Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. december - Civitas Europica Centralis
2015-12-07
oldal | 11 2015. december 7. A kipufogógáz orgonaillata „Amikor nemrég a Volkswagen-botrány kipattant, óhatatlanul az jutott eszembe, hogy ideje lenne újraolvasni a huszadik század nagy tudományos-fantasztikus íróinak negatív utópiáit, kezdve Aldous Huxley 1932-ben megjelent Szép új világ című regényével, folytatva George Orwell 1984-ben játszódó rémálmával vagy Stanislaw Lem zseniális jóslatként is felfogható egyik-másik novellájával … Nem ártana hát felhasználni a történteket arra, hogy elgondolkozzunk az elmúlt negyedszázad néhány tanulságán. Mondjuk azon, hogy Európának ebben a szegényebb, folyton háborgó, folyton igazodó kelet-közép és balkáni részében vajon nem az történt-e velünk, ami Ijon Tichyvel, hogy kezd elmúlni a hallucinogének hatása, és egyszerre csak kiderül, egyáltalán nem úgy néznek ki az általunk fölépített rendszerek, mint ahogy az európai uniós tankönyvekben írják. Attól sem lehet eltekinteni, hogy kár a mai Európát tisztességes nyugatiakra és tisztességtelen keletiekre osztani, mert az egész kontinens olyan magas mércét állított a maga számára, minél nagyobb gazdasági és politikai profitban reménykedve, hogy mindezt csak a „szoft" meghamisításával lehet elérni, akár a kipufogógáz orgonaillatát, akár a néhány év alatt zökkenőmentesen működő demokráciát próbáljuk megkövetelni egymástól. A túlbuzgó vagy egyszerűen csak hozzá nem értő jelentéstevők az Európai Unióba igyekvő országoktól olyan kifogástalan pénzügyi mutatókat, a hatalommegosztásnak, a pártatlan igazságszolgáltatásnak, az önkormányzatiságnak olyan magas fokát várták el, a privátszféra villámgyors kialakításáról nem is beszélve, hogy a kommunista rendszerről a kapitalizmusra való áttérés sztahanovista lelkesültsége óhatatlanul a felszín átfestéséhez vezetett, miközben az alap enyhén szólva továbbra is veszedelmesen ingatag románoknál, magyaroknál egyaránt. Legfeljebb más színű festékkel festette át ki-ki a továbbra is düledező építményt. Fenn az ernyő, nincsen kas...” Markó Béla (nsz) Schengen vagy Trianon? „A fideszes jobboldal legfőbb jellegzetessége, hogy az egyéni haszonszerzésen kívül semmilyen értéket sem követ. Ez nem minden jobboldalira igaz: vannak, akik helyesnek hitt, vagy téves eszmék szolgálatában mindent hajlandóak feláldozni. A fideszes mentalitás távol áll ettől. Orbán Viktor állítólagos „megtérése” óta pártja és kormánya hosszú éveken át hivatkozott a keresztény értékekre. Amikor aztán a menekültválság miatt valóban égető szükség lett volna a krisztusi erényekre, a Ferenc pápa által gyakorlatban is megfogalmazott parancsok teljesítésére, kiderült, hogy a Fidesz az Evangéliumot nem tartja többre egy lejárt buszjegynél. Véleményformálói esetenként kifejezett gúnnyal hivatkoztak a krisztusi tanítás lényegére, s azokra (köztük a nyugati, valódi kereszténydemokratákra), akik igyekeztek megfelelni annak. Ugyanez a Fidesz, a magyar jobboldal száz esztendős hagyományát követve, Trianont a magyarság legnagyobb tragédiájának állította be. Sőt, programjába vette a határon túli magyarokkal való, „határok nélküli” együttműködést. Azt, amit a két világháború között a „határok légiesítésének” hívtak, s amelynek gondolatát olyan kiválóságok tartották napirenden, mint Németh László. A nacionalista gyűlölködés, majd a hidegháborús hisztéria évtizedekig nem légiesítette, hanem fizikai és bürokratikus akadályokkal zárta el a határokat. Az Európai Unióba, majd a schengeni zónába való belépésünk aztán megvalósította a sok évtizedes álmot, leomlottak a határok hazánk és több, részben magyarok lakta szomszéd ország között. Ez nem csak azt jelentette, hogy nem kell felmutatni az útlevelet, vagy a személyi igazolványt a határállomáson. Ennél sokkal több van mögötte: a határállomások lebontása, s az, hogy bárhol átkelhetünk az államhatárokon. Több százezer itthoni és külhoni magyar naponta él ezzel a lehetőséggel. A trianoni döntéssel a határ túloldalára sodródott iskola, kórház, üzem, városi piac ismét hétköznapi közelségbe került a schengeni határ mellett élők számára …” Hegyi Gyula (nszv)
