Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. október - Civitas Europica Centralis
2015-10-27
oldal | 14 2015. október 27. Lengyelország az elmúlt években alaposan kilógott a visegrádi négyek (V4) csoportjából. És nem csak természetes adottságai miatt (területe, népessége, gazdasága és ezért a súlya az európai politikában önmagában nagyobb, mi nt a másik három országáé együtt). Azért is, mert egyedüli országként volt két cikluson át stabil középjobb kormánya, s ő t az utóbbi öt évben a kormányhoz közeli államf ő je is. A példátlan stabilitást er ő sítette a megszakítás nélkül növekv ő gazdaság. Lengyel ország egyetlen EUtagként tudta recesszió nélkül átvészelni a pénzügyi világválságot. A Polgári Platform (PO) vezette kormánykoalíciók jóval jobb gazdasági helyzetben adják át az országot, mint 2007ben, hatalomra kerülésükkor volt. De a Kaczy ń ski ikrek k ormányzásakor mélypontra jutó nemzetközi megítélés is óriásit javult, ennek legjobb szimbóluma, hogy a volt lengyel kormányf ő t, Donald Tuskot választották meg az Európai Tanács új elnökévé. Mindez azonban kevés volt a harmadszori gy ő zelemhez … ” Gál Zsolt ( http://ujszo.com/ ) Felzárkóztatás „ Amikor a roma közösségekr ő l van szó, nagyon sok kisebbségpolitikával foglalkozó szakember megvonja a vállát. Az általuk használt standard kategóriákba – ő shonos és bevándorló kisebbségek – ugyanis a romák rosszul illeszkednek. Bevándorlónak semmiképpen nem mondhatók – az már rég vo lt. De közösségként nem is viselkednek úgy, mint ahogy az ő shonos kisebbségek szoktak: nincs, vagy csak alig van közös politikai képviseletük, nemzettudatuk, követeléseik. Ennek okán a multikulturális modellek ritkán tudnak megfelel ő képpen elszámolni azzal , hogyan és mit is lehetne tenni a roma kisebbségekért. Sokszor „egyéni esetként” jelennek meg ezekben a modellekben, ami nem túl szerencsés, hiszen több millió emberr ő l van szó, az integráltság legkülönböz ő bb fokain. Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutat ják, hogy az európai roma kisebbségek egyik legnagyobb problémája az elszigeteltség. Minél elzártabban élnek, annál nagyobb az esély a rossz iskolai teljesítményre, a munkanélküliségre, a szegénység továbbörökítésére. Ezért váltak nagyon fontossá az ún. de szegregációs próbálkozások, az elzártság elleni harc. Emellett az is világossá vált, hogy nem elég a diszkrimináció és az el őí téletek ellen felszólalni, azokat meg kell törni, illetve ahol részben vagy egészen igaznak bizonyulnak, ott lépni kell. Más szóva l: el kell választani a valós problémákat azoktól, amelyek csak a fejekben léteznek. Ezért felértékel ő dött a kommunikáció jelent ő sége a roma integrációs kezdeményezésekben … ” Ravasz Ábel ( http://ujszo.com/ ) Szociális idegengy ű lölet A baloldali osztrák filozófus szerint a Szabadságpárt el ő retörése nem tudható be pusztán a rasszista el őí téletek meger ő södésének. Az idegen kultúrák tól való félelem szerinte abból fakad, hogy válságba került a jóléti állam talaján létrejött egyenl ő ségidentitás. „ A választás után mindenkinek a fél elmét komolyan kell vennünk ” – kommentálja a bécsi polgármesterválasztás eredményét Isolde Charim publicista és filozófus, a Bruno Kreisky osztrák szocialista kancellárról elnevezett intézet kurátora a Wiener Zeitungban. Mint ismeretes, a bevándorlást ellenz ő Osztrák Szabadságpárt jelent ő sen el ő retört, ám vezet ő je, HeinzChristian Strache nem tudta megszorítani Michael Häupl szociáldemokrata polgármestert. Az FPÖ meger ő södését mindenki egyöntet ű en a bevándorlással magyarázta: míg a szocdemek bevándorlás párti álláspontot képviseltek, a radikális jobboldali párt a bevándorlás drasztikus korlátozását sürgette. Charim úgy véli, a választás egyértelm ű vé tette, hogy a bevándorlás problémáit nem lehet a sz ő nyeg alá söpörni vagy a rasszizmussal magyarázni. A men ekültekkel és a bevándorlókkal kapcsolatos félelmek részben gazdasági és szociális okokra vezethet ő k vissza – véli Charim . A baloldali szerz ő azt gondolja, hogy az identitáskérdések, a nemzeti azonosság elvesztését ő l való félelem és az idegenellenesség val ójában szociális gyöker ű jelenségek. A jóléti állam és az újraelosztás a második világháború után nemcsak a társadalmi egyenl ő ség ügyét szolgálta, de egyúttal
