Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. október - Civitas Europica Centralis

2015-10-06

oldal | 15 2015. október 6. tisztogatással, deportálással. Tehát az európai értékek mellőzésével. Azonban erre nincs szükség, ahol létrejött, ott már nincs vállalható, tisztességes visszaút a korábbi monokulturalizmushoz …”

Szent-Iványi István (

http://hvg.hu/

) Donáth: az egyház "elitje" elhatárolódik tőlem  Nem vagyok hajlandó mások hitványsága, gyengesége, morális alkalmatlansága miatt szégyenkezni. Én azzal tartozom az Úristennek, hogy ne veszítsem el az emberi arcomat. Ha mások elveszítik is, az nem az én saram - mondja Donáth László evangélikus lelkész, aki az anyatejjel szívta magába a köz iránti elköteleződést  „… Azokat a kollégáimat, akik ferde szemmel néznek rám, mert közügyekbe ártom magamat – gyáva embernek tartom. És itt most spirituális gyávaságról beszélek. Az istent soha senki sem látta. Az én személyes zsidó-keresztény biblikus meggyőződésem szerint az Isten elrejtőzködött, mégpedig leginkább a nyomorult, ínségben lévő ember életébe. Ha tehát énnekem dolgom van az Istennel, azt csak ott gyakorolhatom, ahol azon emberek sorsán munkálkodom, akik ki vannak rekesztve az élet javaiból. Magyarul: ha valaki azt próbálja velem elhitetni, hogy a jó lelkész ájtatos, jóra-szépre tanítja a gyerekeket, vigasztalja az időseket, és parolázik a hatalommal – nos, ez a megközelítés a sátántól való, akár ateista mondja, akár püspöki kereszttel a nyakában rohangászó figura hirdeti. Mert minden ember egyenlő méltósággal teremtetett, és ha azt tapasztalom, hogy a világ nem így működik körülöttem, akkor az én istenhitem csak abban nyilvánulhat meg, hogy megkísérlem valamiképpen előállítani az eredeti isteni szándéknak megfelelő állapotot … Én nem vagyok hajlandó mások hitványsága, gyengesége, morális

alkalmatlansága miatt szégyenkezni. Azzal tartozom az Úristennek, hogy ne veszítsem el az emberi arcomat, és ha a harsányan hitet hirdetők meg a politikacsinálók elveszítik is, az nem az én saram. Amióta megszülettem, egyedül vagyok. Csak én és az Isten. Nincs más norma, nincs más követelés. Ha ennek nem tudok megfelelni, saját magamat kárhoztatom el akkor is, ha a fél ország tapsikol nekem … Írtam újságot, oktattam egyetemen, voltam parlamenti képviselő. József Attilával szólva: „Árultam forgót, kenyeret és könyvet, újságot, verset – mikor mi volt könnyebb.”

De bármit csináltam, egyetlen hivatást űztem, a lelkészit, melynek fontos eleme a tanítás vagy a diakónia, az egyes emberek kínjával-bajával törődni, és komolyan venni, hogy az egyes emberek életének minősége azon közösségek javától függ, melyekbe született, él, dolgozik. Én szünet nélkül tanítok, és munkálkodni akarok a város és az ország javán, ahol élek, miközben tudom, hogy az emberek sokasága vágyik liturgiára, szakrális színházra, ahol a hozzá hasonló többi bűnössel együtt megkönnyebbülhet a lelke. Soha nem tudhatjuk, mit hoz a következő pillanat. Ha az ember belegondolna, milyen elképesztően kiszolgáltatott a léte, sokkal több alázat, türelem és csönd lenne benne. Aki ezt komolyan veszi, időről-időre elszomorodik saját tehetetlensége, végessége miatt. Épp ezért azt gondolom, a legszebb és legkomolyabb lelkészi munka az ilyen emberek bizalmát visszaadni abban, hogy a lét sokkal több, mint a napok puszta hordaléka …” (nszv) Szögesdrót  „Gondolom, a jelen fiatalabb évjáratú korosztályai talán már nem is emlékeznek azokra az időkre, amikor Magyarország nyugati határát (az ausztriai határt) szögesdrótkerítés védelmezte, akkor nem a túloldalról ide tartó, hanem az országból távozni (menekülni) akaró emberek ellenében. Ez a „műszaki határzárnak” nevezett szörnyűség évtizedeken keresztül zárta le az úgynevezett „zöldhatárt”. Nemcsak szögesdrót, megfigyelőállások és éjszaka bekapcsolható fényszórók tartoztak hozzá, hanem géppuska-állások és a fű alá telepített taposóaknák is. Bizony nem egyszer fordult elő, hogy a „disszidálni” kívánó (ahogy akkoriban mondották: a „bokorugrással” kísérletező) közember elveszítette valamelyik végtagját vagy éppen az életét. Egy időben, amidőn Tito jugoszláv pártvezér és köztársasági elnök az „amerikai imperialisták