Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. március - Civitas Europica Centralis

2016-03-19

oldal | 17 2016. március 19. hivatalnokkormány léte volna. Amögött a parlamenti pártok részben tudatosan és átgondoltan nekimennének az il yen széls ő‍ séges értékrend társadalmon belüli terjedésének. Nekimennének azoknak a jelenségeknek, amelyek az elmúlt években felhalmozódtak, illetve amik miatt ez a magatartás er ő‍ södik. Ha erre adnának maguknak másfél évet, akkor akár sikerrel is járhatnának . Ellenkez ő‍ esetben a széls ő‍ jobboldal nem gyengülni, hanem er ő‍ södni fog, ahogy ez a‍z‍ ‍e‍l‍m‍ú‍l‍t‍ ‍é‍v‍e‍k‍b‍e‍n‍ ‍i‍s‍ ‍t‍ö‍r‍t‍é‍n‍t‍ ‍…‍ ”‍ ‍(‍ http://www.hirek.sk/ ) Normandie­nyemeckij ‍ „‍ Frank­Walter Steinmeyer szerint a normandiai négyek március 3­4­i találkozója Párizsban sorsdönt ő‍ kellett volna hogy legyen az ukrajnai szakadár vidékek és Kijev viszonyának rendezésére nézve. Nem lett az. A normandiai formátum, a minszki kontaktcsoport és az EBESZ, vagy a mindezekkel parallelben m ű‍ köd ő‍ amerikai ( Nuland )­orosz közvetítés eddigi aktivi tását nézve, ez a bejelentés nem egyéb éber álomnál, fura játék Kijevvel. Párizs sorsdönt ő‍ lehetett volna, ha nem arra megy ki, hogy addig hozzák döntéshelyzetbe Kijevet, míg a donyecki és luhanszki árnyékkormányok iránti moszkvai figyelem lanyhább Szíria miatt, en bloc és en detail. A normandiai­négyek (Franciaország, Németorsz á g, Oroszország, Ukrajna) mára valójában egy beszédes hármas: Párizs, Berlin, Moszkva. Ukrajna az egyenl ő‍ ségb ő‍ l‍ ‍„‍p‍a‍r‍t‍n‍e‍r‍i‍”‍ ‍a‍l‍á‍r‍e‍n‍d‍e‍l‍t‍s‍é‍g‍b‍e‍ ‍k‍e‍r‍ü‍l‍t‍.‍ ‍ Ő‍ t épp a szakadár területek és közt e lév ő‍ viszony rendezése végett rá kell venni, hogy el ő‍ bb legalizálja a szakadárokat, s csak aztán a‍g‍g‍ó‍d‍j‍o‍n‍ ‍a‍ ‍f‍e‍g‍y‍v‍e‍r‍e‍k‍ ‍i‍r‍á‍n‍t‍.‍ ‍A‍z‍a‍z‍ ‍k‍a‍p‍a‍c‍i‍t‍á‍l‍á‍s‍ ‍z‍a‍j‍l‍i‍k‍ ‍s‍o‍r‍r‍e‍n‍d‍c‍s‍e‍r‍é‍r‍e‍ ‍…‍ ”‍ ‍ ‍ ‍ Ady András ( http://www.maszol.ro/ ) A tolvaj úr ‍ „‍ Velem van a baj, tudom. Lassan tizenegy éve élek Pesten, de még egyszer sem mentem ki a március tizenötödikei ünnepségre. Amikor mehettem volna, job ban csábított a szabadnap (bár néha aznap is dolgoznom kellett, mert másnap már jött ki a lap), most meg már nincs kedvem. Nem az ünneppel van a baj, és nem is tiltakozásképpen maradok távol, vagy mert nem értenék egyet a pedagógusokkal. Egy nagyon is hang os kisebbség zavar. Teljesen mindegy, hogy tüntet ő‍ knek vagy ellentüntet ő‍ knek hívjuk ő‍ ket, mert úgyis egyetlen céljuk van: indulatosan lekergetni a pályáról a szemben álló felet, de az sem volna baj, ha csöndben megdögölnének valahol. Most épp a Mocskos Fid esz! meg az Orbán takarodj! a sláger, de bármit be lehetne helyettesíteni ide. Miért is kellene bárkinek eltakarodnia? Csak azért, mert nem kormányoz úgy, ahogy mi szeretnénk? És vajon a mocskos zsidókra rímel ő‍ mocskos Fidesz mennyivel viszi el ő‍ bbre a tünt et ő‍ k ügyét? A megbélyegzésb ő‍ l hogyan lesz munka, program, fegyelem? Miért nem valamiféle min ő‍ séget (méltóságot például) szegeznek neki a hatalomnak, ahogy a pedagógusok próbálják? Azért nyugtalanító és elkedvetlenít ő‍ mindez, mert a feneketlen düh örök korf o‍r‍g‍á‍s‍t‍ ‍s‍e‍j‍t‍e‍t‍ ‍…‍ ”‍ ‍ ‍ ‍ Papp Sándor Zsigmond ( http://www.maszol.ro/ ) Márciusi tanulságok ‍ „‍ Már megint fütyültek a Székely vértanúk emlékm ű‍ vénél. Igaz, most a feny ő‍ fa tetején ágáló feketerigó bizakodásébreszt ő‍ dallama kísérte a szónok beszédét, és nem a megosztáspártiak dühös csücsörítése, mint a múlt heti demonstráción. Pedig a közönség egy része mindkét alkalommal jelen volt a marosvásárhel yi Postaréten, de a hangulat egészen más volt. Az els ő‍ t az eredménytelen próbálkozásokból táplálkozó vádaskodás keserítette meg, a március 15­i rendezvényeket a fiatalodó közélet sérelemmentes bizakodása hatotta át. Talán most hittük el els ő‍ alkalommal, ho gy lehet másféle a politizálás, partnerré válhatnak a jó ügy érdekében a vetélytársak is, visszanyerheti önbecsülését a vásárhelyi magyarság és gy ő‍ zhet a mi polgármesterjelöltünk. Sajnálhatják, akik nem voltak jelen azon a két megemlékezésen, ahol az új ge neráció vezéralakjai megmutatták, miként lehet a régi görcsökt ő‍ l megszabadulva kezet nyújtani egymásnak. Portik Vilmos kockázatot vállalt, amikor a néppárt csúcsvezet ő‍ inek különutas politikájával szembemenve saját rendezvényükön szólásra kérte fel Soós Zoltánt . A gesztus nem maradt viszonzatlan, hisz a postaréti RMDSZ­ünnepségen a közös p‍o‍l‍g‍á‍r‍m‍e‍s‍t‍e‍r‍j‍e‍l‍ö‍l‍t‍ ‍…‍ ”‍ ‍ ‍ ‍ Karácsonyi Zsigmond ( http://www.e­nepujsag.ro/ )

Next

/
Thumbnails
Contents