016-05-10
oldal | 13 2016. május 10. Szabadságpárt (FPÖ) szinte pillanatok alatt vált az ország legnépszer ű bb politikai formációjává, s egyel ő re úgy t ű nik, ez a szárnyalása tartós is lesz. A menekültkrízis megoldása ugyanis nem várható egyik napról a másikra … ” Rónay Tamás (nszv) Az elnök – és a tények „ Daniel Patrick Moynihan szenátor hátrahagyott egy pompás mondatot. Így szól: mindenkinek joga van saját véleményhez, de nincs joga saját tényekhez. Ezt a takaros szentenciát azért idéztem, mert az MTA elnöke, Lovász László maga nyilatkozta az akadémiai közgy ű lés el ő tt, hogy a Lukács Archívum (LAK) tárgyában „sok alaptalan megnyilvánulással" találkozott a sajtóban és a hozzá intézett levelekben, ő maga azonban „racionális matematikusként szeret(ne) ragaszkodni a tényekhez". A tények pedig – így az Akadémia elnöke – a következ ő k: „ Lukács György akadémikus 1971. június 30án kelt végrendeletében úgy rendelkezett, hogy »Könyvtáramat a Magyar Tudományos Aka démia Filozófiai Intézetének hagyományozom azzal, hogy az Intézet önálló gy ű jteményként külön kezelje«, továbbá »A kézirataimat a magyar Tudományos Akadémiának hagyományozom meg ő rzés végett«." (L. az Akadémia honlapját – a mondatot javítottam – M. M.) Ha ezzel a tények leltárának a végére értünk volna, rendben is volna a dolog, de persze csak ennyib ő l (45 évvel kés ő bb) úgyszólván semmi nem következik arra nézvést, mit is m ű velt, m ű vel és fog m ű velni a magas Akadémia Lukács hagyatékával, arra nézvést meg vé gképp nem, mit a végrendeletben talán érthet ő módon nem említett, mert csak utóbb és egyébként az MTA kebelében létrehozott L AKkal. De persze tovább is van … ” Mesterházi Miklós (nsz) Ki hamisítja meg a történelmet? A Nyugat célkeresztjében az orosz identitást meghatározó világháborús gy ő zelem „ Tudod, nektek, magyaroknak az a problémátok, hogy az utolsó nagy gy ő zelemért kis túlzással Nándorfehérvárig kell visszalapozni a nemzeti emlékezetben – egy orosz ismer ő söm fogalmazott így, amikor a nemzeti önbecsülésr ő l beszélgettünk. A május 1jét ő l 10ig tartó orosz ünnepségsorozat idején érkezett Budapestre, megnézett egy operettet, elment a Széchenyibe, majd a saját megfogalmazá sa szerint romantikus európai körútján a barátn ő jével Bécsbe utazott tovább, ahol este az Operába volt jegye, hogy aztán másnap Berlinbe menjen, igyon egy jó sört, s elégedetten körbenézzen a Reichstag és a Brandenburgi kapu környékén. Ott, ahol 71 éve a g y ő ztes szovjet hadsereg katonái kit ű zték a sarlókalapácsos vörös zászlót. A magyar nemzeti identitást valóban jelent ő s mértékben meghatározza, hogy az elmúlt jó három évszázadból két dics ő séges, ám elbukott szabadságharcra, két kevésbé dics ő séges vesztes világháborúra és a fájdalmasan vérbe fojtott ’56os forradalomra emlékezhet ü nk. Az oroszoknak viszont nem kevés önbizalmat ad a gy ő ztesen megvívott második világháború, a maga több mint 20 millió áldozatával, a világ jobbik részének összefogása adta erkölc si t ő kével, amely mára a szemükben elhomályosítja a kommunista kísérlet b ű neit, a sok és felesleges szenvedést, a közben más népek szuverenitását sért ő birodalmi terjeszkedést. Nem véletlen hát, hogy május 9., a gy ő zelem napja a mindenkori hatalomnak a nag yság felelevenítését szolgáló tudatos nemzetépít ő törekvése mellett s ellen é re valójában nagyon is személyes, szakrális ünnep. Nem egy katonai vagy politikai, hanem sokkal inkább vallási attribútumokkal bíró esemény, ahogy nevezik: a szent háború. Mindenek el ő tt emlékezés a minden családot kivétel nélkül érint ő szenvedésre, az áldozatokra, s persze a h ő siességre, valamint a mindent feloldó gy ő zelemre. Logikus, hogy ezekre az érzésekre épít a hatalom is, és a második világháborúban aratott diadal – küls ő ségei ben a mind grandiózusabb parádékkal vagy a Györgyszalaggal meger ő sítve – k ü lönösen az elmúlt jó másfél évtizedben a nemzeti identitás sarokkövévé vált … ” Stier Gábor (mno)
