Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. április - Civitas Europica Centralis
2016-04-02
oldal | 17 2016. április 2. leggátlástalanabb képvisel ő it, a németeket feloldaná a felel ő sség alól, s a Nobeldíj pusztán a hála egyik jele volna. A probléma csak az, hogy e gyanú – minden látszat ellenére – teljesen alaptalan. A Nobel bizottsá g a díjat explicite a Sorstalanság cím ű regényéért ítélte oda Kertésznek . Ahhoz, hogy a döntésr ő l többékevésbé tárgyilagos ítéletet alkothassunk, mindenekel ő tt ezt a regényt kellett volna narratológialag górcs ő alá vennünk. Ezt a m ű veletet a posztmodern e l őí téletekbe beleszédült s a kor magyar irodalmi orgánumait uraló magyar irodalomkritika – szinte már megdöbbent ő módon – utólag is alig tette meg. A regényb ő l film is készült. Nem tisztem, hogy a filmr ő l ítéletet mondjak, ezt a jelen írás keretei közt nem is tehetném. Az azonban bizonyos, hogy a regény legfontosabb szépirodalmi erényei – épp azok, melyeknek köszönhet ő en a regény az irodalmi Nobeldíjat kiérdemelte – a filmen legfeljebb részben érvényesülhettek … ” Bíró Béla ( http://www.maszol.ro/ ) A szálka és a lelkiismeret „ Hirtelen az a nap jutott eszembe 2002ben, amikor bejele ntették az els ő magyar Nobeldíjas irodalmár nevét. Ha az emlékezetem nem csal, akkor kulturális rovatvezet ő ként ért a hír a Krónika cím ű napilapnál, s bizony elég felkészületlenek voltunk. Ő szintén: nem is nagyon sejtettem, hogy abban az évben labdába rúg hat a magyar irodalom a Nobeldíj kapcsán, csak annyit tudtam, hogy Nádas és Esterházy egy nap majd megkapja. De akkor még hol volt Nádas nagyregényének külföldi menetelése? Kertészre tehát egyáltalán nem számítottam, felkészületlenek voltunk minden tekint etben, de az öröm, az eufória mindent feledtetett. (Csak így zárójelben: Nádas díjára már jóval többet készültünk a Népszabinál, hiába.) Valamiféle gyerekkori álom teljesedett be akkor, hiszen ki ne venne úgy tollat a kezébe, hogy ne a Nobeldíjra gondoljon, hogy ne a svéd akadémikusok lebegjenek a szeme el ő tt. 2002 október 10én Kertész helyettem, helyettünk is vette át a díjat, a maga és a magyar irodalom nevében. Minden magyar író vagy annak készül ő tehetség nevében. Aztán persze jött a szomorúsá g is. Mert miközben otthoni örömmámorban még a kertészeti szakkönyveket is elkapkodták a bejelentés után, csakhamar el ő kerültek a fanyalgó hangok, az összeesküvés és frusztráció hangjai … ” Papp Sándor Zsigmond ( http:/ /www.maszol.ro/ ) Jobb törvényeket, jobb törvényhozókat! „ Mindennapos szerepl ő je lett a korrupcióellenes ügyészség a romániai közéletnek: jóformán nincs híradó egyegy újabb ügy nélkül, valakit megint gyanúba fogtak, vizsgálnak, eljárást indítanak ellene, ő rizetbe veszik vagy letartóztatják, mentelmi jogának felf ü ggesztését kérik a parlamentt ő l, bírósági felügyelet alá vagy házi ő rizetbe helyezik, eltiltják munkájától, feloldják vagy szigorítják az eddig foganatosított intézkedéseket, már nem is lehet követni, hogy a sok magas rangú tisztségvisel ő ügye éppen hogy á ll, s ha több is va n neki, az csak növeli a z ű rzavart. És ez a köd nem segíti a tisztánlátást … ” Demeter J. Ildikó ( http://www.3szek.ro/ ) Az Ember Apja „ Az Erdélyi Napló Isten hozott a huszonegyedik századba cím ű cikkének szerz ő je (mellesleg nem minden alap nélkül) úgy véli, hogy az Oskárdíj bizottság csupa olyan filmet jelölt az O skárdíjra, melyek a mai világ – politikai korrektséggel jellemezhet ő – mentalitásának kifejez ő dései. Azaz a szelekció nem esztétikai értékek, hanem politikai megfontolások mentén zajlik. Csakhogy a Saul fia ennek az (ismétlem, nem mindenben megalapozatlan ) hipotézisnek abszolút mindenben ellentmond. A Saul fiának Saulja (származása, lágerfogsága és minden egyéb dacára) minden csak nem „zsidó”, legalábbis a fogalom (magyarországi és izraeli) jobb oldal által forgalmazott értelmében. Saul keresztbe tesz mind enkinek, aki a táborban zsidóként próbál szembeszegülni az antiszemita hatalommal. Zátonyra futtat (vagy futtatna) minden összeesküvést. Sorozatosan veszélybe sodorja azokat, akik ellenállnak, mert meg akarnak szökni. Ami megtévesztheti a néz ő t az az, hogy a „fiát”, akir ő l szinte már egyértelm ű en kiderül, hogy voltaképpen nem is az ő fia, mindössze azért akarja minden áron rabbival, zsidó rítus szerint eltemettetni, mert nem ismer más egyházi rítust
