Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. április - Civitas Europica Centralis

2016-04-02

oldal | 16 2016. április 2. méltán tarthatja úgy számon, mint a politikai­erkölcsi kiállás mintáját. Elegend ő‍ , ha Winston Churchill akkori brit miniszterelnököt idézzük meg, aki kijelentette: a béketárgyal ásokon fenn kell tartani egy üres széket az általa nagy formátumúnak nevezett, életét áldozó magyar miniszterelnöknek, aki szerinte a hitleri ő‍ rülettel szembeni politika mártírja. A tiszteletadás annak is szólt, hogy a közismerten angolbarát magyar kormány f ő‍ halálával segítette hátráltatni a náci propagandagépezet m ű‍ ködését, utolsó cselekedetével felhíva a figyelmet a világot fenyeget ő‍ h‍a‍t‍a‍l‍m‍a‍s‍ ‍v‍e‍s‍z‍é‍l‍y‍r‍e‍ ‍…‍ ”‍ ‍ ‍ ‍ Megyeri Dávid ( http://magyaridok.hu/ ) Amit Spengler csak sejthetett ‍ „‍ A múlt század egyik legnagyobb hatású gondolkodója, Oswald Spengler , német bölcsel ő‍ A Nyugat alkonya cím ű‍ m ű‍ vével f elkavarta a gondolkodókat, akik ellenkezve fogadták azt a megállapítását, hogy véget ért egy korszak. A magyar Márai Sándor hosszú ideig igyekezett cáfolni ezt az elképzelést, és elkötelezetten védelmezte a polgári kultúrát és életszemléletet. A m ű‍ valóban olyan pillanatban született, amely fordulatot eredményezett a történelemben. A polgárság lassú térvesztésének folyamatában (melyet oly érzékletesen ábrázolt Thomas Mann ) megjelent a szocializmus ideológiája, amely új esélyeket kínált sokmilliónyi reményte l‍e‍n‍ ‍p‍r‍o‍l‍e‍t‍á‍r‍ ‍s‍z‍á‍m‍á‍r‍a‍ ‍…‍ A német bölcsel ő‍ er ő‍ s kritikával illette a civilizáció kultúraellenességét. Nem sejthette, hogy a szörny ű‍ második világháborút követ ő‍ en egyre gyorsabb tempóban hódít az új barbárság, mely az emberiséget ideáljaitól és kiküzdött értékeit ő‍ l, s ő‍ t szabadságától is igyekszik megfosztani, mintegy visszaforgatva a történelem kerekét. Miközben soha nem látott és nem sejtett mértékben fejl ő‍ dik a gépi kultúra, sok mindent elsorvaszt abból, ami a világot emberivé tette . A legfelt ű‍ n ő‍ bb, legá rtalmasabb a szavak jelentésének szándékos meghamisítása, a hazugság, ferdítés széleskör ű‍ alkalmazása, amely a tömegek megnyerésének leghatásosabb módja és fel­feltör ő‍ kritikájának, elégedetlenségének hatásos fékeként szolgál. Hogy a hétköznapi ember rezze néstelenül fogadja el a valóság meghamisítását, korlátozni kell gondolkodásra való képességét …‍ ”‍ ‍ ‍ ‍ Rónay László (nszv) Meghasonlás ‍ „‍ Még meg sem száradt a tinta a (titkos) koalíciós szerz ő‍ désen, már itt is van az a helyzet, amikor a Hídnak szembe kell fordulnia önmagával, mindazzal, amit eddig képviselt, s f ő‍ leg szembe kell fordulnia választói érdekével. A kett ő‍ s állampolgárságot lehetetlenné tév ő‍ törvény az els ő‍ Fico­komány nemzeti manifesztumának tekinthet ő‍ , esszenciája a 2006 –‍ 2010­es id ő‍ szak uszító magyarellenességének. Külön történet, hogy egy ennyire nyilvánvalóan demokráciaellenes szabályozás, amely ráadásul még az alkotmánnyal is ellentétes, miért része még mindig a sz lovák jogrendnek, f ő‍ ként az újdonsült szlovák –‍ magyar, vagy pontosabban fogalmazva, Fico –‍ Orbán­barátság fényében. É rthet ő‍ tehát, hogy a Híd a kezdetekt ő‍ l‍ ‍f‍o‍g‍v‍a‍ ‍e‍l‍l‍e‍n‍e‍z‍t‍e‍ ‍a‍ ‍j‍o‍g‍s‍z‍a‍b‍á‍l‍y‍t‍,‍ ‍s‍ ‍t‍ö‍b‍b‍ ‍l‍é‍p‍é‍s‍t‍ ‍i‍s‍ ‍t‍e‍t‍t‍ ‍a‍n‍n‍a‍k‍ ‍e‍l‍t‍ö‍r‍l‍é‍s‍e‍ ‍é‍r‍d‍e‍k‍é‍b‍e‍n‍ ‍…‍ ”‍ ‍ ‍ ‍ Czajlik Katalin ( http://ujszo.com/ ) A kölcsönösség esélye ‍ „‍ A nemzeti önérzetér ő‍ l híres, s ő‍ t bizonyos értelemben hírhedt magyar irodalmi nyilvánosság egy jelent ő‍ s része számára traumatizáló hatással volt, hogy a valóban jelent ő‍ s magyar irodalom els ő‍ Nobel­díjasa egy származását tekintve zsidó ember. Sokan, túlságosan is sokan éltek a gyanúperrel, hogy Kertész Imre , akit a magyar balliberáli s oldal sem igazán tekintett Nagy Magyar Írónak, kizárólag a zsidósága, illetve a magyarsággal szembeni fenntartásai miatt bizonyult, úgymond, méltónak a legjelent ő‍ sebb nemzetközi irodalmi kitüntetésre. Annál is inkább, mert sokan voltak olyan magyar írók, akiket az irodalomkritika tényleg nagy magyar íróknak tekintett (hogy csak néhány nevet említsek: Nádas Péter , Esterházy Péter , Spiró György , Krasznahorkai László é‍s‍ ‍m‍á‍s‍o‍k‍)‍,‍ ‍a‍k‍i‍k‍ ‍„‍v‍a‍l‍ó‍b‍a‍n‍”‍ ‍m‍é‍l‍t‍ó‍a‍k‍ ‍ lehettek volna az irodalmi Nobel­díjra, a korábbi generáci ók nagyjairól –‍ mindenekel ő‍ tt Kosztolányi Dezs ő‍ r ő‍ l , Szentkuthy Miklósról , Ottlik Gézáról vagy Mészöly Miklósról –‍ nem is szólva. Ő‍ k azonban szóba sem igen jöttek. A gyanú ráadásul nem is t ű‍ nhetett teljesen alaptalannak, hiszen az a látszat teremt ő‍ dött, mintha Kertész az antiszemitizmus

Next

/
Thumbnails
Contents