Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. január - Civitas Europica Centralis
2016-01-07
oldal | 12 2016. január 7. jellemz ő (ahol a liberálisok szerepét gyakorta a „harmadik utas”, jobboldali szociáldemokraták – Blair , Schröder , Gyurcsány – töltötték be). Amikor más, új er ő k bukkantak föl, akkor az establishment képvisel ő i és gondolkodói nem az új politikák tartalmát nézték, hanem az újdonságát, az új er ő k – újdonságuk és viszonylagos er ő tlenségük miatti, elkerülhetetlen – kívülállását, establishmentellenességét, amely csakugyan fönnáll. (Ameddi g nincsenek hatalmon – mondják a rossz nyelvek.) Az új politikák tartalmától elvonatkoztatva, csak a kívülállók kihívását látták, s ebb ő l is csak azt, hogy megrendítik a szokásos rendet. („Új er ő”nek nevezek itt olyan korábbi politikaiideológiai alakulat okat is, amelyek megváltoztak, és küls ő kihívónak t ű ntek föl.) Ezeknek az er ő knek a megnevezésére kezdték használni a „populizmus” kifejezést. De a baj az, hogy a terminus foglalt. Ezt így nem lehet csinálni … ” Tamás Gáspár Miklós ( http://hvg.hu/ ) Kritikus tömeg „ Ha Rómában vagy, tégy úgy, ahogy a rómaiak, tartja a mondás. Úgy t ű nik, ez idén szilveszterkor nem sikerült több német és uniós nagyvárosban. Arab fiatalok ver ő dtek csapatokba, és inzultáltak n ő ket Kölnben, Hamburgban és Stuttgartban, de láttam a világhálón olyan videót is, amelyen Brüsszelben gyújtanak fel egy karácsonyfát. A részletek elég megrázók: n ő ket er ő szakoltak meg, raboltak ki, másnak letép ték a bugyiját, még egy rend ő rn ő nek is benyúltak a nadrágjába. A kölni dóm el ő tt például ezerf ő s tömeggé állt össze a randalírozó cs ő cselék, egy id ő re törvényen kívüli területté téve a teret. A történtek három teljes napig nem törték át a német sajtó hírsz erkeszt ő inek ingerküszöbét. Érdekes: amikor Bicskén egy menekült a sínek közé lökött egy gyermekes n ő t, akit a rend ő rök megpróbáltak felsegíteni, percek alatt bejárta a világsajtót a „magyar rend ő ri brutalitás” képe. A német kollégák most nem gy ő znek bocsá natot kérni, de még mindig megy az egyrésztmásrészt mindent összemosni próbáló szerecsenmosdatás. El ő ször azt mondták, nem frissen érkezett menekültek voltak az elkövet ő k, inkább pár éve itt lébecoló (mit ad isten, munka nélküli) bevándorlók lehettek az e lkövet ő k, de most már azt is tudjuk, legalább heten közülük tavaly érkeztek a kontinensre. Egyébként egyáltalán nem fontos, mikor érkezett Európába ez a randalírozó cs ő cselék. Ha évekkel ezel ő tt jöttek, annál inkább bizonyítják, hogy egyáltalán nem m ű ködik az integráció, a másság nem mindig szép, hanem komoly közbiztonsági és egyéb kockázatot rejt magában. Ha frissen jöttek, elég annyit mondani, nem pont így szokták kifejezni a befogadásért érzett hálát … ” Lukács Csaba (mno) A brit kérdés „ Brit lapok internetes oldalain szavazni lehet: ki kelle lépni az EUból vagy sem, vagy csak akkor, ha az EU nem fogadja el a David Cameron által megfog almazott reformokat és engedményeket? A szakért ő k leginkább a Cameron által – hosszúhosszú várakozás után – konkrétan is megfogalmazott követelések tartalmával, esélyeivel, jogszer ű ségével foglalkoznak. E követelések sorsa azonban csak egy kisebbséget be folyásol. A nagy többség vagy az EUtagság mellett, vagy az ellen voksolna az alkudozás kimenetelét ő l függetlenül. Aki hezitál, az sem feltétlenül a Cameronlista alapján ítél, hanem más tényez ő kre figyel (pl. a menekültügyi válság vagy az eurózóna fejlemé nyeire). Tudvalev ő , hogy Cameron nem akar kilépni az EUból. Viszont meg kell birkóznia a pártján belüli és kívüli eurofóbiásokkal és euroszkeptikusokkal. A Konzervatív Párton belül inkább euroszkeptikusok vannak, és az ő kritikáik nem kis része konstruktí vnak tekinthet ő . A Függetlenségi Párt (UKIP) viszont inkább eurofóbiás; tagjai akkor is ki akarnak lépni az EUból, ha az meg akarja javítani magát, és kilábal a válságából … ” Andor László (nsz) EPP: a populista Európáért „ Amikor a jöv ő történészei az európai integráció XXI. század eleji válságát tanulmányozzák majd, semmiképp sem feledkezhetnek meg az Európai Néppárt (EPP) s úlyos felel ő sségér ő l. A kereszténykonzervatív pártok páneurópai szervezete volt ugyanis az, amely zokszó nélkül vette tudomásul, hogy egyik tagja, a Fidesz leszámol a
